Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A német tőzsdetörvény. [Rövid ismertetés]

1- BZ- Kereskedelmi Jog 21 A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. (5149/1905.) M. kir. Curia: A kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. Ipar. 24. Képesítéshez kötött iparokban képesített üzletvezető alkal mazásának és bejelentésének kötelezettsége, ha személyes képesítettsége nincs, az iparát özvegyi jogon folytató iparosra is kiterjed. — Engedélyekhez kötött iparoknál üzletvezető alkalmazásának csak abban az esetben nincs helye ha az üzletvezető az iparos személyes képesítésének és megbízhatóságának hiányát volna hivatva pótolni. (A m. kir. ker. min. 1706. évi június 9-én 33.332. sz. a. hoott elvi határozata) Budapest székesfőváros tanácsának. A budapesti kéményseprő , pala- és cserépfedő, kutcsináló és kályhás ipartestület panasz tárgyává tette előttem, hogy egyes kerületi elöljáróságok az özvegy kéményseprőmesternek ama bejelentéseit, melyekkel teljesen képesített és megbízható egyéneknek felelős üzletvezetők gyanánt való alkalmaztatását tudomásul venni kérik, az 1884 : XVII. t.-cz. 40 §-ára való utalással visszautasig ák egyes kerületi elöljáróságok azokat a bejelentéseket is, melyekben egyes kéményseprőmesterek elaggott korukra, beteges voltukra vagy más méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozva felelós üzletvezetőik hatósági megerősítését kérik. E panaszból kifolyólag jövőbeni miheztartartás s az első fokú iparhatóságokkal leendő közlés végett a következőkről értesitem a székesfőváros tanácsát. Abból, hogy az 1884. XVII. t.-cz. 40. §-a értelmében az iparos elhalálozása esetében az üzletet annak özvegye ujabb bejelentés nélkül folytathalja, nem következik az, hogy az özvegy, amennyiben az általa folytatni kívánt ipar- képesítéshez kötött iparigát képez, azt a képesétés kimutatása nélkül, il'etve ha saját személyében az ipar gyakorlására képesítettsége nem volna, megfelelő üzletvezető nevezése és alkalmazása nélkül is folytathatná, mert az idézett törvény 8. § ában kifejezésre juttatott az a szabály, hogy ha valaki képesítéshez kötött mesterséget kíván űzni és a képesítést a törvény 4., 5. vagy 6. §-ában meghatározott módon igazolni nem tudja az az iparhatósági igazolványt csak oly feltétel alatt nyeri meg, ha üzletében olyan nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyént alkalmaz, a ki a 4., 5 vagy 6. §. rendelkezéseinek megfelel, az özvegyi jogon gyakorolható és képesítéshez kötött iparoknál is alkalmazandó. Következésképen a kéményseprő mesterek özvegyeinek erre vonatkozó bejelentései nemcsak hogy tudomásul veendők, hanem azok, a mennyiben saját személyökben megfelelő képesítéssel nem bírnának, egyenesen reászoritandók, hogy megfelelő képesiitssd biró üzletvezetőt alkalmazzanak. Ugyancsak téves az alsófoku iparhatóságoknak panasz tárgyává tett az az eljárása is, mely szerint azokat a bejelentéseket, melyekbén egyes kéményseprő-mesterek, elaggott korukra, beteges voltukra vagy más méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozva, felelős üzletvezetőik hatósági megerősítését kérik, visszautasítják, mert az engedélyhez kötött iparoknál üzletvezető alkalmazásának csak az esetben nincsen helye, ha az üzletvezető az iparüző személyes képesítésének és megbízhatóságának hiányát lenne hivatva pótolni, amennyiben azonban maga az iparüző a szükséges képesítéssel és megbízhatósággal saját személyében is rendelkezik s üzletvezetőt csakis elaggott korára, beteges voltára vagy más hasonló méltánylást érdemlő körülményre való tekintettel óhajt alkalmazni, az erre irányuló bejelentés tudomásul vételének az ipartörvény szempontjából mi akadálya sincsen. 25. Az asztalosiparosnak jogában álla maga készítette rámákhoz és keretekhez képeket és tükröket venni s azokat a rámákba illeszteni, a képeket beüvegezni, illetőleg a tükörüveg bevágását is végezni és az így teljesen elkészített czikket forgalomba is hozhatja. (A. m. k. Ker. Min. 1906. november 30-án, 85.571/906. VT/a. sz. a. hozott elvi határozatához.) Fejér vármegye alispánjának. Az alispán ur részéről folyó évi május hó 20 án 950/1906. szám alatt hozott s az elsőfokú ipai hatósági Ítéletet részben megváltoztató másodfokú iparhatósági ítéletnek felebbezéssel megtámadott ama részét, melyben K. I. asztalosiparos a—i lakost az 1884. XVII. törvényczikk 156. §-ába ütköző kihágás miatt, behajthatatlanság esetében egy napi elzárásra átváltoztatandó 10 korona pénzbüntetéssel bünteti, K. I. által a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági ítéletnek fentebb ismertetett részét megváltoztatom s K. L-t az ellene emelt iparkihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentem. így kellett ítélkeznem, mert sem a fő, sem a felhívásomra megtartott póttárgyaláson nem nyert kétségkizáró módon beigazolást az a körülmény, hogy K. I. készen vett berámázott képeket és tükröket árusított volna, minélfogva elegendő bizonyítékok hiányában annál is inkább felmentendő volt, mert magában véve vádlottnak ama beismerése, mely szerint üveges munkát végez, marasztalás indokát nem képezheti arra való tekintettel, hogy az 1884 XVII. törvényczikk 48. §-a alapján az asztalos' iparosnak jogában áll a maga készítette rámák"