Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A német tőzsdetörvény. [Rövid ismertetés]

20 Kereskedelmi Jog 1 8Z 18. A forgat felesége mint kibocsátó jelentkezvén a válton, a férje által kiadott az a nyilatkozat, hogy neki nincs követelése az elfogadó ellen, a saját önálló váltójogán fellépő feleség követelési jogára befolyással nincsen. (M kir. Curia 1442 1905. sz. — 1906. nov. 28.) 19. A váltón forgatóként jelentkező közjegyző az óvást hatályosan fel nem veheti. (M. kir. Curia. 727 905 — 1906. nov. 7.) 20. Az eredetileg kitüntetett „saját rendeletre" kitétel a váltóban töröltnek jelentkezvén, a váltóbirtokosoknak áll köte lességében bizonyítani, hogy ez a váltókötelezettek beleegyezésével történt. (M. kir. Curia 1042/905. sz. — 1906. nov. 12.) Csőd. 21. Az a körülmény, hogy a kereskedő üzlete a kisipar körét tul nem haladta, (szatócsüzleti, nem ok arra, hogy csödmegtámadás szempontjából a fizetés megszüntetése figyelembe ne vétessék. (M. kir. Curia 1498 905. sz. — 1906. nov. 28.J Ipari baleset. 22. Az alkalmazott ténykedése következtében okozott balesetért a gazda csak a culpa in eligendo esetében felelős. (M. Kir. Curia 1039/905. — 1906. okt. 24.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokai alapján és azért, mert a kereskedő, illetve iparos az üzemében előforduló balesetért, ha az üzemre nem jár valamely különös veszéllyel, csak az esetben van kártérítésre kötelezve, ha a munkaadót a baleset előidézésében valamely mulasztás vagy gondatlanság terheli; és mert a fenforgó esetben felperes nem bizonyította, hogy alperest akár a szükséges óvintézkedések megtétele, akár al kalmazottjai megválasztása vagy alkalmazása körül mulasztás terhelné. 23. Vasúti baleset. Aki nyilt pályán, habár a vonat megállott, a kalauznak á kiszállásra adandó jele nélkül kiszáll a kocsiból, az ebből származó baleset okából a vasúttól kártérítést nem igényelhet (M. kir. Curia 9817 1905. sz. — 1906. okt. 19.) A budapesti kir. törvényszék: Felperett keresetével elutasítja. Indokok: Alperes beismerésével a (3. a. baleseti jegyzőkönyv adataival bizonyítva van, hogy felperesnő férje 1903. január 17-én Kőbánya felső pályaudvar kötelében az alperes üzeménél életét vesztette olykép, hogy a vonatról, melyen utazott, leszállván, egy másik vonat által elgázolta'ott. Ezen tényállás daczára felperest a halálos kimenetelű balesetből kifolyólag támasztott kártérítési keresetével alperes védekezése folytán el kellett utasítani, mert nem vitás, hogy a vonat, melyen a felperesnő férje utazott, nyilt pályán állott meg s így a vonatról az elhaltnak nem lett volna szabad leszállania, amennyiben pedig leszállott, ezáltal hibát követett el, mert továbbá az a körülmény, hogy az elhalt esetleg tévedésben volt, amennyiben azt hihette, ho^y állomásra érkeztek, nem állapítja meg a tévedés menthetőségét, mert arról, hogy a vonat nyilt pályán állott meg, meggyőződhetett volna, mert végül az érvényben levő vasúti üzletszabályzat 248. §-a szerint nyilt pályán az utasoknak csak a vonatvezető engedélyével szabad kiszállani, már pedig nem vitás, hozy a kiszállásra az elhalt engedélyt nem kapott s így kiszállása állal a vasúti üzletszabályzatba ütköző cselekményt követett el. Ezeken felül beigazoltnak látta kir. törvényszék alperesnek azt az állítását is, hogy a vonatról az elhalt oly időben szállt le, midőn a vonat újból megindult és mozgásban volt. N. P. tanú, az elhaltnak útitársa ugyanis azt vallotta, hogy a kocsi külső ajtaját kinyitván, előbb ő szállt le és csak ezután az elhalt. Sz. E., K. Gy., T. I. és R. L. tanuk pedig egybehangzóan azt vallották, hogy a vonat egy percznél rövidebb ideig állott csak. Kitűnik ez a vasúti vizsgálati jegyzőkönyvből is. E szerint ugyanis Sz. A., K. Gy., T. I. és maga N P. (az elhalt útitársa) akinek vallomását B. Gy. vallomása is megerősíti, vallották, hogy alig állt meg a vonat, mindjárt megindult. Nyilvánvaló tehát e tanúvallomásokból, hogy midőn az elhalt leszállt, a vonatnak már ismét mozgásban kellett lennie, amely körülmény szintén megállapítja az elhaltnak gondatlanságát, megszünteti alperes felelősségét. Alperesnek az az állítása, hogy a vasúti kocsi ajtaját maga az elhalt nyitotta ki, nem nyert ugyan beigazolást, amennyiben N P. tanú vallotta, hogy a kocsi külső ajtaját ő nyitotta ki. Az a körülmény azonban nem döntő. Köztudomású ugyanis, hogy a vasúti kocsi ajtók az utasok érdekében is nincsenek akként elzárva, hogy azt az utasok ki ne nyithatnák, közömbös tehát, hogy az ajtót az elhalt vagy az útitársa nyitotta-e ki, sőt ha a kocsi ajtó tárva-nyitva lett volna, ez a körülmény is a jelen esetben is közömbösnek volna tekintendő, mert a baleset nem az ajtó kinyitása vagy nyilvatartása tényéből, sem a kocsiból való kirsós folytán, hanem abból származott, hogy az elhalt a köteles gondosság félretélelével s tiltó rendelkezés ellenére oly helyen és akkor szállt le, ahol és amikor leszállania nem lett volna szabad. (3917/1905)