Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A német tőzsdetörvény. [Rövid ismertetés]

1. 8Z. B. A.-niA törlesztettnek jelentkezik, alperes mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásá­val kötelezendő volt, hogy a keresetbe vett váltót felpereseknek adja ki vagy ha ki nem adná, annak 200 korona tökeösszegét helyezze birói letétbe. 8. A K. T. 254. §. második bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szövetkezeti tagok elleni keresetek elévülése attól a naptól számíttatik, melyen az egyes tagok kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezett­tett, csak a szövetkezet tagjai ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetekre vonatkozik, de nem vonatkozik a K. T. 237. íjában szabályozott arra az esetre, amikor a kivált szövetkezeti tag a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reája eső üzletrészét követeli a szövetkezettől és amely esetben a most felhívott törvény­szakasz szerint a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai üzletrészeik kifizetését a K. T. 254. § ban meghatá rozott elévülési idő lejártával, tehát amennyiben a kilépés időpontja az alapszabályokban meg nem állapíttatott, a K. T. 235. és 237. § ai szerint az üzleti év befejeztétöl számított egy év elteltével követelhetik. (M. kir. Curia. 1905/1223. V. sz. — 1906. nov. 13.) Vétel. 9. Üzleti összeköttetésben levő felek között az ár meghatáro­zása nélkül is létrejöttnek tekintendő a vételi ügylet (M. kir. Curia 1010/1905. sz. — 1906. október 24.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék mint kereskedelmi biroság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes fentartott keresetét arra állapítja, hogy alperes nála megrendelt 100 tuczat czipő helyett csak 31 tuczatot szállitván, ez által neki páronként 2 korona, összesen tehát 1650 korona haszon maradt el. Alperes tagadta, a vétel létrejött. Az A. alatti máso­latban, A/10, alatt eredetben csatolt levélben felperes alperesnél 100 tuczat Rossware czipőt rendelt. Egyúttal kérdést intéz alpereshez uri Chevró és boccalf czipők árai iránt. Alperes a B. alatti levéllel válaszolt, melylyel a 100 tuczat Rossware czipő rendelését tudomásul veszi és közli a felperes által kérdezett chevró és boccalf czipők árait. Ebből kétségtelen, hogy a Ross­ware czipőkre az adásvételi ügylet érvényesen létrejött, mert az alperes árajánlata ezekre nem vonatkozott. Az nem akadálya az adás­vételi ügylet létrejöttének, hogy a vételárról a megrendelésben említés nem tétetik, mert ilyen esetben a szokásos ár tekintendő elfogadottnak annál inkább, mert az A. alatti megrendelést megelőzőleg egy hónappal küldött alperes felpe­resnek ugyanolyan árukat az E alatti számla tanúsítása szerint, mint a szóban forgó „Ross­ware" áruk, mely alkalommal a vételár a felek közt megállapittatott. Azonban az ekképen létre­jött vételi ügyletet a csatolt levelek tanusitása szerint a felek közös akarattal stornírozták, mert alperes a 2. alatti levéllel a megrendelést felperesnek visszaküldötte, amit felperes a 3. alatti levéllel tudomásul vette. (Nachden Sie die Márc Ordré storniren etc.) Vitatja ugyan a felperes, hogy ezt a stornirozást ő bizonyos feltételekhez kötötte, amelyeket alperes nem tartott meg. Azonban a 3. alatti levélben ily feltételek kikötése nem foglaltatik. Minthogy tehát a vételügylet a felek közt megszűnt, fel­perest arra alapitott kártérítési keresetével el kellett utasitani és mint pervesztest 251. §-a alapján a perköltség viselésére kellett kötelezni. (77085/1904.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Peresfelek megegyeznek abban, hogy 2. a. csatolt levelével felperesnek a kereset alapját képező A. a megrendelő levelet küldte v?ssza s alperes eme tényének maga felperes is azt a jelentőséget tulajdonítja, hogy ezzel alperes a valódiaknak elismert A. és B. a leve­lek szerint már megkötött ügylettől elálltott. Felperes a 2. a. levélre választ képező és valódi­ság tekintetében szintén nem kifogásolt H. a. csatolt levelében nem tiltakozik alperesnek az ügylettül való elállás ellen és az ügylethez a maga részéről való ragaszkodásnak sem ad kifejezést, hanem csak az általa már átvett áruk vételárának fedezetére adott váltói­nak visszaadását kérte. Ilyen körülmények között még ha felperes levelének az az értelem volna is tulajdonitható, hogy felperes a maga részéről az ügylet megszüntetését csak a II. a. levélben alperessel már közölt kívánságának teljesítése esetére volt hajlandó elfogadni, ez nem döntő, mert felperes azzal a tényével, hogy annak daczára, hogy 3. levelére választ nem kapott, alperest a szerződéshez való ragasz­kodásáról a 4. a. levél keltéig több mint egy hónapon át nem értesítette s a szerződés meg­szüntetésének jeléül neki az alperes által vissza­küldött megrendelési jegyet is magánál tartotta, annak adott kifejezést, hogy a szerződés meg­szüntetését a maga részéről is feltétlenül elfo­gadja, ezek után pedig felperes 4. alatti levelé­nek jelentőség nem tulajdonitható. Az elsőbiró­ság Ítéletét tehát az itt felhozott és az abban foglalt indokok alapján helyben kellett hagyni. M. kir. Curia: Helybenhagyja a másod­bíróság ítéletét. 10. A vevő, ki a késedelemből eredő kár iránti igényeinek fen tartása nélkül átvette az árut és a vételárra fizetést is teljesített, utóbb ezt a kárát nem igényelheti Az áru átvétele után 6 hó muiva minőségi kifogásból viszonkereseti jog nem érvényesíthető. (M. kir. Curia. 9032/905. —1906. nov. 27.) A győri kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Íté­letét az alperes viszonkövetelésére nézve meg­változtatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom