Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A német tőzsdetörvény. [Rövid ismertetés]

1. BZ. Kereskedelmi Jog 15 levő szavazóképes egyleti tagok szavazhatnának, holott az alapszabályok felhívott szakasza nem a személyesen jelenlevő, hanem minden korlátozás nélkül az összes jelenlevő szavazatképes egyleti tagolt jogositja fel a szavazásra és ez alapon ennél a kérdésnél az Írásbeli meghatalmazások alapján meghatalmazottak által a jelen volt egyleti tagok is érvényesen szavazhattak ; a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét indokainak ily irányban való helyesbítése mellett helybenhagyta a benne felhozott és felhívott indokok alapján és azért: mert a pécsi kir. törvényszéknek 1> 06. évi márczius hó 20. napján 4110. sz. a. kelt jelentésével pótlólag felterjesztett 1902. évi zárszámadásokból a kir. Curia is meggyőződött arról, hogy a tartalékalap összege és annak mi czimen és mily összeggel gyarapodása az évi számadásokban külön tételek alatt ki van tüntetve. 6. A részvénytársaság ügyvezető igazgatója lemondottnak tekintendő az öt megillető jutalékról, ha aláirta az olyan üzleti jelentést, amelybe az a felügyelő bizottság kifogásolása folytán fel nem vétetett. (M kir. Curia 1238/905. — 1906. nov. 13.) A szabadkai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperes F. J., mint az alperes részvénytársaságnak 1899-ben volt ügyvezető igazgatója 665 korona 57 fillér tiszteletdijat vett keresetbe. Felperesnek, szemben alperes ellen kereseti joga nincsen, mert az alperesi részvénytársaság alapszabályainak a tiszta nyereség felosztására vonatkozó, a 35. §-ban meghatározott rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az igazgatóság jutalékának megállapítása a 35 § ban előirt módon — ahol az ügyvezető igazgató külön jutalékáról szó sincs — a közgyűlés által történik, a közgyűlés pedig a felperes által is aláirt igazgatósági javaslat alapján az 1899-ik évre az igazgatóság jutalékát a tiszta nyereség 10°/o-ban állapította meg, ami ellen felperes semmi jogorvoslattal nem élt s így ez öt annyival inkább kötelezi, mert a közgyűlés ezen haiározata az igazgatóság és részvénytársaság közt létrejött kölcsönös megállapodás, tehát kétoldalú szerződés jellegével bír, s amidőn a részvénytársaság a megállapított összeget az igazgatóságnak ki is adta, akkor ezzel kötelezettségének eleget tett, az igazgatóság egyes tagjainak kereseti joga alperes részvénytársasággal szemben nincsen, hanem az igazgatóság minden egyes tagja igényelheti a többivel szemben az igazgatóság összjutalékából őt az alapszabályok vagy külön megállapodás alapján megillető hányadot. Ily megállapodást képez az igazgatóság tagjai közt, az általuk készített s becsatolt kezelési szabályzat is, amelynek 12. §-ban az ügyvivő igazgató tiszteletdijaként meghatározott 3% tehát csakis | az igazgatóság összjutalékából igényelhető, különösen még azért is, mert ezen kezelési szabályzat a közgyűlésnek bemutatva s általa elfogadva soha nem lett, sem előzetesen a részvényesek, az ügyvezető igazgató tiszletdija megállapitásá| nak jogát az igazgatóságra át nem ruházták, sem az alapszabályokban, sem közgyülésileg. (17653/polg. 1904.) A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítélete helybenhagyatik. (5722/P. 1904.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét i indokai alapján helybenhagyja. Szövetkezet. 7. ' A szövetkezetnél a teljesített heti fizetések a váltóval fedezett tartozás törlesztésere tekintendők teljesítetteknek ha a szövetkezet ki nem mutatja, hogy a fizetés másra történt. (M. kir. Curia 1002 905. — 1906. okt. 16.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy a váltót felpereseknek 15 nap és végrehajtás terhe alatt adja ki. Indokok: Felperesek az alperesnek válaszában kinált és ez által sem el nem fogadott, sem vissza nem kinált esküvel bizonyították azt, hogy az alperes által különben elismert 200 kor. összegű fizetések azon követelés törlesztésére teljesíttettek, amelynek fedezésére a keresetbe vett váltó, a felperesek által is kiállíttatott és alperesnek átadatott. Ezzel az igy bizonyított ténynyel szemben az alperes csak ugy tarthatná vissza a keresetbe vett fedezeti váltót, ha a kir. Curia 1246/1903. sz. a. feloldó végzésben nyert utasításnak megfelelően kimutatta volna, hogy a 200 kor. összeg erejéig teljesített fizetéseket más czimen számolta és számolhatta el és hogy ezen elszámolás eredményeként a keresetbe váltó alapján még valami követelés íennáll. Ezt pedig az alperes ki nem mutatta, mert a kiegészítő tárgyalás folyamán 4. alatti részletes kimutatás nem mutat ki a 200 kor. tőketartozáson felül még valamely más járulékos követelést, a kiegészítő tárgyaláson előadott az a felperesek által tagadott körülmény pedig, hogy a beismert fizetések B. A.-nak egy más tartozására forditattak, az eskü el nem fogadása által bizonyítottnak veendő fenti ténykörülménynyel szemben figyelembe nem jöhet, valamint nem jöhet figyelembe az illető járulékos tartozásnak számszerű rész letes kimutatása nélkül az alperesnek a per során tett az a kifogása sem, hogy a teljesített fizetések által a váltóval fedezett tartozás járulékaival együtt törlesztve nincsen. Minthogy ezek szerint az alperes az általa 56 kor. összeg tekintetében kifejezetten, a keresetbe vett váltóra történt 144 koronára nézve pedig általánosságban kézhez vettnek elismert fizetések által a keresetbe vett váltóval fedezett tartozása