Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - Ügynöki jutalék be nem folyt biztositási dij után

8 dás hiányában csak akkor követelheti, ha az ügylet lebonyolittatván, a vételár tényleg befolyt, ha csak az ügynök nem igazolja, hogy a vételár a megbízójának hibájából nem folyt be. Ezt a határozatot a kereskedelmi tanács hozta és elvi jelentőségűnek nyilvánította, minek folytán annak fokozott jelentőség tulajdonítandó. 1906. május 11. 431. V. 1905.?sz. Vevő nem fizet. Az eladó nem perli, mert a követelést nem tartja behajthatónak és a behajtással járó költséget koczkáztatni nem akarja. Az ügynök perli a jutalékát, azt mondva, hogy a megbízónak hibájából nem folyt be a vételár, mert per útján behajtható volt. A biró dolga lesz ténykérdéskép elbírálni, hogy a követelést be lehetett-e volna hajtani vagy nem és elbírálni a bizonyítási tehernek miként való eloszlását : az eladó tartozik-e bizonyítani a behajthatatlanságot, vagy pedig az ügynök a behajtható voltát. Az a felfogás is vitatható, hogy az eladó az ügynök kedvéért perelni egyáltalán nem tartozik és elfoglalhatja az eladó azt az álláspontot is, hogy csak abban az esetben perel, ha az ügynök a perköltségbeli koczkázat tekintetében biztosítékot nyújt neki. Mindezek ma nyílt kérdések, amelyek még várják a megoldásukat a joggyakorlattól. Ültessük át ezen kérdéseket a. biztositási jog terére és nézzük, hogy igényelhet-e sz ügynök jutalékot, ha a biztosított a kötvényt be nem váltotta, illetve követelheti-e az ügynök a biztositótól, hogy per utján hajtsa be a dijat, amit ha a biztosító nem tenne, esedékessé válnék az ő dij iránti igénye. A biztosító társaságok egyöntetűen kikötik ügynöki szerződéseikben, hogy jutalékot csak abban az esetben fizetnek, ha a dij befolyt. A dij nem folyt be, a biztosító nem perelt, az ügynök igényelte a jutalékát. A Curia 1900. nov. 6-án 416. sz. a. meg is Ítélte neki azon az alapon, hogy a biztositónak az ügylettől való elállása az ügynöknek hátrányára nem szolgálhat. Kimélyítette a Curia ezt a jogelvet 1901. szept. 26-án 310. sz. a. hozott ítéletében, a következőket fejtvén ki: „Az ügynöki szerződés azon kitételének, hogy az ügynököt közvetítési dij csak olyan ügyletek után illeti meg, amelyek után a dij már tényleg befolyt, nem tulajdonitható olyan értelem, hogy az ügynököt közvetítési dij akkor nem illeti, ha a már megkötött ügyleteket a biztosító az ügynök hozzájárulása és beleegye1. sz. zése nélkül megszüntette, mert a dij be nem folytnak csak akkor tekinthető, ha a biztosító a dijat törvény szerint, vagy a közvetítő ügynök szabálytalan, illetve jogellenes eljárása folytán nem érvényesítheti, vagy pedig a biztosított félnek vagyontalansága miatt be nem hajthatta, és igy a dij elengedése vagy be nem hajpísa a közvetítési dij követelhetősége szempontjából nem fügq a társulat szabad tetszésétől.'1' Ez tehát a Curia álláspontja. Ha ki is van kötve, hogy a biztosító csak befolyt dij ulán fizet ügynöki jutalékot, fizetnie kell, ha a dijat nem peresítette, hacsak be nem bizonyítja, hogy a dijat be nem hajthatta volna, akár azért, mert a behajtást a törvény kizárta (pl. második dij esetében), akár azért, mert ügynöki hiba miatt az ügylet meg nem állhat, akár azért végül, mert a biztosított vagyontalan. A Curiának ezen elvi álláspontja ellen ezer és egy ok szól. Annyi és annyira súlyos okok, hogy kis történeti visszapillantásra van szükség annak megértésére, mikép jutott legfelső biró ságunk erre a ferde lejtőre. Nem is nagyon hosszú idő előtt a magyar bírói gyakorlat paradicsoma volt a biztositóknak. Megnyertek minden dijp^rt, mert az ügynökök szédelgéseit a biró nem tudta be nekik, hanem marasztalta fájó szívvel a biztosítottakat. A dijperek ennek folytán tízezernyi számra szaporodván, a sok szívbeli fájdalom meggyölöltette a magyar bíróval a biztosító társulatokat és a felgyülemlett temérdek gyuanyag kezdte őt arra késztetni, hogy üsse a biztositót, a hol lehet, és ott is, a hol nem lehetne. A biztositási judikaturába befészkelte magát ez alapon az A tendenczia, hogy a pernek lehetőleg a biztosító ellen kell eldőlnie. És megtörtént, a mit gyakran tapasztalhatunk az eszmék világában, hogy az okozat függetlenítette magát az ezt előidéző októl és sajátos, külön életet él, fejlődik és növekszik, a szülőjére már senki se gondol vissza. Nem az ügynököt sújtották, a ki a sok bajt okozta, a ki az egész keveredést előidézte, hanem csak a biztositót, és akkor is csak őt, ha a közte és ügynöke közt fönforgó jogvita került a biró elé. A Curiának fentismertetett álláspontja ellen ugyanis fontos jogi és még fontosabb jogpolitikai okok szólnak. A jogi okok a következők: Az ügynök ráállt a szerződésben arra, hogy jutalék őt csak abban az esetben illeti, ha beKereskedelmi Jog