Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - Ügynöki jutalék be nem folyt biztositási dij után

1. 61. Kereskedelmi Jog folyt a dij, ráállt minden megszoritás és feltétel nélkül és ezzel a biztosító kezébe tette le a döntést, hogy a kötvénynek önkéntes be nem váltása esetében akar-e a kényszerű behajtás útjára térni. Ez a belenyugvás tényleg mi veszélyt sem rejt magában az ügynök szempont jából. mert ő jól tudja, hogy a biztositó kényszerítő ok nélkül a biztosítást díjfizetés előtt meg nem szünteti. Egyéb ügyletek, mondjuk adás-vételek közvetítésénél ugyanis előfordulhat, hogy a megbízó fél a megkötött ügyletet megbánja. Változott hamarjában az üzleti konjunktúra, utólag kedvezőtlen hirt kapott a vevőnek hitelképességéről és számos egyéb ok jöhetett közbe. Ámde a biztositó a kötvényt csak készpénzfizetés ellenében adja ki. az ö koczkázatának előfeltételei hirtelen meg nem dőlhetnek. Xeki érdeke, hogy kapjon uj biztosítottakat és a biztosítás elvállalásakor minden ügylet magára nézve kedvezőnek tűnik neki fel és könnyelműen egy kötvényt sem semmisít meg. A biztositónak ezen üzleti érdekében az ügynök elég garancziát kap arra. hogy veszély nélkül elfogadhassa azon kikötést, hogy jutalék csak akkor illeti meg, ha a dij tényleg befolyt. Az ügynöki ámításokat a biztositó bizonyítsa, mondja a Curia. akkor nem kell jutalékot fizetnie. Ámde ezzel körülbelül lehetetlen terhet vállalna a biztositó magára. A biztositó az ajánlatnak történtekor nincs jelen. Csak azt tudja, amit az ajánlattevő és az ügynök neki jelentenek. Az ajánlattevő azt állítja, hogy az ügynök neki kölcsönt ígért, neki pénz kell. nem biztosítás, már eddig is sok a terhe, ő a kölcsönpénzből adósságokat akar fizetni és ha éppen elkerülhetetlen, biztosítási dijat is. Az ügynök szerint mindebből egy betű sem igaz. A biztositó azonban érzi és tudja, hogy igaz. De hogyan bizonyítson ? Az ajánlattevő vallja a perben, de az ügynök az ellenkezőre esküszik. Kinek hisz a biró ? A biztositónak csak egy tanuja van, az is érdekelt. Azonfelül ő gazdag, az ügynök szegény. Az ügynöknek sok a gyereke, a biztositót pedig marasztalni kell, ha csak lehet. És itt lehet, a 1 iztositó fizetni fog jutalékot, mert az ügynöki ámítást perrendszerüen bizonyítania nem sikerült. Xem marad tehát a biztositónak kivezető utja, perli a biztosítottat. Perli, noha tudja, hogy nincs neki igaza és igy cselekednie kell jobb tudomása, erkölcs, jog és törvény ellenére. Százával kell folytatnia a meggyőződése szerint igazságtalan pereket, terheli evvel az ártatlan biztosítottakat és a túlterhelt bírákat, előidéz ezzel valóságos igazságügyi kalamitást, de cselekednie kell ezt, ha magát tönkretétetni nem akarja. Ennek a felidézése, sőt kikényszerítése valóságos jogpolitikai képtelenség, sőt több : jogpolitikai bün. Azonban dereng. A budapesti kir. táblának kereskedelmi tanácsa legfelsőbb bíróságunk álláspontjának sohasem hódolt meg. Legújabban 1906. okt. 25-én II. G. 112. sz. a. a következőket fejtette ki : .Lehetnek a biztosítási szerződés felbontásának oly esetei, amelyek az ügynök jutalékkövetelése szempontjából egy jelentőségűek azzal, mintha az első évi dij nem folyt volna be, de lehetnek oly esetek is, a mikor a biztositó-társaság a saját üzleti érdekében áll el a biztosítási díjtól és maga hiusítja meg ama feltétel beálltát, amelyről az ügynök jutalékkövetelése függ. Az utóbbi eset forog fenn például akkor, ha a biztositó az ügyfelet a kötelezettségből annak ellenében bocsátja ki, hogy vele egy másik ügyletet köt és igy a mit az egyik ügyleten veszített, a másikon megnyeri, de nem forog fenn ily eset akkor, ha a biztosított fél a kötvényt visszautasítja és a biztositó a pert meg nem indítja. Az ily eset annyit jelent, hogy a biztosított nem akar fizetni, a biztositó pedig a per megindítását nem tarija okadatol'nak. Már pedig a perindítás mindig költséggel jár és bizonytalan végeredményű és igy a biztositó, ha a per meginditását nem tartja a saját érdekében okadatoltnak, nem köteles erre az ügynöke érdeke szempontjából sem. Ebből következik, hogy az oly eset, amikor a biztosítási szerződés azért veszti hatályát, mert a biztosított nem fizeti a dijat, a biztositó pedig a pert nem indítja meg, az ügynök jutalek-követelése szempontjából a dij be nem folyásának tekintete alá tartozik." Ezek igaz és meggyőző szavak. Ehhez járul, hogy ma a biztositó dijpert meg nem nyerhet. Vagy nincs naptárszerü kezdet, vagy van ügynöki megtévesztés bármi tekintetben, szóval ma dijat csak az fizet, aki akar, arra bírói kényszer non datur. Ily körülmények között még feltennünk sem szabad, hogy a Curia továbbra is szorítani akarná a biztositókat oly dijpereknek lefolytatására, a melyek csak biztos kudarczczal végződhetnek. Hiszszük is. hogy a Curia mihamarább fog