Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 6. szám - Versenytilalom és ipari titok

6. sz. helyébe nem léphetnek, a közöttük levő kapocs miatt mégis indokolt a kettőnek közelebbi megvilágítása. Ennek legalább is annyi haszna lesz, hogy a magyar jognak és joggyakorlatnak vele szemben elfoglalt álláspontját tisztába hozza. Hatételestörvényeink ide vonatkozó szakaszait vesszük sorra, akkor az első helyen kell emliteni az ipartörvény 94-ik szakaszának g) és h) pontjait. Ezek szerint: „A segéd azonnal elbocsájtható : g) ha az iparos bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit veszélyezteti ; h) ha a kereskedösegéd a főnök beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik." A g) pont alá vonta a budapesti Ítélőtábla 1896. II. G. 73. sz. ítélete azt az esetet, midőn a szolgálatból felmondás nélkül elbocsájtott segéd a főnöke üzletéhez hasonló üzletet nyitott. A tábla, bár a panaszos főnök a h) pont alkalmazását kérte, ugy határozott, hogy a g) pont esetéhez képest a főnök üzleti érdeke veszélyeztetésének tekintendő a segédnek az a ténye, hogy a tényleges szolgálatnak a főnök részéről egyoldalú megszüntetése után, de a szolgálati szerződési jogviszony tartama alatt, illoyalis verseny jellegével bíró versenyüzletet nyit. A h) pont a versenytilalom egyes megszegésében állapit meg elbocsátási okot. E szerint elbocsátható az a segéd, aki főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi (ipari ?) ügyletekkel foglalkozik. A Guria 615/1892. sz. ítélete értelmében az I. T. 94. §. h) pontja és a K. T. 59. §. h) pontja szerint is kereskedősegéd felmondás nélkül azonnal elbocsájtható, ha főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik. Az, hogy ily eladási ajánlatok csupán azoknak a vevőknek tétettek, kik a főnöknél is vásároltak s hogy azok állítólag csak szívességből és nem díjazásért és iparszerüleg tétettek, továbbá, hogy j az a működés okozott-e a főnöknek kárt, teljesen közömbös ; úgyszintén az is, hogy a munkaadó ezt az elbocsátáskor az alkalmazottal közölte, vagy sem. A budapesti kir. Ítélőtábla 1897. II. G. 75. sz. ítéletében egy idetartozó esetről van szó, ahol a tábla kimondotta, hogy az elbocsátott alkalmazott a volt szolgálatadója iránt tartozó szerződési hűséget megszegi és igy a volt főnöke 127 ellen folytatott verseny az illoyalis verseny jellegét ölti fel már az által, hogy tevékenyen oda működik, mikép volt főnökének rendes vásárlóit annak üzletéből elvonja s azokat saját üzlete, illetőleg azon versenyüzlet részére, mely nek tagjává lett, megszerezze. Ez az eljárás a főnök gazdasági érdekeit szándékosan veszélyezteti és igy a 94. §. h) pontjának esetét megállapítja. A pozsonyi tábla 1901. II. G. 15. sz. ítélete szerint az azonnal elbocsátott segédnek az a ténye, mely szerint egy saját használatára vett és a vásárok beszüntetése folytán reá nézve szükségtelenné vált bundát és téli kabátot, bár a főnök áruinak eladására rendelt helyen, a maga javára ismét eladott, nem képez törvényes okot a felperes rögtön való elbocsátására, mert ebben a tábla nam látott a főnök megkárosítására irányzott olyan cselekményt, mely saját részére kereskedelmi ügyletnek kötését jelenthetné. A budapesti tábla 1896. II. G. 73. sz. ítélete szerint a h) pont esete nem forog fenn a segédnek pusztán ama cselekedetében, mely szerint a tényleges szolgálatból a főnök részéről egyoldalú eltávolítás után, az azelőtti foglalkozásának megfelelő üzletet nyitott. A debreczeni tábla 1898. I. G. 146. sz. ítélete szerint a segéd felmondás nélk il elbocsátható, ha főnöke üzletkörébe eső csak egy ügyletet kötött is, minthogy az a segéd, aki csak egy kereskedelmi ügyletet köt is, már kereskedelmi ügylettel foglalkozott, amivel főnökét többféle tekintetben is károsíthatja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy 1884 : XVII. t.-cz. 94. §-ának h) pontja és az 1875 : XXXVII. t.-cz. 59. §-ának 2. pontja rendelkezésének súlypontja nem a kereskedelmi ügyletek többségén, hanem azon fekszik, hogy a segéd a kereskedelmi ügylettel nem a főnők részére, hanem a maga vagy más érdekében foglalkozott. Egy másik tételes paragrafus a kereskeI delmi törvény 53-ik szakasza, amely szerint a czégvezető, vagy az, aki kereskedelmi meghatalmazott minőségben egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével bizatik meg, vagyis az általános kereskedelmi meghatalmazott is, ha segédi viszonyban áll, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet. Ugyancsak a versenytilalomról szól a kereskedelmi törvény 7-ik szakasza is, mely szerin Kereskedelmi Jog