Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 6. szám - Versenytilalom és ipari titok

126 a rakodás megtörténtétől számított 24 órán belül a polizzát tartozik aláírni és ugyanezen határidőn belül a kapitányt a szükséges okmányokkal ellátni tartozik. Hasonlóan intézkedik az olasz codice di commercio 556. §-a. A polizzát aláírják a kapitány és a rakodó. A franczia törvény nem mondja meg, hogy a polizza melyik példányát irja alá, a gyakorlat azonban elfogadta azt a megállapodást, hogy a rakodónak t>zóló polizzát a kapitány irja alá, a kapitánynak szólót pedig a rakodó irja alá. Az olasz codice di Commercio kifejezést is ad ezen gyakorlatnak, amennyiben 556. §-ban kimondja, hogy a kapitánynak és a hajótulajdonosnak szóló eredeti polizzát a rakodó, a rakodónak szólót pedig a kapitány írja alá. A franczia code de commerce 281. §-a szerint a polizza kiállítható: rendeletre, előmutatom, vagy névre. Az olasz codice di commercio 555. §-ban elősorolván a polizza kellékeit s ezek között azon személyt, akinek részére a rakomány szól, a szakasz végén megemlíti, hogy a polizza kiállítható rendeletre vagy előmutatóra. Ezen törvény szerint is, tehát a polizza szólhat névre, rendeletre és előmutatóra. A legszokásosabb forma a rendeletre szóló. (Befejezzük.) Versenytilalom és ipari titok. Irta : Dr. Dóczi Sámuel, budapesti ügyvéd. Mind. a kettő, amennyiben a szolgálati viszony körébe tartozik, egy családba tartozó, egymással szorosan összefüggő rokon joganyag. Mindegyik azt az eszközt fejezi ki, mely alkalmas arra, hogy a másikkal szemben a gazdasági érdekeket megóvjuk. Az esetek legnagyobb részében t. i. a versenytilalom kikötése főleg arra szolgál, hogy az ipari titok kihasználását meggátolja. Pozitív törvényeink egyikkel sem foglalkoznak behatóan. Sem az ipari titokról, sem a versenytilalomról egyenesen rendelkező törvényeink nincsenek, de mert a mi fejlődő jogéletünk az immateriális ipari javak védelmét ápolni kezdi, helyénvalónak látszik, hogy mind a két joganyaggal, azoknak egymáshoz való viszonyával részletesen foglalkozzunk. Mind a kettőnek czélja tulajdonképen egy és ugyanaz. Az a hivatásuk, hogy a főnöknek egy bizonyos pillanatban adott gazdasági helyzetét megvédjék, hogy körülbástyázzák azt a szel6. ez. lemi, illetve erkölcsi érdeket, amelyet egy üzleti vállalkozás, az anyagi javak levonása után még mindig képvisel. A különbség a kettő között csak az, hogy a versenytilalom tisztán juris privati intézmény, míg az ipari titok, mivel büntetőjogi elemek is vannak benne, juris publici intézménynyé lett, vagyis a helyzet az, hogy nemcsak magánjogi eszközök állanak az ipari szellemi tulajdon védelme czéljából rendelkezésünkre, hanem közhatalmi eszközök is. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a mi kártérítési joggyakorlatunk mennyire óvatos a kár megállapításában, akkor világossá válik, hogy az ipari titok kifejezett törvénybeiktatása rohamos lépést fog jelenteni a szellemi ipari tulajdonjog rendszerének kiépítésében. Lényeges és igen érdekes kérdés ebben a körben az, vájjon indokolt-e a büntetőjogi védelem és nem vezet-e a közerkölcs meglazulására az, hogy ha az ipari titkot mindenféle megkötés nélkül látjuk el büntetőjogi védelemmel. Vájjon nem áll-e meg az a tétel, hogy a büntetőjogi védelem csak szubszidiárius eszköz legyen és hogy a főnök sértett gazdasági érdekeit elsősorban a versenytilalom igénybevételével védje meg. Nem czélszerü-e, hogy a főnököt előbb arra utaljuk, hogy magánjogi téren keressen magának biztosítékot és csak akkor, hogy ha az nem válik be, legyen előtte nyitva a büntetőjogi ut. Természetes, hogy ennek a felfogásnak legnagyobb akadálya a felek gazdasági egyenlőtlensége. Hiszen mit ér a versenytilalom kikötése az alkalmazottal szemben, kinek csak munkaereje van, ezenkívül semmiféle végrehajtható vagyoni értékkel nem rendelkezik. Nem is igen volt aktuális az a védekezés a szolgálati viszony keretében, legalább a mi joggyakorlatunk azt mutatja, hogy a versenytilalom kikötése többnyire és kizárólag üzlettársak között volt szokásban és a társasági szerződésnek lényeges alkotó eleme gyanánt szerepelt, ezenkívül szerepelt még igen gyakran üzleti átruházások esetében. Ezekből tehát kiviláglik, hogy a szolgálati viszonyban a versenytilalom intézménye használhatatlan intézmény és csak az ipari titok büntetőjogi megvédése lehet czélravezető eszköz. Mint már a bevezetésben mondottuk, a versenytilalom és az ipari titok kérdése szorosan összefügg és bár az utóbbiak szerint egymás Kereskedelmi Jog