Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1907 / 6. szám - Hajóselismervény. [1. r.]
122 hagyott, vagy egyébként magáévá tett, nem pedig a szövetkezeti igazgatóságnak ily ténykedése okából (Dt. ut. XXXII. 290.) A fogyasztási szövetkezetek vezetőiben pedig van annyi okos belátás, hogy a nem tagoknak való eladásokra való intézkedéseket nem foglalják közgyűlési jegyzőkönyvekbe. Az üzletvezetőnek spontán üzleti érzéke diktálja, hogy az üzlet körének kiterjesztése által a forgalmat növelje és ezáltal a szövetkezeti czélt, a gazdaságos üzleti vezetést, ha nem is egészen legitim eszközzel előmozdítsa. A K. T. 218—222 §-ának rendelkezéseiben foglalt büntető határozatokat sem fogják alkalmazhatni a konkrét esetre és igy előállhat a helyzet, hogy a törvény szelleme szerint tiltott cselekmény, a létező törvény kifejezett tilalma és retorzionális eszköz hiján, akadálytalanul gyakorolható. Szóval a kiskereskedők panasza alig várhat olyan elintézésre, amely az ő érdekeiknek megfelelne. Ha a pénzügyi hatóságok meg is vonják esetleges panasz folytán az adómentességet az üzletkörüket nem tagokra is kiterjesztő szövetkezetektől, — mert hisz az adómentességet épen azon feltétel alatt engedi az 18S0 : XL. t.-cz., hogy üzletüket csakis tagjaikra terjesztik ki, — ez legfölebb kárt okoz az érdekelt szövetkezeteknek, de nem lehet elégtétel és védelem az érdekeikben sértett kiskereskedőknek. Ez a panasz legfölebb bosszantási eszköz, de nem hathatós védekezés. Nem árt azonban, sőt de lege ferenda hasznos lesz birói határozat provokálása ebben a kérdésben. A feltétlen tilalom törvénybe foglalása csak idő kérdése. És minden ellentétes birói határozat csak egy-egy lépéssel előretolja az intézménynek ilyen irányban történő végleges szabályozását. Németország, melynek gazdasági és jogászi élete sok befolyással van a mi viszonyainkra — és ahová mindig átnyúlunk, valahányszor az életviszonyok fejlődése uj jogi intézmények felállítását vagy a régiek reformálását kikeriilhetetlenné teszi, — a mienkével azonos viszonyok között reformálta ez irányban törvényeit. Az l^Tl-iki törvény még kifejezetten hangoztatja, hogy a szövekezetek nem tagokkal is köthetnek ügyleteket. Jelszó a tagok érdekeinek előmozdítása, mint kizárólagos kritériuma a szövetkezetek jogi intézményének. Az igazi, a specziális jellemvonás, t. i. a kölcsönösség, a mutuálitás, még teljesen háttérben marad. Az 1889-iki már tompitja a korábbi törvény élét, 6. SZ. az 1896-iki novella pedig eltiltja a fogyasztási szövetkezeteket a nem tagoknak való árusítástól és a tilalomnak büntető határozatokkal is érvényt szerez. Bizonyos, hogy nálunk is ide fog vezetni a fejlődés utja. Nagy Ferencznek a szövetkezetekről készített törvénytervezete, amellett, hogy főelvként állítja fel a szövetkezetek üzletkörének nem tagokra való kiterjeszthetését, a 75. §. második bekezdésében a hitel és fogyasztási szövetkezeteket eltiltja a nem tagokkal való üzletkötéstől. A javaslat indokolása utóbbiakra nézve helyesen állapítja meg, hogy az üzletkiterjesztés korlátlan szabadsága nálunk odavezetett, hogy a hitelszövetkezetek gyakran közönséges bankok, illetve takarékpénztárak jellegét öltötték magukra, melyeknél az a czél, hogy a tagok minél olcsóbb hitelben részesüljenek, teljesen háttérbe szorult azon törekvés előtt, hogy az üzletrésztulajdonosok minél nagyobb osztalékot kapjanak. A fogyasztási szövet| kezetekre való tilalom indokolása pedig hangoztatja, hogy e nélkül a kiskereskedői osztály a fogyasztási szövetkezetek illoyalis versenye folytán tönkremegy, ami már magasabb állami érdekbe ütközik. A szövetkezetek megrendszabályozása égető szükség és minden lépés, melyet ennek érdekében a törvényhozás falain kivül tesznek, ha nem is jár kézzelfogható eredménynyel, közelebb visz a reformhoz. ^ Hajóselismervény. Irta : Dr. Benyovits Lajos, kir. törvényszéki biró. A fuvarbér szerződés eredete a régi időkbe megy vissza. A hajó a régi időben kevés volt, kibérelték az egész hajót áruk szállítása czéljából, a hajó a tengeri kereskedelemben mint önálló szállító szerepelt. Amióta azonban a tengeri kereskedelem nagyobbodásával, a hajók megszaporodtak, társaságok keletkeztek, amelyek egész hajórajt állítottak elő, a szállítást nagy terjedelemben felölelték, s kezükben a hajó puszta szállítási eszközzé vált. Ily körülmények között megszűnt a szüksége annak, hogy a szállítandó árukat a hajó megérkeztéig felhalmozzák s azután a kibérelt hajóval egyszerre szállítsák, hanem a nagytársaságoknak minden irányban s rendes időközökben közlekedő hajóira feladják az árukat Kereskedelmi Jog