Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

119 kötelezettségét, a felperes és kiskorú gyermekeivel szemben megállapítja. Indokok: Az elsőbirósági ítéletben helyesen megállapított tényállás szerint a felperes néhai férje V. R mint az alperes államvasutnál rendszeresen alkalmazott mozdonyfütő, ^zért vesztette életét, hogy az 1903. évi deczember hó 22-én Hatvan—Miskolcz között közlekedő 456 számú vegyes vonat mozdonyán levő kazán gözcsöve menetközben megrepedt, minek következtében az abból kilövelő gőz és forró viz V. R. kazánfűtőt érte és annak testét életveszélyesen összeégette. Az elsőbiróság a felperes özvegyét és általa képviselt kiskorú gyermekeit azon elvi alapon utasította el kártérítési igényükkel az alperes ellenében, mert a kihallgatott szakértők véleménye szerint a kazán csövének repedése nem az alperes mulasztásából, hanem elhárithatlan eseményből (vis major) következett be, amiért az alperest az 1874 : XVIII. t.-cz. alapján kártérítési kötelezettség nem terheli. Az elsőbiróság eme álláspontja nem helyes, mert alperes kártérítési kötelezettségét, tekintettel az 1874 : XVIII. t.-cz. intézkedéseire és szellemére, az a rendkívüli s fokozott mérvű veszély állapítja meg, ami a vasúti üzemből az emberi életre s testi épségére hárul. Ennek a veszélynek a terjedelmi köréből nem vonhatók ki amaz eshetőségek sem, melyek akár a vasúti üzemhez tartozó felszerelvények esetleg tökéletlen szerkezetéből, akár pedig abból a körül ményből származnak, hogy a technikai tudomány eddigi fejlettsége nem talált alkalmas módot és készüléket arra, hogy a vasúti üzem lebonyolításához szükséges valamely felszerelvénynek vagy gépezetnek az emberi életre s testi épségére veszélyes minősége elhárittassék. A vis major fogalmának erre a terület körre való korlátozása, — egyrészről — megfosztaná ezt a jogi meghatározást attól a hatályosságtól, melylyel azt a jogismeret felruházza, másrészt pedig megfosztaná a sértettet attól a jogtól, amelyet részére az 1874. évi XVIII. t-cz. intézményesen biztosit Minthogy pedig a per adataival és a szakértők véleményével az sem ; tekinthető kizártnak, hogy az a baleset, amelynek a sértett áldozata lett, nem a gőzkazánnak elhasznált volta vagy szerkezeti hiánya miatt állott-e elő? amely esetben a felelősség egyéne sen az alperest terheli, kétségtelen, hogy a szakértők ama véleménye, amely szerint a forr cső megrepedését egy előre nem látott és el nem hárítható eseménynek minősítették, elfogadható alappal nem bir, amiért is a kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával, tekintettel arra, hogy a kártérítési kötelezettség egyéb alkatelemei fenforognak, az alperes kártérítési kötelezettséget megállapítani s a kir. törvényszéket a kár mennyisége feletti ítélésre utasítani kellett. (1327/1906.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Ipar. 110. Gözüzemek villanyeröre való átalakítása telepengedélyhez kötött üzlettelepeknél az iparhatóságnak bejelentendő. — Malomregalejog létezésének, hatályának es kizárólagosságának elbírálása a rendes bíróságok hatáskörebe tartozik. (A m. kir. ker. min. 1907. évi február 1-én 6.679. sz. a. hozott elvi határozata.) Kolozsvár, szab. kir. város tanácsának : A szab. kir. város tanácsa részéről mult évi deczember hó 27-én 23.144/1906. szám alatt hozott, az elsőfokú iparhatósági végzést, helyesebben véghatározatot megváltoztató másodfokú iparhatósági véghatározatot, melyben F. A. és társai malomtulajdonos czégnek abbeli bejelentését, hogy 4.878/1905. fk. sz. alatt engedélyezett gőzüzemű malma villanyerőre rendeztetett be, tudomásul nem veszi és nevezett czéget eltiltja attól, hogy mást mint gőzüzemű malmot hozzon működésbe : a czég által törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági véghatározatot megváltoztatom és a szóban levő bejelentést az 1884. XVII. t.-czikk 33. §-a alapján tudomásul veszem azzal, hogy ujabb telepengedélyezése eljárás megtartását elrendelni szükségesnek nem találtam. így kellett határoznom, mert a nevezett czég csak az 1884. XVII. t.-cz. 33. §-ában meghatározott törvényes kötelezettségének tett eleget, midőn eddig gőzerővel működő malmának villanyerőre történt berendezését az iparhatóságnál bejelentette s igy a bejelentés tudomásul vétele meg nem tagadható. Minthogy pedig a jelzett átalakítás következtében a közönség nagyobb háborgatásnak nem lesz kitéve, mint az előtt volt, sőt az átalakítás folytán a telepen keletkező zaj és a tűzveszélyesség is csökken, ujabb telepengedélyezési eljárás megtartása szükségesnek nem mutatkozott. A másodfokú véghatározatnak az a része sem állhat meg, melyben nevezett czéget eltiltotta attól, hogy mást, mint gőzüzemű malmot hozzon működésbe. Az ipartörvény 1. §-a szerint ugyanis a magyar korona országai területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai között bármely iparágat ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat és ugyanennek a törvénynek 3. §-a szerint a jogi személyek szintén szabadon üz-