Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

Tekintve, hogy az I) alatti 1904. évi július hó 6 án kelt levelezőlap szerint alperes a kész téglák küldését beszüntette s T. F. vallomása szerint a tűztől a kézi téglaégető is megromlott s ebben sem lehetett dolgozni, tekintve, hogy a gyárnál beállott s a fentebbi tanúvallomásokkal igazolt nagymérvű tüzeset vis majort képez, tekintve, hogy felperes téglagyáros s nem téglakereskedő s igy ő a téglagyárnál előállott vis major esetén a téglának máshonnan való beszerzésére kölön kikötmény hiányában nem kötelezhető; mindezeknél fogva alperes a Cs. Gy. és J. K tanuk általi a téglaár különbözet és illetve a tégla szükségelt mennyisége tekintetében, nemkülönben póteskü alkalmazása iránt felajánlott bizonyítás mellőzésével volt a leszállított 1059 kor. tőke s ennek a kereset beadása napjától számítandó 5% kamat megfizetésében elmarasztalandó s alperes a beszámítás iránti viszonkeresetével elutasítandó. (2415/1905.) A Teásai Tcir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A peres felek között lefolyt levélváltás tartalmából kétségtelen, hogy az alperes nem harmadik személytől megszerzendő, hanem a saját téglagyárában előállítandó téglaárunak 1904. évi július és szeptember hónapokbán leendő szállítására kötelezte magát a felperessel szemben, hogy ezek szerint a vétel tárgyát egyedi árut képezte. Ilyen vételekre a keresk. törv. 1. §-ára tekintettel megfelelően alkalmazandó az a magánjogi jogszabály, hogy az adós, tehát adásvétel esetén az áru szolgáltatásával tartozó eladó felszabadul kötelezettsége alól, ha a szolgáltatás oly körülménynél fogva, amelyért ő neon felelős, általában véve, avagy csak ő reá nézve lehetetlenné válik anélkül, hogy ilyen esetben az eladó a szolgáltatás elmaradása miatt a másik szerződő félnek, tehát a vevőnek érdekmegtéritéssel tartoznék. Minthogy pedig a fenforgó esetben bizonyítást nyert, hogy az alperesre nézve a téglák gyártása a téglagyárában 1904. évi július hó 6-án pusztított tűzvész folytán hónapokra kiterjedően lehetetlenné vált és a felperes nem is állította, hogy e tüzeset körül az alperest vétkesség terhelné, ennélfogva a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét az abban foglalt és a fent kifejtett indokokból helybenhagyandónak találta. (2689/1905.) M.kír. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján s azért is helybenhagyja, mert T. F. kifogástalan tanú vallomása szerint a felperes téglagyára a tüzeset által oly mérvben pusztult el, hogy ott a téglák.kézi gyártá-át is be kellett szüntetni. Biztosítás. 101. A biztosítási kötvénynek a díjfizetésre vonatkozó feltétele csak ugy kötelezi a biztosítottat, ha a kötvényt átvette vagy annak tartalmát ismerte : ellenesetben a díjfizetés esedékessége az ügylet létrejöttének napjára esik és a biztosított előbb nem tekinthető a fizetésben késedelmesnek (M. kir. Curia. 1478 905. — 1906. decz. 11.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletét részben megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 24.750 K. tőkét stb. fizessen. A felperest ezenfelül keresetével elutasító részében azonban a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Elfogadva az alsóbiróságok ítéleteiben helyesen előadott tényállást, a kir. Curia mindkét alsóbiróság ítéletét a következő okokból változtatja meg. Minthogy az alsóbiróságok Ítéleteik vonatkozó indokolásában kifejtettek szerint helyesen vetet ék el az alperesek az első évdij meg nem fizetésre alapított kifogásait, csak az a további kifogás igényel megbirálást, hogy a kérdéses életbiztosítási szerződés hatálytvesztettnek tekinthető-e azon az alapon, hogy a biztosított a második évi díjrészletet kellő időben meg nem fizette. Ebben a részben pedig mindenekelőtt az a kérdés vizsgálandó hogy a második díjrészlet mikor vált esedékessé. Az alperes által 2. alatt csatolt kötvény szerint az első évi dij a kötvény kiadásakor, a második és mindén következő évi dij pedig előre minden év február hó 12-ik napján fizetendő. Az ajánlatban azonban a díjfizetés esedékessége tekintetében megállapodás nem foglaltatik. Ha a 2. alatti kötvény a biztosítottnak kézbesittetett és általa elfogadtatott volna, ugy akkor sem férhetne kétség ahhoz, hogy a második évi dij 1903. évi íebruár hó 12-én volt esedékes, mert ebben az esetben a biztosítási ügyletnek összes feltételeit a szerződést pótló ebben a kötvényben foglalt kikötések mindkét felet egyaránt kötelező hatálylyal állapítanák meg A kötvény tartalma ugyanis ilyen esetben feltétlenül irányadó a biztosítási ügylet kikötött feltételei kötelezett voltának megbirálása kérdésében. Oly esetben azonban, amelyben, mint a jelen esetben, a biztosítási kötvény a biztosítottnak ki nem szolgáltatott, az abban foglalt kikötések a biztosítottat a dolog természete szerint csak ugy kötelezhetik, ha megállapítást nyert az, hogy ő azoknak kötelező voltát a kötvény beadását megelőzőleg vagy kifej ézetten vagy concludens tényekből vont okszerű következtetésből megállapítható módon maga is elismerte. Nevezetesen, ha ezek a kikötések vagy már az általa kiállított ajánlatban foglaltatnak, vagy pedig ha bizonyittatik, hogy ezek a kikötések a biztosítottal előzőleg közöltettek, illetőleg, hogy ő azok tartalmáról másképpen szerzett tudomást, mert csak ily esetben lehet szó arról, hogy a biztosító és a biztosított között létrejött a kötvényben foglalt kikötésekre nézve a felek között a kölcsönös jogok és kötelezettségek megteremtéséhez szükséges egységes akaratelhatározás. Az, hogy a második és minden következő évi dij esedékessége mely időre esik, a 7. alatt csatolt biztosítási ajánlatban