Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Ipari betegségek és az angol balesetkártalanitási törvény módositása

5. BZ. nem lehet befolyással eme törvényes igényének megállapítására. A részvénytársasági igazgató díjazása tárgyában a kir. Curia legutóbb kelt (febr. 12-én) 103/906. sz. határozatában kimondotta, hogy igazgatói illetményt maga az igazgatóság meg nem állapithat, az e részbeni határozat pedig nem tekinthető jóváhagyottnak a közgyűlésnek azon határozata által melylyel, a tisztviselői fizetések czimén a mérlegbe felvett kiadás jóváhagyatott. A gazdasági üzemben szenvedett balesetkövetkezményeiért az 1902 : XIV. t.-cz. 26. §-a feltétlenül felelőssé teszi a munkaadót, ha a kérdéses alkalmazottat a kerületi pénztár tagjául felvétetni elmulasztotta. Egy legközelebb eldöntött perben a kir. Curia e részben felmerült két igen nagy fontosságú kérdést oldott meg. Az egyik az, hogy miután a munkaadó géptulajdonost az idézett törvényszakasz csak is a tagfelvétel körüli mulasztásából származó teljes kárért teszi felelőssé, kártérítési kötelezettségének mérve nem terjedhet tovább azon anyagi segély megtérítésénél, melyre az illető munkás tagsága esetében az illető pénztártól az 1900 : XVI. t.-czikk értelmében igényelhetett. A másik pedig az, hogy ilyen baleset esetében az idézett 1900: XYI. t.-czikknek egyéb rendelkezései is alkalmazandók lévén, a munkaadó géptulajdonos csak akkor nem felelős az idézett törvény 11. §-a szerint a baleset következményeiért, ha a balesetet a munkás szándékosan idézte elő vagy részegségében szenvedte, a miből folyóan a munkásnak más hibája vagy gondatlansága nem mentheti a kártérítés kötelezettsége alól. A részvényjegyzés visszásságai. Egy német iparvállalat részvényjegyzési iveket küldött szét. A részvények kiadásakor egyik részvényjegyző jegyzésének elfogadása megtagadtatott azzal, hogy a jegyzés alkalmával nem vállalt zárlati kötelezettségét, vagyis nem kötelezte magát arra, hogy a részvényeket tovább nem adja. A társaság álláspontja szerint, habár ezen feltétel nem foglaltatott is a tervezetben, az általános voltánál fogva, hallgatólagos feltételnek tekintendő, Ezen visszás gyakorlat — mint egy német lap írja — általában ismeretes ugyan, de rendkivül helytelen ós azért mellőzendő, már csak azért is, mert nem lehet elérni vele a kivánt czélt. A részvény aláírók egyszerűen zárlati kötelezettséggel jegyeznek s a részvényeket annak daczára tovább adják. Mégis ezen eljárás a kevósbbé tapasztalt tőkés kárára van, de azonkívül ellenkezik a jóhiszeműség követelményével is, mert ha a kibocsátók a zárlati kötelezettség vállalásához ragaszkodnak, vegyék ezt be feltétel gyanánt a tervezetbe. A tudakozó irodák felelőssége. Egy malomtulajdonos becsületsértés vétsége miatt feljelentette egy tudakozó iroda tulajdonosát, mivel ez róla azon értesülést adta, hogy nincs semmije ós 107 nem hitelképes. Az elsőfokú bíróság vádlottat felmentette, mert az értesítés jóhiszemű volt, azon téves, de általában elterjedt híren alapulván, hogy a malom sértett feleségének a tulajdona, továbbá, mert a hitelképességnek hiánya nem meggyalázó. A felebbezósi bíróság azonban bűnösnek találta vádlottat s pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletének indokolásában a bíróság kimondja, hogy az ilyen értesítés már magában véve is alkalmas sértett erkölcsi értékének csökkentésére, de különösen meggyalázó a körülményekkel való összefüggésben. A hitelt a kereskedő nem nélkülözheti, arra neki feltétlen szüksége van. Hitelt akart sértett igénybe venni annál, a ki a tudakozó irodához fordult. Itt pedig az illető azon értesülést nyerte, hogy a malomtulajdonosnak nincs semmije, hogy ő nem hitelképes. Már pedig a ki hitelt akar igénybe venni, annak tudatában, hogy neki nincs semmije, hogy ő nem hitelképes, az oly eljárást követ el, mely ha igaz, alkalmas arra, hogy őt a közmegvetésnek tegye ki. Minthogy vádlott értesítésében ily eljárással gyanúsította sértettet, azért őt a becsületsértés vétségében bűnösnek kellett mondani. Utánzásra méltó példa. A német igazságügyi kormány rendkivül üdvös intézkedéseket tett a birósági jegyzők és joggyakornokok technikai kiképzése czóljából. Ugyanis a szabadalmi és mintavédelmi jogból felolvasásokat tartat számukra és intézkedett, hogy ezen tanfolyamok hallgatói iparvállalatokat is megszemléljenek a czélból, hogy az elméleti ismeretek mellett gyakorlati tapasztalatokra is szert tegyenek. Vis major a balesetnél. A vis major fogalmának érdekes meghatározására találunk a Reichsgericht egyik legutóbb hozott ítéletében. Felperes kártérítést követelt a berlini villamosvasút részvénytársaságtól egy balesetből kifolyólag, melyet az által szenvedett, hogy a villamos kocsiba, melyben utazott, megvadult lovak által húzott, s kocsis által nem vezetett teherkocsi beleütközött. Az I. és II. fokú bíróság alperest elmaras ztalta,nem adván helyt a vis major alapján emelt kifogásnak, már csak azért sem, mert az ily összeütközések oly gyakoriak, hogy az üzemmel járó állandó veszélyhez tartozóknak tekintendők. A Reichsgericht azonban felperest keresetével elutasította azon indokolással, hogy a vis majorra alapított kifogás alapos, mert a szóbanforgó összeütközés természeti eseme'ny-nek tekintendő, melynek következtében nemcsak felperes szenvedett sérülést, hanem a forgalmi eszköz is tönkrement, amit pedig alperes nem akadályozhatott meg. Szerződés érvényessége. Eladó arra kötelezte magát, hogy szeszterraését vevőnek bizonyos számú éven át eladja IVa márkával drágábban, mint a szesz a berlini tőzsdén jegyeztetik. 1902-ben a „szeszring" következtében a szesz már csak igen Kereskedelmi Jog