Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1906. évi jelentéséből

102 A budapesti ügyvédi kamara 1906. évi jelentéséből. A jelentés panaszolja, hogy 25 év óta a jogélet minden ágában pangás állott be. Az egyházpolitikai törvényektől és a bűnvádi perrendtartástól eltekintve, ezen idő alatt egy nagyobbszerü jogi alkotás sem létesült. Sőt az ország területén idegen jog van még életben. (Osztrák polgári törvénykönyv, telekkönyvi pátens.) Most kellene a kamara nézete szerint a törvényhozásnak rendszeres nagyarányú munkásságot kifejteni, mert ugy a tudományban, mint az életben uj eszmék keletkeztek, mindenütt haladást látunk, a forgalmi élet nagy lendületet vett, a jogszolgáltatás czólja és eszközei felől pedig teljesen megváltoztak a nézetek. Kívánatos, hogy a bírák az élettel lépést tartsanak, az anyagi igazságot keressék a formai jog helyett. A jelentés érdekesen fejtegeti, hogy birói szervezetünk ma sincs véglegesen megállapítva s kiépítve, a legfontosabb feladatok közé tartozik az ügyvédi és ügyészi szervezet reformja. Nem lesz addig jó birói karunk, — mondja a jelentés, — a mig a mai bürokratikus rendszer nem fog felfrissittetni nagy arányokban a szabadabb szellemmel, azzal a nagy élettapasztalattal, a melylyel az ügyvédi kar rendelkezik. A kamara sürgeti a Curián a kisegítő birói rendszernek és minden bíróságnál a titkos minősítésnek megszüntetését. A kodifikáczió terén szintén nagy az elmaradottság, magánjogunk ma is kodifikálatlan, daczára, hogy több mint 100 év óta sürgetik sokszor törvényeink is a polgári törvénykönyv elkészítését. Nincs egységes polgári peres eljárásunk. Anyagi büntető törvényeink nagy része elavult, a büntető perrendtartás hihetetlen formalizmusával lehetetlenné teszi az anyagi igazság érvényesülésót. Hiteltörvényünk reformra "szorul, mert gazdasági és szocziális viszonyaiuk uj helyzeteket teremtettek. Ily körülmények közt nem lehet kielégítő az ügyvédség helyzete. * * * Már a mult évi jelentésében rámutatott a kamara arra, hogy miiyen szétágazó és ellentétes a birói gyakorlat abban a kérdésben, vájjon a bejegyzett kereskedő kártérítési követelése perelhető-e azon bíróság előtt, a hol a könyvek vitetnek. Időközben a budapesti kir. ítélőtábla meghozta 10. számú döntvényét, melyben kimondotta, hogy az 1868. évi LTV. t.-cz. 35. §-nak k-ik bekezdésében foglalt illetékességi szabály a kereskedelmi könyvekbe bevezetett kártérítési követelésekre nem alkalmazható. Ezen döntvény azon felfogásból indul ki, hogy az 1868. évi LIV. t.-cz. 35. §. 2. bekezdésében említetett könyvkivonati követelés fogalma a K. T. ben nincs közelebbről meghatározva, annak meghatározásánál tehát a törvény rendelkezésének czélzatát kell irányadónak tekinteni; csakis oly követelések érthetők tehát, a melyek a kereskedőt az általa kötött kereskedelmi ügyletből kifolyólag a vele szerződő fél megegyező akaratnyilvánítása alapján (pl. megkötött vételi ügyletből vételár, vagy valamely ügyletből adott előleg stb.) kétségtelenül megilleti, a mely követelések tekintetében tehát a kereskedelmi könyvek bizonyítékot képeznek. Minthogy azonban az üzletköréhez tartozó megkötött kereskedelmi ügylet nem teljesítéséből származott kártérítési követelések kétesek s ezeknek mennyisége vitás, azért ezek bevezetés tárgyát sem képezhetik annyival kevésbbó, mert a kereskedelmi törvény 31. §. a kereskedelmi könyveket részbizonyitó erővel ruházza fel s épp azért csak oly követeléseknek lehet ezt a következményt megadni, a melyek tényeken alapulnak s nem csupán a kereskedő szubjektív felfogásán. Jogászi körökben élénk megbeszélés tárgyát képezte ezen döntvény, s habár a nézetek meg is oszlanak az iránt, helyes-e azon álláspont, melyet ezen döntvény magáévá tett, mégis az az előnye van, hogy megszüntette az eddigi ingadozó gyakorlatot. Figyelemre méltó a magyar királyi Curiának az 1890. évi XXV. t.-cz. 13. §-a alapján hozott XVI. számú polgári döntvénye, melyben kimondatott, hogy tartozás, élelmezés stb. perekben az 1893. évi XVIII. t.-cz. 117. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott ítélet, vagy az 1881. évi LIX. t.-cz. 48. §. érielmében végrehajtható két egybehangzó Ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1893. évi XVIII. t.-cz. 117. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §. alkalmazást nem nyerhet. A tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj ós ehhez hasonló követelések természetüknél fogva a jogosult megélhetésének biztosítására szolgálnak és így a jogosultra nézve rendszerint nélkülözhetetlenek. A törvénynek a czélzatával ellenkeznék, sőt azt meghiúsítaná, ha az ez iránti végrehajtás a jogosult által nyújtandó biztositóktól, — a mire a jogosult rendszerint nem is képes, — tétetnék függővé és hogy a biztosítás nem nyújtása esetében a kötelezett fél a fizetés helyett a végrehajtási összeget a bíróságnál tegye le. Igen helyesnek tartja ezen döntvényt is a kamara. * * * A joggyakorlat kritikájában a kamara ismerteti, hogy a czégjog köréből kimondotta a Curia a czég