Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az engedményezési ügyletekről

101 tatja és az igy keletkezett jogügylet az ellenértéknek valósaggal történt leszámolása utján perfektuáltalik. E szerint tehát a telekkönyv néha teljesen valótlan bejegyzéseket tüntet fel, mert az ott jogosítottként szereplő hitelező tényleg nem az és a feljegyzett jogi minőség, tehát a kölcsönnek minősítése nem felel meg a valóságnak. Történik azonban, hogy az engedményező intézet mindenféle közbenjött akadályok miatt a kölcsönt nem véglegesítheti az engedményessel és kénytelen az igy létre nem jött engedménynek telekkönyvi törlését szorgalmazni. Ily esetben az engedményes rendszerint egy egyszerű törlési nyilatkozatot állit ki, — kijelenti, hogy az engedményi jogügylet létre nem jött és a szerzett zálogjogátruházás és jogi minőség telekkönyvi törlésének a bekebelezését megengedi. Ezen nyilatkozat az ill. dijj. 92. t. 3. jegyzéke és a pénzügyi közigazgatási bíróságnak 20. számú döntvénye alapján 1 K. állandó nyilatkozati bélyegilleték alá esik, egyébként pedig teljesen dij- és bélyegmentes. Most a „Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja" ettől az állandó praxistól eltérően oly esetben, mikor a fent vázolt eset beálltával az engedményezés folytán eszközölt zálogjogátruházás és jogi minőség törlendő, nem törlési nyilatkozatot, hanem visszengedményezéú okiratot állit ki. Ezen praxisnak — szerintem — helytelen voltáról, legyen szabad pár szót szólanom. Az engedmény fogalmát az osztr. ptkv. 1392. §. preczizirozza, mely mondja, hogy „midőn valamely követelés . . . átruháztatik . . . ez . . . átengedésnek (cessio) hivatik", sőt a magyar magánjog tervezete is (1250. §.) az engedményt, az engedményező és engedményes közötti szerződésnek minősiti és a 880. §. 3-ik bekezdésében is mondja, hogy Jelzálogos követelés átruházásához szükséges, hogy a jelzálogos hitelező és az engedményes megegyezzenek". Ezek szerint tehát az engedményt üres. taríalomnélküli vagy csakis lormai okiratnak nyilvánítani nem lehet, sőt azt a kétoldalú, visszterhes szerződések közé kell sorolni, mert ugy az optkv , valamint magánjogunk feltételezi az engedményezőtől, hogy követelése van, hogy tényleg hitelező és hogy az átruházásra nézve a szerződő felek között megegyezés létrejött. Már pedig a visszengedményezési okiratnál minderről abszolúte szó sincs, az egy minden jogalapot nélkülöző üres, tartalomnélküli okirat, melynek alapján jogokat szerezni nem lehet egyszerűen azért, mert az itt engedményesként jelentkező hitelező a hitelező fogalma alá nem vonható, mert — amint az a visszengedményezési okiratban kifejezésre is jut — az a jogügylet, melynek alapján telekkönyvbe jutott, valósággal létre nem jött, nem perfektuáltatott. Miután pedig e jogügylet létre nem jött, abból az engedményesre jogok sem hárulhattak, afölött tehát mint létrejött fölött rendelkezni nem is lehet és ha valaki ezzel mégis rendelkezik, az egy jogi lehetetlenséget követ el. Magánjogunk szerint nem tehetők engedmény tárgyává még csak meg sem nyilt, sőt határozottan létre nem jöttéknek deklarált jogok. A bank azzal indokolja meg a visszaengedményezési okirat szükségességét és helyességét pénzügyi szempontból is, hogy a kedvezmény záloglevélkibocsátás czéljából adatott, tehát nem terjedhet ki a kedvezmény a visszaengedményezésre is. Ez helyes akkor, ha a visszaengedményezés egy tényleg létrejött ügyletre vonatkoznék, de a létre nem jött ügyletekre nézve helytelen is, de terhet is ró a volt engedményezőre. Hiába áll az okiratban az, hogy a követelés létre nem jötte miatt tétetik engedmény tárgyává, miután az mégis engedményezést foglal magában, feltétlenül 7/io°/o-tóli bejegyzési illeték alá esik, ami pedig nem indokolt és az abszolút törlésnél elkerülhető. De a telekkönyvi rendtartás 69. §-ának sem felel meg ezen okirat belső tartalmánál fogva és igy annak alapján bejegyzés meg sem engedhető. Ugyanis ezen szakasz világosan mondja : „Oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik . . . bekebelezés vagy előjegyzés nem történhetik." Már pedig ezen okirat jogalapja nyilvánvalóan érvénytelen, mert hisz az engedmény itt előrebocsátja, hogy azon ügylet, melynek alapján és folytán ő hitelezőként jegyeztetett be a telekkönyvbe, létre nem jött, érvényre nem emeltetett, tehát érvénytelen. Az ily bejegyzések ellen tehát a jogorvoslatoknak tág tere nyilik Ugy a vidéki intézetek érdekében valamint a jogegység szempontjából tehát kívánatos volna, ha az ilyen létre nem jött ügyletek törlése nem visszaengedményezés, hanem rendes törlés utján eszközöltetnének.