Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Inkompatibilitás a részvénytársaság közgyülésén

5. 82. Kereskedelmi Jog 99 Indokolva van ez az összeférhetlenségi eset és csakis erre az esetre lehet a nagyméltóságú kir. Guriának előbb idézett határozatában foglalt indokokat alkalmazni, mert a tény az, hogy a felmentvém az igazgatóság és felügyelő-bizottság működése feletti bírálatot foglalja magában, amennyiben egyúttal rendszerint a társaság ügyeinek gestiójából eredő felelősség alól az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjait liberálja. Helyes dolog tehát, hogy akkor, amidőn az a kérdés döntendő el, hogy az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai a törvényeknek, alapszabályoknak, a társaság érdekeinek megíelelőleg vitték az ügyeket, ezen két orgánum tagjai a határozathozatalban ne vehessenek részt. Ugylátszik a német kereskedelmi törvénynek ezen intézkedése lebeghetett a nagyméltóságú Curia szeme előtt a fenti határozat meghozatala alkalmával. És érdekes, hogy amig a német törvény egész kifejezetten kimondja, hogy a felmentvény kérdésében az érdekelt részvényes még másnak a megbízásából sem vehet részt a határozathozatalban, a Kúria ép ellenkezőleg arra az álláspontra helyezkedik, hogy az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag másnak képviseletében ezen kérdések tekintetében is leadhatja szavazatát. Szerény nézetem szerint a Curia álláspontja a helyesebb, mert ebben az esetben az a bizonyos igazgatósági, vagy felügyelő-bizottsági tag nem a saját személyében vesz részt a határozathozatalban, hanem mint egy harmadik részvényesnek megbízottja. Igaz ugyan, hogy aki ismeri a részvénytársaságok beléletét, tudja azt, hogy ezen megbízó harmadik részvényes alatt sok esetben a „Strohmann" rejlik ; tudja azt is, hogy ezen helyettesítések a legtöbb esetben ugy történnek, hogy a közgyűlésre szóló igazolvány hátlapján a ki nem töltött helyettesítést a részvényes egyszerűen aláírja és beküldi az igazgatóságnak, mely azután saját kénye-kedve szerint X. vagy Y. részvényest (legtöbb esetben valamely igazgatósági tagot) ir be helyettesként, azonban mindez figyelmen kivül hagyandó, mert ily esetben az érdekelt részvényes, de facto másnak neve alatt vagy másnak megbízásából, semmi esetre sem azonban a saját személyében gyakorolja szavazati jogát. A német kereskedelmi törvény fent idézett §-ának második esete vonatkozik olyan határozatokra, melyek által valamely részvényes a társasággal szemben fennálló bizonyos kötelezettsége alól felszabadulhat, kz az inkompatibilitási eset is helyes, mert az a részvényes, aki a tarsasággal szemben bizonyos kötelezettségek teljesítésére vállalkozott vagy köteleztetett, az ne határozzon a saját maga ügyeben, hanem bízza ügyének eldöntését többi nem érdekelt részvényes társaira. A harmadik eset a részvényessel kötött jogügyletre vonatkozik. Nem minden jogügylet vonandó ezen eset alá, hanem csak azok a jogügyletek, melyek a részvényessel nem mint a társaság tagjával, vagy a részvénytársaság egyik orgánumának tagjával létesítendők, hanem melyek vele, mint harmadik személyiyel kötendők. Igaz ugyan, hogy az ilyen jogügyletek létesítésének kérdése legtöbb esetben nem a közgyűlés által fog elintéztetni, hanem az igazgatóság által. Azonban kizárva még sincs az az eshetőség, hogy a közgyűlésnek ilyen ügyben is kell határoznia és akkor csak jogos és helyes, hogy maga a harmadik szerződő félkép érdekelt részvényes a határozathozatalba ne folyjék be. Kérdés tárgyává tehető itt, hogy azok a részvényesek, a kik az igazgatóságba vagy felügyelő bizottságba választandók, a választásban résztvehetnek-e? A német kereskedelmi jogászok e tekintetben ellentétes álláspontot foglalnák el, mert a mig például Ring az ily részvényeseket a választási szavazásból kizárandónak tartja, Staub határozottan azt az álláspontot védi — és ezt tartom én is a helyesebbnek — hogy a gyakorlat semmikep sem engedi kizárni ezen részvényeseket a szavazásból, mert előfordulhatna akárhányszor az eset, hogy a választások meg sem volnának ejthetők, azonkívül nagy igazságtalanságra is vezetne az ilyen kizárás, mert épen azoktól a személyektől vonatnék meg a szavazati jog, akik részvénybirtokuk nagysága folytán és a társasághoz fűződő erős érdekük következtében joggal követelhetik, hogy a társaság vezetésében nekik hely biztosittassék. A negyedik eset eklatáns inkompatilitási eset, mert az a részvényes, aki a társasággal perbe kerül és a ki ennek következtében a perből valami anyagi előnyt vagy hátránvt vár, az ne vehessen részt a szavazásban, mert ekkor tényleg bekövetkezik az, amit a nagyméltóságú kir. Curia mond, hogy a részvényes a saját ügyében bíráskodnék. Amint ezekből látjuk, az 1897. évi német kereskedelmi törvény az inkompatibilitási esetek közé nem veszi fel, az igazgatóság jelentésére,