Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1905 / 2. szám
2. sz. Kereskedelmi Jog 51 J O G GYA KOR L AT. I. Hazai joggyakorlat. Általános. 26. A malomtulajdonos, aki őrlés végett veszi át a gabonát, nem vét a rendes kereskedő gondossága ellen, amikor az átvett gabonát külön kikötés hiányában nem biztosítja. (M. kir. Curia. 1343/1903. — 1904. október '25.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság a következő ítéletet hozta: Ha alperes leteszi a íőesküt arra, hogy a felperessel való összeköttetése után mintegy három hét múlva, amikor alperessel felperes az összeköttetést meg akarta szakítani azért, mert más malom ugyanazon szolgálatokat alacsonyabb díjak mellett vállalta volna el, alperes nem jelentette ki, hogy felperes ne szakítsa meg vele a megállapodásszerű összeköttetést, mert alperes a métermázsánként 25 kr. dij fizetés ellenében az átadott vagy átadandó tengeri és árpamennyiség tüzkárbiztositását is a sajátjából magára vállalja, a kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok : Nem vitás, hogy a sertéshizlaló felperes a gőzmalomtulajdonos alperesnek métermázsánként 50 fillér őrlési dij kikötése mellett tengerit és átpát darálás végett adott át. Alperesnek Kőbányán levő malma 1899. szeptember 25.-én leégett. Az első magyar általános biztosító társaság az égés alkalmával megmentett, tüz és oltás által értékében csökkent gabonamennyiséget elárvereztette és alperes a befolyt összegből 288 frt. 68 krt. felperesnek, mint öt aránylag illető összeget megküldött. Felperes elfogadta ezt az összeget, de már az árverés alkalmával kijelentette, hogy kárigényét alperes ellen fenntartja. Felperesnek 276 métermázsa 87 kilogramm tengerije és 77 métermázsa 61 kilogramm árpája volt a tüzeset alkalmával alperes malmában. Ennek a terménynek a G, H és I alatti okiratokkal bizonyított értékét, levonva a már kapott összeget, követeli felperes keresetével. Alperes azonban nem vétett a rendes kereskedő gondossága ellen, mert a felek által közös kérvénynyel bemutatott szakértői vélemény szerint, Kőbányán olyan általános kereskedelmi szokás, hogy a malomtulajdonos az őrlető terményét biztosítja, nincs, mert a kőbányai malomtulajdonosok e tekintetben különböző eljárást követnek. Az alperes sem volt tehát köteles a felperes terményét biztosítani. Felperes azt is felhozta, hogy Kőbányán oly kereskedelmi szokás uralkodik, hogy az őrlési dijban a biztosítási dij is bennfoglaltatik és ezen az alapon is megállapitandónak tartja alperes felelősségét. Azonban a szakértők véleménye szerint Kőbányán olyan szokás nem létezik, hanem a biztosítás külön megállapodás tárgyát képezi. Végül állítja felperes, hogy alperes a felperes terményének biztosítását kifejezetten magára vállalta és ennek elmulasztása miatt köteles felperest kártalanítani. Ennek folytan a felperes által kinált és alperes által elfogadott főeskü letételétől kellett a per sorsát függővé tenni. (92555/1902.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (3927/1902. V.) M. kir. Cur ia: A másodbiróság Ítélete felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. 27. Ha valamely pénzintézet és a bíróság között a bírói letétek kezelése tárgyában oly megállapodás jött létre, hogy a letéteket 6°/o mellett kamatoztatja és évenként a kamatokat tökésiti, ez a megállapodás a letét tulajdonosával szemben kötelezi a takarékpénztárt az esetben is, ha utóbb más alapszabályintézkedést tett a takarékpénztár, de erről az illető bíróságot nem értesítette. (M. kir. Curia. 11GU/1904. — 1904. deczember 7.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítélete megváltoztattatok és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete a felperességre vonatkozó indok mellőzésével a benne felhozott egyéb indokokból és azért volt helybenhagyandó, mert felperesek a B alatti takarékpénztári betéti könyv alapján alperes ellen a másodbiróság ítéletének idevonatkozólag felhozott helyes indokok alapján kereshetőségi joggal bírnak, mert a beszerzett iratok között nincs semmi adat arra nézve, hogy a nyitrai adóhivatal az egyes betéteknek bizonyos időszakokban történt felvétele alkalmával akár a szóban forgó birói letét kamattőkésitését, illetve ezen kamattőkésités megszüntetését, akár a kamat leszállítását vizsgálat tárgyává tevén, azt kifejezetten jóváhagyta és hogy ezeket a körülményeket feltüntető jelentéseket a nyitrai törvényszékhez beterjesztette volna, már pedig az ily irányú vizsgálatnak az adóhivatal részéről való megejtése és az erre vonatkozó jelentéseknek a törvényszékhez bejelentése nélkül a kamattőkésités megszüntetésének és a kamat leszállításának kifogásnélküli tudomásvételéről szó sem lehet és mert kamattőkésités megszüntetése sem közzétéve, sem arról a törvényszék értesítve nem lett, abból a körülményből pedig, hogy más birói letétek kiutalásakor egyszerű és nem tőkésített kamat fizettetett és hogy erről a törvényszéknek az adóhivatal részéről jelentés tétetett, legfeljebb csak arra lehetne következtetni, hogy ezeket a jelentéseket a törvényszék