Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

52 tudomásul vette, de nem lehet szükségkép arra következtetni, hogy a törvényszéknek egyúttal a felperes betéti kamattőkésitésének megszün­tetéséről tudomással kellett birnia és különösen nem lehet arra következtetni, hogy a törvény­szék ezt a be sem jelentett körülményt jóvá­hagyólag tudomásul vette. 28. A kőművesmester, aki valamely ház építésénél a kőműves munkát elvállalja, ebbeli foglalkozásában nem foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel, mert foglalkozása munkájának értékesítésében, nem pedig ingó dolgoknak a K. T. 258. §. 1. pontja alá tartozó, továbbadás végetti megszerzésében vagy a K T. 259. §. 1. pontja alá tartozó át- vagy fel­dolgozásában áll. Minthogy eszerint a kőművesmester, ha nem egyszersmind épitővállalkozó is, nem kereskedő és valamely ház építésénél a kőműves munkák elvállalása nem kereskedelmi ügylet, ezért a hivatása folytatásából kelet­kezett követelés elbírálására a keresk. elj. 5. § ának a kereskedelmi hatáskört megállapító rendelkezése nem alkal­mazható. (Budapesti kir. Ítélőtábla. 3103/1904. — 1904. DOV. 25. Ipari baleset. 29. A „rendkívüli közveszélylyel járó" ipari és gyári vállalatnál alkalmazott munkásokat az üzemi munkaközben ért baleset miatt a kártérítési kötelezettség a munkaadót terheli, ha csak ez be nem bizonyítja, hogy a balesetet a sérült gon­datlansága vagy szándékossága okozta. Ilyen munkának tekintendő a kőrobbantási iparüzem is. — Az a munkaadó, aki,a saját munkásainak a saját munkaszakmájában csak olyan módon ad alkalmat a kiképzésre, hogy a munkás részéről elsajátított veszélyes módszer a munkás életére vagy testi épségére veszélyt hozó lehet és ilyen munkást kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül a veszélyes munkára alkalmaz, nem hivatkozhatik jogszerűen a munkás gondat­lanságára és nem szolgál neki mentségül az, hogy a ve­szélyes munkára más hasonszerü vállalatoknál is ugyan­ilyen veszélyt hozható módszer szokott alkalmaztatni vagy hogy másutt is ily veszélyes módszert elsajátított munká­sok szoktak alkalmaztatni. (M. kir. Curia, mint felülvizs­gálati bíróság. 1904. L G. 367. — 1904. november 30.) M. kir. Curia: Mindkét peres fél felülvizs­gálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A felebbezési bíróság tényállása szerint felperesek az alperes kőbányájában kö­veknek robbantására szolgáló olyan munkára voltak alkalmazva, amely munka azzal jár, hogy a kőbe 4 méter mély lyukat fúrtak, abba dyna­mitot helyeztek el és ezt a lyukba alkalmazott 70—80 centiméter hosszú gyújtózsinór segélyé­vel felrobbantották, amely munka a munkás életére és testi épségére veszélylyel jár. Tény­állásként van megállapítva az is, hogy felpere­seket a baleset, amely miatt mindketten mind­két szemük látó képességét elvesztették és ezzel teljesen munkaképtelenekké váltak, az alperes kőbányájában reájuk bizott ilyen kőrobbantási munka közben érte Tényállásként állapította meg a felebbezési bíróság, hogy e veszélyes munkához alkalmazott felperesek semmiféle elő­zetes elméleti vagy gyakorlati szakoktatásban nem részesültek, hanem egyszerű napszámosok, akik a robbantáshoz az ismereteket csak más robbantó munkások eljárásának a megfigyelése által szerezték meg. Megállapítást nyert az is, hogy az alperes kőbányájában kizárólag az volt a szokás, hogy az úgynevezett kenési munkák­nál a gyújtó zsinór hosszát nem a lyuk mély­ségéhez arányítva mérik ki, hanem pusztán ahhoz, hogy a talaj minősége megengedi-e a lyuktól való könnyű és gyors eltávozást, ugy. hogy ahol a talaj megengedi, hogy akár 4—5 méter mély lyukhoz is csak egy 50 cm.—1 mé­ter hosszú gyujtózsinórt szokás alkalmazni és pedig akként, hogy annak felső vége meggyúj­tatván, a töltény a zsinórral együtt a lyukba be lesz bocsájtva, s hogy ekként a felperesek is ezt az eljárást sajátíthatták el. Ilyen tényállás mellett az anyagi jogszabály­nak megfelel a felebbezési bíróság ítéletének az a döntése, hogy az alperes a baleset következ­ményeiért felelős. Ugyanis a rendkívüli közve­szélylyel járó ipari és qyári vállalatnál alkalma­zott munkásokat az üzemi munkaközben ért bal­eset miatt a kártérítési kötelezettség a munkaadót terheli, ha csak ez be nem bizonyítja, hogy a balesetet a sérült gondatlansága vagy szándékos­sága okozta. A felebbezési biróság azonban azt a jogkérdést, hogy a baleset előidézésében ter­heli e a felpereseket gondatlanság, helyesen döntötte el és az alperesnek ez irányban felho­zott panasza alaptalan; mert az a munkaadó, aki a saját munkásainak a saját munkaszakmá­jában csak olyan módon ad alkalmat a kikép­zésre, hogy a munkás részéről elsajátított veszé­lyes módszer a munkás életére vagy testi épsé­gére veszélyt hozó lehet és ilyen munkást kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül, a veszélyes mun­kára alkalmaz, nem hivatkozhatik jogszerűen a munkás gondatlanságára, és nem szolgál neki mentségül az, hogy a veszélyes munkára más hasonszerü vállalatoknál is ugyanilyen veszélyt hozható módszer szokott alkalmaztatni, vagy hogy másutt is ily veszélyes módszert elsajátított mun­kások szoktak alkalmaztatni. E mellett már most közömbös az a körül­mény, hogy a felperesek balesetét a kellő fel­ügyelet és ellenőrzés nélkül alkalmazott gyujtó­zsinórnak a fúrt lyukhoz arányított rövidsége okozta e, vagy pedig a felebbezési biróság ré­széről a szakértők véleménye alapján elfogadott az a lehetőség, hogy a gyújtó-zsinór abban a szerkezeti hibában szenvedett, hogy nem lassan, hanem egy pillanat alatt végig égett és a dyna­mit töltényt idő előtt robbantotta fel, mert az első esetben a munkás kiképzésének és a fel­ügyeletnek s ellenőrzésnek hiánya, utóbbi eset­ben pedig az alkalmazott anyag nem kellő mi­nősége a felperesek gondatlanságát megállapí­tani nem alkalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom