Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

47 szolgáló amerikai (akoczkákkal kereskedett, a panaazlott pedig ugyanilyen koczkákat Ausztráliából importált. A panaszolt sérelem egy levélben küvettetett el, amelyet az ausztráliai behozatali társaság igazgatója, a társaság képviseletében a Marylébone kerület tanácsahoz intézett, amely épen akkor foglalkozott a sértettnek egy ajánlatával az Oxford-ut padolására vonatkozólag. Az inkriminált levél a következőképen szólott: „Értesültünk, hogy a tanács az Oxford-utat amerikai fakoczkákkal akarja kirakatni. Melegen ajánlanék, hogy mielőtt e tárgyban a tanács határozatot hozna, megtekintené a Piccadillyt, a Waterloo-teret, a Hayinarket-teret és a Whitehallt, amelyek egytölegyig amerikai koczkákkal vannak kirakva s amelyek — bár csak 6—18 hónap előtt törtónt a padolás, — már is megviselt állapotban (rotten condition) vannak." „Bátrak vagyunk megkoczkáztatni azt a kijelentést, hogy egy ily látogatás még a gondolatát is el fogja távolítani annak, hogy ily anyagot használjanak Önök is utczaburkolásra az Önök kerületében." Ezt a levelet a panaszlott a kerületi tanács minden tagjának elküldötte. A sértett panaszfel jelentésében azt adta elő, hogy konkurrensének e levele folytán sokkal terhehesebb feltételeket szabtak a szerződésben. A panaszlott azzal védekezett, hogy a levélben foglalt állitások panasz tárgyává nem tehetők, mert azokat rossz indulata C2^fea< (malice) nélkül irta és mert a panaszos a szóbanforgó levél következtében specziális {közvetlen) kárt nem szenvedett. A biró a juryhez a következő kérdéseket intézte : 1. Valótlanok-e a levélben foglalt állitások ? 2. A panaszos árujára vonatkoznak-e azok ? 3. Volt-e czélzatosság (malice) az állításokban, más szóval hogy az állításoknak az volt-e a czélzata, hogy a sértettet károsítsák ? ós végül 4. van-e a sértettnek kára ós mennyit tesz az ki ? A jury verdiktjében a panaszos kárát 250 fontban (6000 korona) állapította meg a panaszlott terhére és azt annak megfizetésére kötelezte. A panaszlott felebbezett, arra támaszkodva, hogy levele nem szolgálhat kereset alapjául és hogy specziális közvetlen kár bizonyítva nincsen. A felebbezési bíróság panaszlottat felebbezésóvel elutasította azzal az indokolással, hogy levele alkalmas volt arra, hogy a sértett áruját becsmérelje és hogy közvetlen kár okozása is bizonyítva van. Ha elgondoljuk, hogy a mi bíróságaink még azt sem kötelezik kártérítésre, aki másnak az orrát vagy a fülét levágja, mert összegszerű kár ily esetben nem bizonyítható : akkor be kell látnunk, hogy kártérítési judikaturáuk a czivilizált nyugat jogrendje mögött jobban elmaradt, mint azt kultúránk egészének mai stádiuma magában véve igazolná. F—s. KÜLÖNFÉLÉK. Nyugdij-egyletek alakulási módja. A belügyminiszter a törvényhatóságokhoz rendeletet intézett, mely szerint a miniszter mindazokat az egj-esületeket, amelyek a jövőben hitelnyújtás, vagy bizonyos esemény (pl. halál, munkaképtelenség stb.) bekövetkezése esetére vagyoni előnyük nyújtásának biztosítása végett keletkeznek, szövetkezeti alakulásra kívánja utasítani. Megjegyzi itt a miniszter, hogy ujabb időben az ipartestületek által létesíteni szándékolt nyugdíj- és segélyegyletek egyleti alapon szintén nem alapithatók meg, mert az ipartörvény egyáltalán nem nyújt alapot arra, hogy valamely ipartestület segély-, vagy nyugdij-pénztárt alakítva, tagjait abba belokónyszerithesse. A magyar czimer jogosulatlan használata tekintetében is megtagadja a szolgálatot az ipartörvénynek sokszor idézett 58. §-a. A magyar czimer használatát az az 1883. t.-cz. tudvalevőleg külön miniszterelnöki engedélyhez köti. E törvény végrehajtása tárgyában annak idején kibocsátott min. rendelet szerint azonban ily külön engedélyre csak akkor van szükség, ha a czimer a kereskedőnek vagy az iparosnak a nevével kerül valamiféle vonatkozásba, ellenben mint az árun alkalmazott puszta ékítmény ily engedély nélkül is használható. Ezzel a joggal azonban nemcsak a magyar ipar, hanem a magyar vevők hazafias érzületére számító osztrák ipar is szokott élni. E visszaélésekkel szemben egy legutóbb kibocsátott — általunk már ismertetett — miniszterelnöki rendelet az ipartörvény 58. §-ára utal, a mely a valóságnak meg nem felelő adatok ellen irányul. Ámde az ipartörvénynek a rendeletben hivatkozott 58. §-a az iparosnak csakis a czéyen, nyomtatványain ós hirdetéseiben alkalmazott valótlan jelzők ellen tartalmaz tilalmat, magára az árura nézve nem rendelkezik. Már pedig kétségtelen, hogy az áru az iparosnak se nem czége, se nem hirdetése, se nem nyomtatványa. A rendelet után is ott vagyunk tehát, ahol eddig voltunk : vagy tűrjük a nyilvánvaló visszaéléseket, vagy erőszakot veszünk a törvény betűjén ós szavain ! De inkább tűrünk, mert iparvédelmi téren ezt már megszoktuk. Ausztriai joggyakorlat a csődkérés elmulasztása miatt. Egy olmützi czinkográfus a legkisebb üzleti tőke nélkül, tisztán személyes munkaképességére támaszkodva, nyitott műtermet. Berendezést és szükséges eszközöket hitelbe vásárolt. Ezen adósságai fejében összes ingóságát lefoglalták, minek daczára ő iparát tovább is folytatta. A hitelezők végre csődöt kértek ellene, de ezzel a kérelmükkel elutasittattak azon megokolással, hogy a csődeljárásra szükséges költségek nincsenek fedezve s ezek nem előlegeztettek. Ezen elutasító határozat után a hitelezők büntető feljelentést tettek a czin-