Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

48 kográfus ellen azért, mert nem kért önmaga ellen csődöt. Az alsóbiróság felmentette a vádlottat oly indokolással, hogy nem köteles önmaga ellen csődöt kérni oly személy, ki minden üzleti tőke nélkül, tisztán személyes munkaképessége és tudása alapján kezdi üzletét. Ily esetben nyilvánvaló, hogy a csőd felesleges, mert nem érheti el czélját: a hitelezők követeléseinek kiegyenlítését. Az ausztriai legfőbb törvényszék helyt adott a panasznak s vádlottat elítélte. Indokolás: Fennforgó esetben is vannak aktívák és pedig a berendezés, müeszközök és áruk, noha azok hitelbe is vásároltattak. Amennyiben pedig ezen aktívák értékét a követelések összege felülhaladja, köteles az adós maga ellen csődöt kérni. Mintabitorlás. Az osztrák belügyminiszternek a kereskedelmi miniszterrel egyetértőkig egy konkrét ügyben 1904. 35.973. sz. a. hozott határozata igen fontos, a joggyakorlatot megállapító és reánk nézve már azért is érdekes elvi kijelentéseket tartalmaz, mert az 1858. évi deczember hó 7-iki csász. nyilt parancs nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is jogforrás és mert a mintabitorlás kihágása nálunk is közigazgatási hatáskörbe tartozik. 1. A mintatörvény 24. §-ában megjelölt előzetes lefoglalás csakis a panaszlott birtokában talált tárgyak tekintetében van megengedve. 2. A 24. §. intézkedése nem a bizonyítékok biztosítására irányul. 3. Bizonyítékok előzetes felvétele nincs kizárva harmadik személyek üzemében sem. 4. Az utánzat használása nem állapit meg mintabitorlást (csak a minta alkalmazása ós az utánzat forgalomba hozatala). 5. Mintalútorlási ügyben a tudatosság nemcsak akkor forog fenn, ha a panaszlottnak a lajstromozásról határozott tudomása van, hanem már akkor is, ha bebizonyithatólag kellett azzal számolni, hogy létezik oltalmazott mintajog s e lehetőséggel számolva követtetett el a bitorlás. 6. Tudatos bitorlás esetén a panaszlott a költségben is marasztalandó. A minta-oltalom tárgyát képező árukon, a "drezdai Landesgerichtnek ez év elején hozott egyik határozata szerint nem szabad a D. R. P. A. (Deutsches-Reichs-Patent-Amt) jelzést alkalmazni. Az ily jelzés a német szab. törv. 40. §-áuak 2. pontjába ütköző kihágásnak tekintendő. Igaz ugyan, — igy szól az indokolás — hogy a használati mintaoltalom épugy a szabadalmi hivatal, tehát a D. R. P. A. hatáskörébe tartozik, mint a szabadalmi oltalom, minthogy azonban ugyanezen hivatalnak egy, 1877. október hó 9-ón megjelent hirdetményében a D. R. P. A. betűk alkalmazása csakis szabadalmazott árukra van ajánlva és a jelzés e módja azóta a gyakorlatba annyira átment, hogy a közönség az emiitett betűkből azt következtetné, hogy az illető áru nem használati minta, hanem szabadalmi oltalom alatt áll, I 2. sz. minthogy pedig ez a két rendbeli kizárólagossági jog lényegesen eltérő természetű, az emiitett jelzésnek illetéktelen használása a közönség megtévesztését eredményezi. Tudvalevő, hogy a használati minta-oltalmat élvező árukra a D. R. G. M. betűket szokás alkalmazni (Deutsches-Reichs-Gebrauchs-Muster) s hogy a használati minta-oltalom puszta bejelentés alapján, ujdonsági elővizsgálat nélkül lóvén elnyerhető, egy áruezikk eredetiségének az oltalom e neme semmikép sem lehet a garancziája. A közadós szerződéseinek a csődtömeggondnokra való átszállása. A németországi Reichsgericht előtt legutóbb következő igen érdekes ügy képezte elbírálás tárgyát. A közadós által csődbejutás előtt kötött szerződés értelmében egy eladó czég az árukat részletekben volt kötés szállítani. A csődnyitás előtt már több részlet leszállittatott, melyekórt a közadós jelentékeny összeggel tartozott. A tömeirgondnok követelte, hogy az eladó tovább is szállítson, ami megtörtónt. Az eladó ezután a német csődtörvény 17. §-a alapján, mely a tömeggondnoknak megadja a jogot, hogy a közadós által kötött ügyleteknek a másik fól által való teljesítését követelheti, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csődtömeg a csődnyitás előtti szállítások árát is mint tömegtartozást megfizetni köteles abból az okból, mert a tömeggondnok a közadós szerződését átvállalta. Perre került az ügy. Az alsóbiróságok marasztalták a tömeget a felperes most jelzett álláspontja alapján. A Reichsgericht az alsófoku Ítéleteket feloldotta és az előbb eljárt bíróságot utasította, hogy a tényállást az alábbi szempontok figyelembe vételével tisztázza: Az alsófoku bíróságok által alkalmazott jogelv helyes, de csak akkor, ha a tömeggondnok általában és minden korlátozás nélkül szerződésteljesítést követelt. Ha azonban bármely okból, például mert magát jogtóvedósből. jogosultnak vélte erre, akár kifejezetten, akár a körülményekből fölismerhető módon csak részben kölcsönös teljesítést követelt a jövőre nézre az eladótól, ugy az ilyen követelés, mint jogosulaltan, önmagában érvénytelen és az eladó azt visszautasíthatta volna. Ha azonban az eladó mégis teljesítette a tömeggoudnoknak ezen jogtalan kívánságát, ugy a csődtörvény 17. §-ától eltérő, más, érvényes megállapodás forog fenn a felek között. A távirda-hivatalnok felelőssége a távirat hibájáért. Egy emdeni czég (Németországban-) a kölni szónszindikátustól sürgönyileg 10 tonna brikettet rendelt. A táviró-hivatalnok Emdenben elnézésből a távirat szövegében levő „eiligst" szó helyett „Eilgut"-ot táviratozott. Az emdeni ezógnek 425 M. 70 pf. fuvardíj-költsége származott ezen hiba által a gyorsáru-küldós folytán, holott különben csak 5G M. 20 pf. szállítási dijat kellett volna fizetnie, és kára megtérítése iránt pert indított a távíróKereskedelmi Jog