Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

46 Kereskedelmi Jog lemügyi m. kir. miniszter erősiti meg, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy Ítéletei az állam felsőbírósága által felülbiráltassanak. Mert csak a választott bíróra áll, hogy „seine Thátigkeit besteht nicht in Rechtsanwendung, sondern in dem arbitrirenden Ausgleichen des Streits nach freiem Ermessen", csak a választott biró nem lehet Ítélkezésében legjobb tudomásán és lelkiismeretén kivül senki és semmi által korlátolva. Itt aztán az a kérdés kerül felszínre, milyen legyen a felülbírálás? Felebbezés, felülvizsgálat vaqy kereset utján eszközöltessék-e? Mire terjedjen ki és mely fórum legyen reá hivatva ? A kérdés eldöntéséhez a vezető fonalat ismét a tözsdebiróság jogi természetéből kell levezetni. Ha nem is választott, hanem állami bíróság a tözsdebiróság, nem lehet tagadni, hogy van benne valami az arbiterekből. Ezt a valamit az eljárási szabályok 39. §-a ugy fejezi ki, hogy „a bíróság a felek által felhozott bizonyítékokat szabadon mérlegeli s a perrend szabályaihoz kötve nincsen." Vagyis a bíróság szabadon, legjobb tudása és lelkiismerete szerint állapítja meg a tényállást. A felülbirálat tehát, hacsak az arbiteri funkciót tönkre silányitani és a tőzsdebiróságot egész mivoltából kivetkőztetni nem akarja, odáig nem mehet, hogy a tőzsdebiróságnak ténymegállapítását is a maga körébe vonja. Ezzel pedig az a kérdés is eldöntést nyer, vájjon felebbezés, felülvizsgálat vagy kereset legyen-e a jogorvoslat ? Ha a bíróság ténymegállapítása „noli me tangere," akkor a felebbezésnek és a keresetnek nincs tere. A felebbezés és kereset ténymegállapítás megtámadhatása nélkül annyi, mint a nap fénynyel, de hő nélkül. Marad e szerint a felülvizsgálat. S ez teljesen elég, — főleg, ha a felülvizsgálat akképen gyakoroltatik, a mint azt a m. kir. Curia gyakorolja. Ha a felülvizsgáló bíróság a tőzsdejátékkal is ugyanígy bánik el, mint pl. a rosszhiszeműségnek kéidésével, vagyis a tőzsdejáték megállapításánál is azt fogja szem előtt tartani, hogy „az nem közvetlen bizonyítékokkal megállapítható külső tény, hanem csak a belső szándéknak, bizonyított külső tényekből okszerűen következtethető és a jó erkölcsök, valamint a törvény által nem pártolt minősége, melynek, mint ilyennek fennforgása iránti kérdés jogkérdést képez, mely az okszerű következtetés helyessége vagy helytelensége szempontjából a felülvizsgálati bíróságok megbirálása alá esik" (I. G. 220/1898., Fabiny: IV. 106), avagy legalább azonos elbánásban részesiti a fizétések megszüntetésével, a melyről azt mondja, hogy „az a kérdés, vájjon valamely kereskedő fizetéseit megszüntette-e, abban az esetben, ha az bírálandó meg, hogy bizonyos tények eredményezik-e azt a jogi állapotot, a mely a fizeté2. sz. sek megszüntetése alatt, mint jogi fogalom alatt értendő, jogkérdés és felülvizsgálat tárgya" (I. G. 486/1901, Gottl: VII. 261), akkor majd egyszerre elnémulnak azok a panaszok, a melyek most a tözsdebiróság ellen fel-felhangzanak. Magától értetődik, hogy a felülvizsgálat esetei a tözsdebiróság ítéleteivel szemben még kisebb számmal fordulhatnak elő mint a polgári (sommás) bíróságok ítéleteivel szemben. Az 189S. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontja átviendő a tőzsdebirósági eljárásba is ; megtartható annak b) pontja is, mert hisz „a b) pont lényegében megegyezik az 1881. évi LIX. t.-cz. 96. § ával, a mely a tözsdebiróság ítéletei ellen benyújtható felfolyamodást szabályozza" ; de már a c) pont csak cum grano salis és arra való tekintettel vihető át, hogy a ténymegállapítás körül a tőzsdebiróságot megszorítani nem lehet és nem szabad. Meghaladná a jelen értekezés kereteit, ha a részleteket is ki akarnám fejteni. De nem is czélom javaslattal előállani, csak az alapgondolatot óhajtottam megpendíteni. A felülvizsgálati fórumról mindazáltal legyen szabad néhány szót szólnom. Mostani törvényünknek, az 1881. évi LIX. t.-cz.-nek felette nagy hibája, hogy a tőzsdebirósági ügyek a m. kir. Guriához csak nagy ritkán, abban az esetben kerülhetnek fel, ha a kir. ítélőtábla a tőzsdei választott bíróságnak ítéletét megsemmisítette. Nagyon sok kérdésben tehát nem ismerjük a kir. Guriának felfogását és álláspontját. Hogy ez a jogszolgáltatásnak előnyére nem válik, hangoztatni is felesleges. A tözsdebiróság reformjába a m. kir. Curiát mindenesetre be kell vonni. Ott, a hol százezrekre, sőt milliókra rugó substratumok forognak perben, a hol lüktet a kereskedelmi élet, a m. kir. Curia nem hiányozhatik. Azt a megoldást, a melyet az 1893. évi XVIII. t.-cz. 186. § a alkalmaz, át kell vinni a tőzsdebirósági eljárásba is. A felülvizsgálatot azokban a perekben, a melyek tárgyának értéke járulékok nélkül 1000 koronát meghalad, gyakorolja a m. kir. Curia, minden más esetben a kir. ítélőtábla! A kereskedő jó hírneve. A kereskedői jóhirnóv oltalmában az angol bíróságok csakugyan elmennek a végső határig. Meglepő példáját, nyújtja ennek egy Ítélet, a amelyet a legutóbbi időben hoztak a londoni bíróságok egy olyan konkurrens ellen, aki versenytársa áruját becsmérelte. Az esetet, melyről röviden máimi is megemlékeztünk, —• a vonatkozó itólet most teljes szövegében előttünk lóvén, — ezúttal bővebben ismertetjük. A sértett (él utczák burkolására