Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

34 porest kötelezte, miszerint a Bouehet által teljesítendő részletfizetésekről alperesekkel számoljon el, hisz ez utolsó rendelkezés nélkül alpereseknek sokkal nagyobb részszel kellene hozzájárulniok Bouehet tartozásához, mint amekkorára kezességet vállaltak. Alperesek felel ibezóso tekintetében igaz, hogy elvben, ha a hitelező felmenti adósát, már magával e ténynyel felmenti adósa kezesét is, alperesek érvelése tehát, mely szerint annak az S5°/o-nak felét, amelyet felperes Bonchetnek elengedett, amidőn vele egyezségre lépett, nem kell megtéríteniük, elfogadható volna, ha alperesek maguk hozzá nem járultak volna ama egyezséghez. Alperesek azonban beismerik, hogy az egyezségi okiratot aláirtak. Ezzel pedig helyesnek ismerték el a felperes által Bonchetnek tett engedményt és elfogadták mint egyedüli eszközt, melylyel talán megmenthetővó vált a tartozás 45°/o-a, melynek feléig az alperesek kezességet vállaltak. Ez elengedés tehát ez esetben épugy a kezesek érdekét, mint a hitelezőét szolgálta. Alpereseknek az az érvelése, hogy aláírásukkal csak ahhoz kívántak hozzájárulni, hogy Bouehet a tartozásának 45 százalékát, amelyre az h'szállíttatott, részletekben fizethesse, nem pedig magához a leszállításhoz, figyelembe nem jöhet; mert nincs adat arra, hogy ilyen megkülönböztetés tétetett és ha tétetett volna, ugy ez egyezség nem lehetne érvényes. Alperesek annak bizonyítása végett, hogy ők az 55% elengedésébe nem egyeztek bele, hivatkoznak egy külön megállapodásra, melyre Bouchet-vel az egyezség megkötésével igyidejüleg léptek ós amely szerint alperesek Bouchet-vel szemben i'entartották jogaikat tartozásának felperes által elengedett részére. A bíróság csodálkozását fejezi ki afelett, hogy alperesek hivatkozni mernek ily külön megállapodásra, amely nemcsak semmis volna a keresk. törv. 5!)7. ós 598. §§-ai értelmében, hanem egy évig terjedhető fogház-büntetést is vonhatna maga után alperesekre nézve. Alperesek felebbezése ebben a részében tehát alaptalan. Alapos azonban második részében. Az elsőbiróság ugyanis helytelenül mondotta ki, hogy alperesek Bouehet tartozása 45%-ának felét már most tartoznak felperesnek megfizetni. Minthogy ugyanis kétségtelen, hogy az adósnak engedett határidők és halasztások a kezes javára is szolgálnak, alperesek helyesen nem marasztalhatók a tartozás felének megfizetésében, mielőtt a tartozás a főadóssal, Bouchet-vel szemben követelhetövó nem válik. Felperes a kamatveszteségért, mely őt az általa Bouchetuek önként engedett haladók ós részletfizetési kezdvezmóny következtében éri, nem teheti felelősökké alpereseket, akik más kötelezettségeket, mint az egyezségből folyókat, nem vállaltak és akiknek az egyezség előnyeihez épugy joguk van, amint hátrányos következményeit viselni tartoznak. E tekintetben tehát alperesek folebbezésónek helyt kellett adni. Mivel pedig az elsöbirósági Ítélet felebhezésre való tekintet nélkül végrehajtható volt és ennek folytán alperesek az egész SiOO franknyi összeget felperesnek megfizették, felperes pedig nem is állítja, hogy Bouehet be nem tartotta volna az egyezságben kikötött részleteket, felperest ama ösxzeg visszafizetésében kellett marasztalni, amelyet neki alperesek kezességük czimén fizettek. Jogosan tarthat ugyanis meg felperes az alperesek által neki fizetett 5400 frankból 2970 frankot, mint azon összeget, melylyel alperesek a kezesség folytán a Bouchetnek elengedett 55°/o után tartoznak, de az ezenfelül kapott 2430 frankot alpereseknek visszatéríteni tartozik. Az itt felsorolt indokokból a felebbezósi bíróság a felperes felebbozését elutasítja, az -alperesek felebbezésének részben helyt ad, az elsöbirósági Ítéletet megváltoztatja annyiban, hogy alpereseket a Bouehet által fizetendő 45°/0 felének megfizetésében csak az esetben marasztalja, ha Bouehet az egyezségben meghatározott részleteket az ott megállapított határidőben be nem tartaná, marasztalja ennélfogva felperest 2430 frank tőkének és a fizetés napjától számítandó törvényes kamatnak alperesek kezéhez való visszafizetésében és az összes felebbezósi költségben. Közli: dr. Sós Ernő. Vétel. 2. Midőn az áruk akként adatnak el, hogy a vevő azokat nem egyszerre veszi át, hanem részletekben és akkor, amikor azokat lehívja, ily esetben ha a vevő az áruk lehívását a kikötött határidőig nem eszközli, az eladónak nem csak ahhoz van joga, hogy a vevőtől az egész le nem hivott árunak átvételét követelheti, illetve az átvétel megtagadása esetén az egész árumennyiséget a vevő terhére eladhatja, hanem ahhoz is joga van, hogy a vevőtől az áruk csak egy részének átvételét követeli és illetve csak ezen egy részét adhatja el a vevő terhére. (Németország. Reichsgericht.) A magánjogban és kereskedelmi jogban általánosan uralkodó szabály, hogy részleges teljesítést senkisem köteles elfogadni. (Polgári törvénykönyv tervezete 1108. §.) Ezzel szemben azonban a felek a szerződésben kikötik, hogy a szolgáltatásnak részletekben kell megtörténni, vagy az részletekben is eszközölhető, mely eset leginkább azon szerződéseknél fordul elő, ahol a szerződő felek olykóp szerződnek, hogy az árut az eladó bizonyos időtartamon belül, a vevő kivánságának megfelelő részletekben tartozik leszállítani. Az ilyen szerződéseknél gyakorta megesik, hogy a vevő a lehívást a megállapított határidőn belül vagy egyáltalában nem, vagy csak az ára egy részére nézve ejti meg, amikor is az a kérdés áll elő : vájjon a lehívásra megállapított időtartam lejárta után az eladó egyszerre van-e jogosítva, illetve a vevő késedelmének megállapítása czéljából egyszerre van-e kötelezve az egész le nem hivott áru átvételét követelni, vagy pedig ahhoz is joga van, hogy a még le nem hivott áru csupán egy részének átvételét követeli a ve-