Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

L sz.1 vötől és amenyiben a vevő az átvételt meg nem ejti, ezen részmennyiséget a vevő terhére eladja, más szóval, vájjon a részmennyiségek lehívási határ­idejének eltelte után, az eladónak csakis az összes részmennyiségek vagy pedig azoknak csakis egyes része iránt is van-e joga a vevő ellen a késedelme következményeit érvényesíteni. Kereskedelmi tör­vényünk az ily esetre intézkedést nem tartalmaz, ellenben a Budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokásafci\y .esetre kifejezetten intézkednek, ameny­nyiben ugyanis a 40. §. az eladót arra kötelezi, hogy a szállítási határidő utolsó hétköznapján a teljesítés helyén a 'szállítandó áru egész mennyiségét átadásra készen tartsa, mert ellenkező esetben a vevő késedelméből ő jogokat nem származtathat. Ezen jogszabályban kifejezett felfogással épen ellentétes álláspontot foglal el a német „Reiehs­gerlcht" II. 103/1903. szám alatt hozott következő Ítéletében : Alperes feledvizsgálati kérelmében azt adja elő, hogy felperes, miután 1901. év végén az eladott czément átvételére megállapított határidő már lejárt, ezen időponttői fogva már nem volt jogosult a hátralékos ármennyiség bármely részét alperesnek felajánlani és azt kényszereladás utján eladatni. Hogy a vevőnek késedelmét megállapít­hassa, felperesnek abban a helyzetben kellett volna lennie, hogy az egész, még hátralékos árumennyisé­get leszállíthassa. Erre azonban nem volt képes, amit részleges ajánlata bizonyít. Alperestől nem volt el­várható az áruk további lehívása, miután ő 1902. február elején a czement minden további átvételét megtagadta. Alperes ezen érvelése alaptalan. A fel­lebezési bíróság ugyanis ezen kérdéseket illetőleg a következőket állapította meg : miután mindjárt a szerződéskötésekor az volt Czélba véve, hogy az eladott czement successive hivatik le, jogosítva volt felperes a még hátralékos árumennyiség átvételé­nek és megfizetésének követelésére való jogát az általa felajánlott részmennyiségre szorítani és al­peresre bízni a további áruk lehívását, hogy ha az a felajánlott részmennyiségekkel meg nem elégszik. Ez az érvelés jogilag helyes, mert ha, mint jelen esetben, a szállítási szerződósben a vásárolt áruk­nak megállapított határidőn belüli folytatólagos lein vasa van kikötve, akkor ebből kétség esetében az folyik, hogy nem egységes szállítás, hanem egy egész sorozata a még egyelőre meg nem állapított részszállításoknak képezi a szerződés tárgyát, ugy, hogy mindegyik szerződő fél jogosult a szerződés tárgyának oszthatósága folytán részleges szállítást felajánlani, .illetve követelni. Jogosult pedig azt követelni, a szállitási határidő, lejárta után is anél­kül, hogy . a másik fél elvesztené ama jogát, hogy a szerződéses, teljesitést az egész hátralékos áru­mennyiségre, vagy annak egy nagyobi) részére fel­ajánlani, i illetve követelni nem . lenne jogosult, amennyiben erre a szerződésszerű feltótelek fen­forognak. Alperes ily jogot nem érvényesített s így az további kórdós tárgyát nem is képezheti. Amennyiben azonban sem szerződéses, sem törvé­nyes akadály lenn nem forog, mindenki jogosult valamely őt megillető igényt részlegesen is érvé­nyesíteni. Ez a jelon esetben is alkalmazható. Kü­lönösen nem tekinthető ily akadálynak a polgári tör­vénykönyv 200. §-a, mely szerint az adós részleges teljesítésre nem jogosult, miután ez a szabály csak akkor irányadó, ha a felek máskép meg nem álla­podnak. A jelen esetben azonban ily megállapodás létrejött, amennyiben felek megállapodtak abban, hogy az eladott árumennyiség successive szállítandó. A teljesítés ezen szerződésileg megállapított oszt­hatóságára pedig bármelyik szerződő fél a megál­lapított szállitási határidő lejárta után is hivatkoz­hatik, miután ez által az eredeti szerződési jog­viszony lényeges tartalmán változás nem történik. Ha tehát ezek szerint felperes a szállitási határidő lejárta után még jogosult volt a hátralékos czement­niennyiség egy részét alperesnek felajánlani ós ez által alperest ezen részt illetőleg késedelembe he­lyezni, akkor <ezen mennyiségileg megszorított ké­sedelem beálltához csak az volt szükséges, hogy felperes ezen általa felajánlott részmennyiséget il­letőleg a teljesítésre kész volt. Ezt pedig a feleb­bezési bíróság a megejtett kényszereladás tárgyát képező 6600 hordó czementet illetőleg kétségtele­nül megállapította. Felperes végül azért is, mert alperes a hátralékos mennyiség mindennemű átvé­telét előre megtagadta, jogosítva volt vevő kósedelmo folytán a kényszereladást a hátralékos áru azon részére nézve megejteni, amelyre vonatkozólag al­peres átvételi késedelemben volt, mert alperesnek ezen szerződósellenes magatartása által felperes törvónyadta jogain semmiféle változás nem tör­ténhetik. Közli : I)r. Spitzer József. 3. Késedelmes félnek haladékot adni nem kell, ha teljesíteni egyáltalán vonakodik. (Németország. Landgericlit Elberfeld.) Eladó sürgönyileg árut ajánlott és vevőnek sür­gönyileg beérkezett rendelését effektuálta. Vevő az áru és számla vétele után sürgönyzött, hogy rende­lését máskép értette, mint azt eladó. Utóbb vevő még egy sürgönyt küld, hogy eladó sürgönyözzön délig, elfogadja-e vevő rendelését, ugy, amint azt vevő érti. Eladó sürgönyöz : „Ön ért félre engem, ón korrektül jártam el." Vevő sürgönyöz : „Rendel­kezzék árujáról, mert ma már eladni nem lehet, hétfőig pedig eladhatlanná lesz." Eladó visszavette erre az árut és kártérítésre perelte vevőjét, ki ma­rasztaltatott is. Vevő azon kifogását, hogv szerző­dés akarategyezós hijján nem létesült, elutasították, mert nyilvánvaló akarat-eltérés esete nem forog fenn. Vevő ugyanis sürgöny-nyilatkozatát tévedés czimén meg nem támadta, igy az ügylet hatályos a kifeje­Kereskedelml Jog

Next

/
Oldalképek
Tartalom