Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

32 1. sz. Miskolczra kérte az árut elküldeni. November hó 25-én az áru Miskolczra érkezett és ekkor vevő látta, hogy az áru előző napon Budapesten a közraktárakból került feladás alá. Megvizsgálván az áru minőségét, azt nyomban pálinkaszagunak, nedvesnek és silánynak találván, még november 25-ikén sürgönyileg és levéüleg is eladó rendelkezésére boesájtotta és felhívta őt, hogy vele közösen húzzon mustrát és biráltassák el az áru minőségét a tőzsdebiróság szakértői bizottsága által. Kiadó ezt megtagata; erre vevő közjegyző által vétetett mustrákat, ezeket a tőzsdebirósághoz a közjegyző tanúsítványa kíséretében megküldötte és keresetet adott ugyanott be, kérve: | hogy contradictorius eljárás és az áru megvizs- j gálasa után mondassék ki itéletileg, hogy a ki- j fogásolás jogos és az áru hibás és szerződésellenes minősége folytán át nem veendő és eladó rendelkezésére áll. Alperes a tárgyalás során előadta, hogy az ő kezében levő, vevő által aláirt kötlevél szerint a tőzsdei szokásokra történt hivatkozás, hogy ő csak tévedésből adott felperesnek olyan kötlevelet, melyben ezen szokások kikötve nem lettek; tekintve pedig, hogy ezeknek 35. §-a értelmében az eladó a teljesítési helyről elküldött áru minőségéért nem szavatol, vevőnek nem állott jogában Miskolczon az árut kifogásolni és rendelkezésére bocsájtani. Felperesnek ama érvelése ellenében, hogy az áru nem a szerződéses teljesítési állomásról, hanem a budapesti közraktárakból küldetett és igy a vevőnek módjában sem állott tudni azt, hogy voltakép honnét teljesít eladó és hogy az általa választott teljesítési mód szerződésellenes, vevő kifogásolási jogát pedig elkobozni nem lehet, eladó alperes azzal védekezett: hogy a vevő elküldési utasítása folytán kifogásolási jogáról lemondottnak tekintendő és hogy a budapesti közraktárból olyan árut küldött, amilyent oda a származási vidékről, Samacról hozatott és a közraktárakban szortírozott. Felperes az ugyanazonosságot tagadta, egyebekben az áru mibenlétének megállapítását kérte. A tőzsdebiróság ítélete a következő : A bíróság felperest keresetével elutasítja s őt ennélfogva végrehajtás mellett arra kötelezi, hogy alperesnek 47 kor. 50 fill. ügyvédi dijat és 50 kor. tőzsdei illetéket fizessen. Indokok: Alperes kérte felperest keresetével elutasítani, mert ő az árut felperes rendelkezése folytán Miskolczra szállította és mert ennélfogva a tőzsdei szokások 35. §-a értelmében az áru minőségéért nem felelős. Ezzel szemben felperes azt vitatta, hogy a tőzsdei szokások a jelen perben nem alkalmazhatók, miután a keresethez A 7. alatt csatolt, alperes által aláirt kötlevélben ezen szokásokra nem történik hivatkozás. Alperes viszont kérte a tőzsdei szokások alkalmazását, mert a felperes által néki beküldött 2. 7. alatt ellenkötlevélben a tőzsdei szokások ki vannak kötve s mert ő maga részéről az A •/. alatti kötlevélben csak tévedésből nem kötötte ki ezen szokásokat. A bíróság az ügy elbírálásánál a tőzsdei szokásokat találta alkalmazandóknak azért, mert felperes a 2. 7. kötlevélben a tőzsdei szokásokat kikötötte, őt tehát ezen szokások feltétlenül kötelezik és ha alperes az ellenkötlevélben a tőzsdei szokásokat ki nem kötötte, ebből felperesre nézve legföljebb az a jog keletkezett, hogy alperest ezen szokások elismerésére kötelezhesse. Minthogy pedig felperes az idecsatolt 3. 7. alatti tanúsága szerint f. é. november hó 18-án akként intézkedett, hogy az áru az ő czimére Miskolczra küldessék, anélkül, hogy kérdést intézett volna alpereshez az iránt, hogy a szállítást mely állomásról kívánja eszközöltetni, ezzel tehát lemondott azon jogról, hogy az árut a feladási állomáson megtekintse és minőségileg kifogásolja s minthogy a tőzsdei szokások 35. §-a értelmében az eladó a vevő kívánságára a teljesítési helyről tovább szállított áru minőségéért nem felelős, ennélfogva felperesnek már nem volt joga Miskolczon a szilvát állítólagos minőségi hiányok folytán alperes rendelkezésére bocsájtani, mihez képest keresetével őt elutasítani és perköltségek viselésére kötelezni kellett. Közli: Simon Izidor ügyvéd. 24. A bagatellbiróság elé tartozó ügyekben a tőzsdebiróság illetékessége ki nem köthető. (M. kir. Curia. 246/904. — 1904. november 30.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A felfolyamodásnak helyt ád, a keresetet az elsőbiróság (tőzsdebiróság) hatásköréhez nem tartozónak nyilvánítja s ennek következtében az elsőbiróság ítéletét az 1881. évi LIX. t,-cz. 96. §. a) pontja alapján megsemmisíti. Indokok: Felperes keresetét nem valamely a tőzsdén kötött ügyletből származtatja, — a mely helyen kötött ügyletekből származható igények érvényesithetése az 1881. évi LIX. törvényezik 94. §-a a) pontjának rendelkezése szerint feltétlenül, tehát az öszszegre való minden tekintet nélkül az árués értéktőzsdének külön bíróságához, — mint ügybirósághoz vannak a törvény által utalva ; hanem a kereseti követelés alapjául egy a tőzsdén kivül megkötött olyan kereskedelmi vételi ügylet szolgál, melyből származó per esetére a vevő alperes, ki ép ugy, mint a felperes kereskedő, az A. alatt bemutatott irat tartalma szerint, magát az eljáró áru- és értéktőzsde választott bíróságának írásban kifejezetten alávetette. Minthogy azonban felperes kereseti követelése csupán 32 korona 30 fillér, vagyis 40 koronát meg nem halad ; továbbá minthogy a m. kir. Curiának 84. polgári számú döntvényében foglaltak szerint a sommás törvény 2-ik §-ában felsorolt kereskedelmi ügyletekből — melyek közt a kereskedelmi