Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1 S7.. Kétségenkivül sok a baj a visszatérő időszakokban fizetendő dijakkal és a biztositókra nagyon hátrányos az ide vonatkozólag kifejlődött joggyakorlat, mely csak az első dij perelhetését engedi meg. Hiába támadják még most is e joggyakorlatot, amint az a nemrégiben lezajlott Magyar jogászegyleti vita alkalmával is történt, — nem a judikatura téves, hanem a törvény rossz. Atnig érvényben van törvényünk, mely a visszatérő időszakban fizezetendő dij megfizetésének elmulasztásához feltétlen jogkövetkezményül a biztosítási szerződés hatályvesztését fűzi : igazán méltánytalan és jogtalan dolog volna a biztosított felet biztosítási dij fizetésére bíróilag kötelezni arra az időre, amely idő alatt a biztosító vállalat nem viselt koczkázatot. Konstatálható azonban, hogy irányadó körökben belátják a viszonyok helytelen voltát és a biztosítási jog anyagi részének reformálásánál, legalább is a kárbiztositási ügyletekre nézve, a törvény oly irányú megváltoztatása van tervbe véve, mely a kötvényileg kikötött szerződési időtartam lejárta előtt a biztositásnak egyszerűen a dijnemfizetés által való megszüntetését lehetetlenné fogja tenni. Váltójogunk judikaturáját a telepítés és óvás kérdései uralják. Immár állandónak nevezhetjük azt a joggyakorlatot, hogy ha a váltón az intézvényezett neve mellett nincsen ugyan ennek lakása is kitüntetve, akkor sem szabad ugyan a valóságos lakhely helyett más lakhelyet a váltón kitüntetni és esetleg ennek folyományaképen a váltót az intézvényezettnek igazi lakhelyétől különböző helyen fizetendővé tenni és igy megállapodás nélkül telepíteni, — de ha ez mégis megtörténik, akkor a vonatkozó kifogást csakis a rosszhiszemű váltóbirtokos ellen lehet sikerrel érvényesíteni; ellenben ha a váltó el volt látva az intézvényezett lakhelyével, de nem volt rajta kitüntetve ezen helytől eltérő fizetési hely, ugy figyelemmel arra, hogy a váltón fizetési hely gyanánt ez által hallgatólag az intézvényezett lakóhelye állapíttatott meg, — az ennek daczára megállapodásellenesen eszközölt telepítés váltóhamisítást képez és ennek folytán a kifogás minden, tehát a jóhiszemű válótbirtokossal szemben is megtehető. Legfelsőbb bíróságunknak ilyetén állástfoglalást váltótörvényünk Ibetüje nem parancsol, — hogy pedig a váltójognak szelleme kívánná meg az ekként való törvényértelmezést, mely végeredményben a váltó visszleszámitolását a nagy czentrumoknál lehetetlenné teheti, — legalább is merész dolog volna állitani. A váltóóvások tárgyában is a formaszerüség jellemzi Curiánk állásfoglalását, minek jellemzésére csak azt az egy esetet emiitjük meg, hogy az óvás helytelenül felvettnek jelentetett ki annak folytán, hagy a takarékpénztár által az intézeti ügyésznek óvatolás végett átadott váltót ennek nem ügyvédjelölt-segédje vitte el a közjegyzőiig és egyben a közjegyző előtt nem igazoltatott, hogy az ügyvédsegédnek közvetlenül a takarékpénztártól megbízása volt ennek nevében a váltó megóvatoltatására. Az ilyen esetek legalkalmasabb bizonyítékai annak, hogy nem csak kereskedelmi törvényünk, hanem váltójogunk is sürgős reformra szorul. Törvényelökészités. A csekktörvény tervezete. A Magyar Kereskedelmi Csarnok nemzetgazdasági szakosztályában 1904. deczember l(3-án Szirmai Artúr, a Csarnok nemzetgazdasági szakosztályának állandó előadója és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aligazgatója előadást tartott a magyar csekktörvényja vaslat-tervezetről. Az előadó utalt a csekkforgalom nagy gazdasági jelentőségére, hazánkban néhány év óta tapasztalható föllendülésére, ami az ez évi csekkforgalom mintegy tizennégy milliárdra tehotő összegében jut kifejezésre. Elodázhafcatlannak tartja a csokktörvény megalkotását mind a csekk forgalom biztos jogi alapra helyezése, mind az intézmény terjesztése szempontjából, amelyet a törvényes szabályozásban rejlő jogbiztosság bizonyára elő fog mozdítani. Az előadó részletesen ismerteti Hnlász Sándor dr. miniszteri tanácsos törvénytervezetét, amelyet egészben igen alapos miinek ismer el, habár egyik-másik intézkedésével nem ért egyet, mivel azokat sajátos hazai viszonyaink mellett nem tartja megfelelőknek ; különösen a passziv csekk-képességet, utalással arra, hogy a magánosok által gyakorolt bankári üzlet külföldi minta szerint nálunk ez idő szerint kifejlődve nincs, ellentótbon a tervezet álláspontjával a postatakarékpénztáron kiviil a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetekre kivánja korlátozni, amelyek pénzeknek idegen számlára való átvételére alapszabályaik .szerint jogosultak. Mert a csekkforgalom elsőrangú követelménye, hogy a csekk minden körübnényok közt a honorálásra számíthasson, ezt pedig korlátozatlan szenvedő csekkképesség mellett nálunk ez idő szerint még nem lehetne megvalósítani. Kívánatosnak tartja, hogy a födözetre való utalás a csekk szövegébe kötelezőleg belefoglaltassék és abban a meggyőződésben van, hogy ez is hozzájárulna a födözet nélkül való csekk-