Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

2(1 Kereskedelmi Jnj; 1. sz. kibocsátások esetei számának apasztására. A fö'dözet nélküli kibocsátást pénzbeli rendbüntetéssel is kivánja sújtatni és ez alól kivételt az osztrák és a német javaslat mintájára csak a jóhiszeműség ós a lüdözet [pótlása esetére kiván megállapittatni. A bemutatási időre nézve 15 napos határidőt ajánl ; ez a határidő nem veszélyezteti a csekk rövid lejáratához fűződő érdekeket, miként a postatakarékpénztári csekk és az olaszországi gyakorlat mutatja. Az előadó, ellentétben az osztrák javaslat ebbeli rendelkezésével, megokoltnak ismeri el a tervezetnek azt az álláspontját, amely szerint jogpolitikai okokból mellőzi annak a kérdésnek eldöntését, hogy a hamis vagy hamisított csekk beváltásából eredő kár kit terheljen és hogy erre nézve csak az általános magánjogra utal. Az előadó egyéb fontos részletek kiemelése után végül azt az óhajtását fejezte ki, vajha parlamenti viszonyaink mielőbbi jobbra fordulása megteremtené a lehetőségét annak, hogy egyéb gazdasági természetű törvényjavaslatok sorában a csekktörvény javaslata is mihamarább Foglalkoztatná törvényhozásunkat gazdasági fejlődésünk javára. Az előadást nagy tetszéssel fogadták. Szirmai Artúr után Vajda Ármin nyilatkozott a törvényjavaslatról s azt általánosságban szintén helyesnek ismerte el. A szakosztály a részletek megvitatására szűkebb bizottságot küldött ki. KÜLÖNFÉLÉK. A budapesti kir. Ítélőtábla elnökévé Ö felsége (.'sotlió Ferencz kir. curiai tanácselnököt, a kir Curia kereskedelmi és váltótanácsának eddigi vezetőjét nevezte ki. Őszintén üdvözöljük uj méltóságában. Ingatlanok haszonélvezetére vezetett végrehajtás. A m. kir. Curia 1904. deczember 23-án teljes ülést tartott, mely az ingatlanok haszonélvezetére vezetett végrehajtás, illetve zárlat utján befolyt jövedelemnek mily hitelezők javára való sorozásáról határozott. A végrehajtási törvény 210. §-a ugyanis az ingatlan haszonélvezetérc vezetett végrehajtás folyamán végrehajtási zárlat utján beszedett jövedelmet csak akkor engedi a végrehajtató részére kiadni, ha a haszonélvezetre a végrehajtató zálogjogát megelőző telekkönyvi rangban másnak nincsen zálogjoga, ellenben „ha a haszonélvezetre a végrehajtató követelesét megelőző más követelés van bejegyezve (tehát bekebelezve, vagy akár csak előjegyezve, rangsor-biztositás végett feljegyezve), az ingatlanok vételár-felosztására előirt szabályoknak a dolog természete szerint való alkalmazása mellett a telekkönyvi hatóság által szabályszerű sorrendi tárgyalás tartatik s a felosztás annak szabályai szerint eszközöltetik. Ugyanazon törvény 212. §-a ellenben az ingatlan állagára végrehajtási joggal biró hitelezőket a befolyó jövedelem egy évi visszatartásának követelésére jogosítja fel és azt rendeli, hogy „ha az ingatlan ezen egy év alatt el nem árvereztetnék: a letétbe helyezett összeg azon hitelező követelésének kielégítésére fördittatik, aki a végrehajtást a haszonélvezetre vezette". A vitás kérdés az volt, hogy a zárlati kezelés közben beszedett tiszta jövedelemből ki nyerjen első sorban kielégítést, a korábbi telekkönyvi rangsora zálogjoggal biztosított hitelező-e, vagy a későbbi hitelező, aki azonban az ingatlan haszonélvezetére zárlatot vezetett? — A m. kir. Curia teljes ülése akként döntött, hogy az ingatlan-zárlati kezelés közben beszédeit tiszta jövedelemből a hitelezők azon rangsorban nyernek kielégítést, amily rangsorban követeléseik az ingatlan haszonélvezetére bekebelezve vannak, — tehát nem előzi meg őket a későbbi rangsoru, de zárlatot foganatosító hitelező. Háromhónapi váltó, vagy 30 napon belül készpénzfizetés skontóval. A berlini kereskedelmi testülethez (Aeltesten der Kaufmannschaft zu Berlini 1904. deczember havában megkeresés érkezett egyik berlini bíróságtól az iránt, hogy mondjon véleményt, mit jelent a számlákon feltüntetett következő kitétel: „Ziel drei Monate nettó gegen unsore Tratte oder Kassa innerhalb 30 Tagon mit l'/V/o Skontó." A kereskedelmi testület azzal a véleménynyel válaszolt, hogy a szállítónak jogában áll nyomban az áru elküldésekor az átvevőre egy háromhónapos váltó-intézvényt intézni. Az áru átvevője megtagadhatja ugyan az intézvónyezés teljesítését (a váltó elfogadását) azzal a kijelentéssel, hogy ő 30 napon belül az ÍVtf'/o skontó levonásával készpénzzel akar fizetni, ha azonban ily kijelentést nem tesz, vagy a kikötött határidőben készpénzzel nem fizet, ugy az áruszállitó most már feltétlenül jogosítva van az áru átvevőjéhez egy, a számla keltétől számított 3 hónap múlva lejáró intézvén yt intézni, melynek elfogadását most már az elfogadó nem tagadhatja meg. Nem létezik oly kereskedelmi szokás, hogy az áru átvevője a 30 nap elteltével készpénzzel legyen köteles fizetni csak azért, mert a váltó-intézvényezést a határidőn belül ö nem kérte. — A bíróság Ítélete meghozásánál ezen kereskedelmi jogszokást alkalmazta. A német polgári törvénykönyv és a tisztességtelen versenyről szóló német törvény viszonyát a Hansaatisclie Londesgericht Hamburgban legutóbb egy konkrét ügyből kifolyólag hozott határozatában igen érdekes világításba helyezte. A német polgári törvénykönyv 820. §-ának és a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek rendelkezései ugyanis parallel futnak. A német ptk. 82G. §-a a jó erkölcsökbe ütköző cselekménynek minősiti azt, hogy ha valaki áruk kínálásánál vagy eladásánál jobb tudása ellenére az árunak oly tulajdonságokat tulajdonit, amelyek azt értékesebbnek tüntetik fel, noha az áru azokkal a tulajdonságokkal nem bír. Az 1896. évi május hó 27-iki, a tisztességtelen versenyről szóló német tőrvénynek 4. §-a pedig