Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

i. sz. litsem, — és viszonyítsuk ezeknek a czikkeknek az értékét ama nyers anyagok értékéhez, amelyekből azokat előállították. Az értéktöbbletnek túlnyomó része oly szellemi produktum, amely az ipari szellemi tulajtion körébe vágó törvények oltalma alá tartozik. Avagy képzeljük el azt az értéket, amelyet az áru jósága vagy a hirdetés intenzivitása folytán közismertté vált név alatt forgalomba kerülő áruk képviselnek ós viszonyítsuk azt a közismert név nélküli áru forgalmi értékéhez. A fantáziának túlságos megerőltetése nélkül fogalmat alkothatunk arról is, hogy mit érnek a legelső és legnagyobb kereskedelmi czégeknek összeköttetései (achendalage), tekintet nélkül raktáron levő áruik mennyiségére. Mindezek az értékek kézzel nem fogható substratummal birnak ugyan, de nőttön nőnek és szerepük a gazdasági életben, ugy szólván, praedominálni kezd. A gazdasági életnek eme nagy jelentőségű tényezői nálunk a törvényhozás hiányossága és gyarlósága következtében nagyrészt közprédára vannak bocsátva. Ha vannak is törvényeink, a melyeknek kimondott feladata ezeknek a vagyonértékeknek a védelme lenne, azok nemcsak hogy a szigorú bírálatot nem állják, hanem — leplezetlenül meg kell mondanunk a valót — egyszerűen nem vehetők komolyan. Illúziókban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hegy miután néhány idevágó külföldi törvényt szépen átültettünk, ezzel a dolog annak rendje és módja szerint el van intézve. Szó sincs róla, a törvények ugyan megvannak, de csak ugy működnek, mint a locomotiv, a mely alatt a pálya meg van olajozva: füstöl és pöfög, a kerekei is forognak, de nem húzza a vonatot, nem halad előre. A törvény és a törvényes apparátus működik ugyan, de azokat a közgazdasági érdekeket, amelyeknek szolgálni hivatva van, nem viszi előbbre. P- dig a törvényhozásnak és a kormánypolitikának itt sokkal tágabb hatásköre, a sokkal intenzivebb a feladata és sokkal nagyobb az ingerencziája, mint a magánjogi viszonyok terén. Emitt csupán szabályozó feladatot teljesít, biztosítja, hogy a magánérdekek súrlódása helyes elvék szerint igazittassék el, csak konzerválja a gazdasági vagyonértékeket, de azokat gyarapitani, produktívabbá tenni nem képes. Ellenben az ipari tulajdon körébe vágó törvényekkel értékeket tudunk teremteni, termelő erőket lehet létrehozni; az iparfejlesztésnek oly erős emolumentumát sem az állami szubvencziókkal folytatott iparpártolás, sem a vámpolitika nem képes szolgáltatni, mint egy idevágó raczionális törvényhozási akczió. Ideje, hogy ennek tudatára jusson a jogászi és a közgazdasági közvélemény. A kereskedelmi kormány sorjában foglalkozott ugyan a tisztességtelen verseny, a védjegyügy, a mintaügy, legutóbb a szabadalmi üqy revíziójával, de ezeknek a munkálatoknak egyelőre nincsen látható eredménye. Hisszük, hogy mindezekben nem ötletszerű tervekkel, hanem egy öntudatos és rendszeres törvényhozási reform-komplexummal állunk szemben, de a feladat nagysága teljes figyelmet és megfelelő nagy apparátust tesz legelső sorban szükségessé, aminek pedig az akczió eddig szemmelláthatólag hijjával volt. Pedig a magyar kereskedelmi kormány ambicziójára érdemesebb, közgazdaságilag jelentősebb és ereddiényeiben mélyebb hatású munkát alig vállalhat, mint ennek a teljesen elhanyagolt jogrendszernek tervszerű és közgazdasági viszonyaiokkal összhangzatos kiépítését. Egy vaskos monográfiának is sok lenne, nemhogy egy rövid czikknek a keretébe illenék ezeknek a munkálatoknak a megtervezése. Inkább mementó gyanánt, mint programmként azonban ide vetjük a legmarkánsabb körvonalakat. A formát tekintve, alapelv gyanánt helyesen csak az szolgálhal. hogy az összes emiitett kérdések, mint egy komplexumnak a tagjai, egyöntetű, egy rendszerbe tartozó és egyazon szellemtől áthatott, egységes czél vezérelte kodifikáczió elemeivé teendők. Olyannyira kedvezőtlen tapasztalatokat tettünk éppen ezen a téren az elszórt és ötletszerüleg felmerült törvényhozási produktumokkai, hogy külön indokolásra ez a tétel nem is szorul. Különben is, az e csoportba tartozó összes speeziál-tör vények revíziója tervben van, tehát már ezért is önként kínálkozik az a kiviteli mód, hogy nemcsak az elvek, hanem az intézmények tekintetében is összefüggő ez a jogmateria uno ietu, rendszeres összefüggésben szabályoztassélc. I. A találmányok oltalma tekintetében a legkimagaslóbb elvi feladatok a következők: a) A találmányi újdonság intézményének olyan megalkotása, a mely összhangban áll a magyar ipar mai stádiumával s lehetővé teszi, hogy iparunk nyomába ju»son az előre haladottabb külföldi iparnak: tehát az abszolút újdonság elvének félretétele és a belföldi újdonság elvének megvalósítása. b) A felszólalási rendszer hatályossá tétele, a lehető legteljesebb nyilvánosság inaugurálása által. c) Hatályos gyakorlásbavéleli kényszer statuálása. d) A munkaadó és a munkás jogviszonyának iparpolitikailag legczélszerübb módon való rendezése a feltaláló jog tekintetében. e) Az ipari tulajdon mobilizálása. f) A független és hivatásszerű bíráskodásnak elvi szigorúsággal történő megvalósítása. g) Csatlakozás a nemzetközi unióhoz. Ezek a jelszavak természetesen c?ak a legkiáltóbb hiányokra mutatnak rá, az igen fontos