Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - A részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésének kötelező egybehivása

1. sz. Kereskedelmi Jog Curia, 1899. május 30. 381. sz.: „Ha három évi díj fizettetett, a biztosítási feltételek szerint a biztosított tőke leszállittatik a befizetett tiszta díjak arányában, de csak abban az esetben, ha a leszállítás a nem fizetéstől számított egy év alatt követeltetik. A jelzett igény e szerint az egy évi időköz alatt annak különbeni elenyészése mellett a biztositónál megfelelő bejelentés utján érvényesítendő. Ha a biztosított ily igényt a meghatározott idő alatt érvényesített, az a körülmény, hogy néki ujabb kötvény ki nem adatott, vagy annak kiadása megtagadtatott, a követelés bejelentése által már megszerzett joqra nincs befolyással, minélfogva a biztosított jogát a megfelelő biztositási tökére ujabb kötvény nélkül is érvényesítheti a biztosított tőke esedékességének beálltával". Két perben foglalkoztatta a bíróságokat azv a kérdés, hogy a biztositási feltételek által a visszavásárlás és tőkésités közt engedett válasz-tási jogot gyakorolhatja-e a kedvezményezett a biztosítottnak elhalálozása után is? A budapesti tábla mind a két perben igennel válaszolt. Ellenben a Curia : „A biztosítottnak adott (tőkésítési) jog voltaképen nem egyéb, mint az eredeti biztositási ügyletnek más biztosításra való átváltoztatása és ez a dolog természete szerint csakis addig gyakorolható, amig a biztosított esemény be nem következett. A kedvezményezettnek e szerint nincs joga ahhoz, hogy a visszavásárlási értéken felül bármit is követelhessen" (1904. ápr. 20. 901/03. sz.) Az az érdekes kérdés is foglalkoztatja a bíróságokat, hogy a biztosítottat a szerződés alapján megillető tőkésítési és visszavásárlási jog átmegy-e a csődtömegre. A budapesti kereskedelmi törvényszék nemlegesen oldotta meg a kérdést és a tábla (1904. szeptember 14-én 1662. sz.) ítéletét indokaiból helybenhagyta. Az okok lényegileg a következők : „ A kötvény visszavásárlás a biztositási szerződés megszüntetésével és igy a kedvezményezettre az abból reá háramolható jogoknak elvesztésével jár. Miként a kedvezményezett kijelölése kizárólag és egyedül csak a biztosítottnak képezi jogát, ép ugy kizárólag és csakis a biztosított elhatározása alá tartozhatik az is, hogy az általa kijelölt kevezményezettet kivánja-e továbbra is részesíteni az általa kötött szerződésből arra háramolható vagyoni előnyben, vagy pedig meg akarja-e ettől fosztani a szerződésnek megszüntetése által. Nyilvánvaló tehát, hogy a visszavásárlási jognak gyakorlata abban az esetben, ha a kedvezményezett személye megjelöltetett, annyira szorosan a biztositolt személyéhez fűződik, hogy azt a biztosított akarata ellenére más nem, és igy csődtömegének gondoka sem gyakorolhatja." A Curia elé csak most fog az ügy jutni. A visszaváltási összeg nagyságával az 1887. november 24-dikén 924. sz. a. hozott curiai határozatát foglalkozik: ,A biztositási szerződés szerint a kötvény visszaváltásáért a biztosítottat megillető összeg az úgynevezett normális rezervájából, vagyis mathematikai értékéből áll. A mathematikai értéket azon összeg képezi, mely a befizetett biztositási dijak és ezek kamataiból a társídat által viselt koczkázat dijának levonása után fönmarad. Nem vehető figyelembe azon alperesi kifogás, hogy hét évi koczkázati dij vonandó le, mert alperes csak 67* évig viselte a koczkúzatot és mert hasonló kikötést a visszavásárlást tárgyazó biztositási feltétel nem tartalmaz". Fejtegetéseimből azt kívánom folyománykép levonni, hogy biztositási jogunknak ezen téren való reformálása is elodázhatatlan szükséget képez. A részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésének kötelező egybehivása. Irta: Dr. Bender Béla, ügyvéd. Az utóbbi években Németországban oly tömegesen tönkrejutott bankok és ipari vállalatok sorsa a német bíróságok joggyakorlatára szemmel látható befolyást gyakorolt. Ugyanis, mig annak előtte a részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatósága (Vorstand) néhány, kifejezetten a közgyűlés hatáskörébe utalt tárgyakon kivül (egyesülés, feloszlás, mérleg megállapítása stb.) a társaság ügyei felett úgyszólván szabadon rendelkezett, a Reichsgericht 1902. május 3-án hozott elvi jelentőségű határozatában kimondta, hogy „érvényben levő törvény értelmében valamely részvénytársaság igazgatósága és felügyelő bizottsága kötelesek, mielőtt fontos, költséges, koczkázatos és ép ezért a részvényesek jogait mélyen érintő vállalkozásba bocsátkoznak, a közgyűlés jóváhagyását kikérni; ha ezt nem teszik, akkor saját felelősségükre cselekesznek". A birodalmi törvényszék e határozat meghozatala alkalmával kétségkívül figyelemmel volt a német kereskedelmi törvény 241. §-ára, mely szerint az igazgatóság tagjai üzletvezetésük körül a rendes kereskedő gondosságával tartoznak eljárni. E határozat Németországban nagy forrongást idézett elő, mert szerintök alkalmas a részvénytársaságok működését megbénítani, a mennyiben minden nagyobb vállalkozásuk előtt kénytelenek a közgyűlés jóváhagyását kikérni, — a gyors működés tehát már eleve ki van zárva, sőt a tervnek közgyűlésen való felfedése és a határozatoknak netáni megtámadása által nagy ügyletek megkötése sok esetben lehetetlenné válhatik. Ennek a véleménynek ugy kereskedői, mint jogászkörökben való megnyilatkozását képezte az innsbrucki 27-ik jogászgyülésen 1904. szeptember 10 én előterjesztett, Staub—Rehm-féle javaslat, mely szerint az igazgatóság és felügyelő bizottság jogosítva van a közgyűlést egybehívni, a mennyiben az egybehivás a tár-