Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - A részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésének kötelező egybehivása

lü • kereskedelmi Jog 1. St. saságnak nem árt, de ugyanazok a közgyűlést összehívni csak akkor kötelesek, ha valamely esemény vagy tervbe vett cselekmény alkalmas arra, hogy a társaság egész fennállását veszélyeztesse. A határozati javaslat azonban ellenzőkre talált és végül a következő vélemény fogadtatott el: „Mondja ki a törvény, hogy a társaság igazgatósága és felügyelő bizottsága kötelezve van mindig a rendes kereskedő gondosságával eljárni. Ezért a gondosságért ők felelősek és kötelesek,' ha a társaság érdeke megköveteli, közgyűlést egybehívni". A jogászgyülés tehát lényegében a Reichsgericht álláspontját fogadta el. Miután hazánk s Németország törvényei és törvénykezése között, különösen a kereskedelmi jog terén, lehetetlen bizonyos hasonlatosságot és (mi nálunk) bizonyos kölcsönhatást fel nem ismerni, érdekkel bir a vonatkozó hazai jogállapot fejtegetése, annál inkább, mert egy elterjedt folyóirat az elmúlt héten ez irányban oly véleményt nyilvánított, mely e sorok írójáéval nem egyezik és mely alkalmas arra, hogy messze kiható következményekkel járó eljárásra késztesse az érdekelteket. Ama vélemény lényege ugyanis következő: A német-birodalmi kereskedelmi törvény és a mi törvényünk közt az igazgatóság hatásköre tekintetében lényeges eltérés van. A német kereskedelmi törvény ugyanis az igazgatóság tagjaitól a rendes üzletember gondosságát kívánja meg mindazon cselekedeteiben, melyeket a részvénytársaság helyett és annak nevében tesznek s ennek logikus következménye az a határozat, a melyet a német Reichsgericht kimondott. A magyar kereskedelmi törvény azonban nem intézkedik arról a gondosságról, a melylyela részvénytársaságok igazgatói eljárni tartoznak, tehát a magyarországi részvénytársaságok igazgatóira az általános magánjognak a meghatalmazásra vonatkozó határozatai alkalmazandók. Már pedig a meghatalmazott a meghatalmazó helyett elvégzett cselekedeteiben csak a rendes családapa gondosságával tartozik eljárni, ami pedig jogi tekintetében kisebb terjedelmű, mint a rendes kereskedői gondosság. Azért nálunk szó sem lehet arról, hogy valamely felsőbb biróságunk olyan határozatot hozzon, mint hozott a német Reichsgericht. Ennek a gondolatmentnek alapja kétségkívül Nagy Ferencz tanításában rejlik, kinek nézete szerint* az igazgatósági és felügyelöbizottsági tagok felelőssége, mivel az általuk végzett cselekmények reájuk nézve nem képeznek kereskedelmi ügyleteket, nem a rendes kereskedői gondosság mértéke, hanem a rendes családapái gondosság terjedelme szerint bírálandó el; más részt, „ minthogy a rendes kereskedő szabály szerint nagyobb elővigyázattal és gondossággal * Kereskedelmi Jog. 94. §. 1. jegyzet. szokott eljárni, mint a közönséges szorgalmas családapa,* ebből következik, hogy Nagy Ferencz szerint az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagoktól kevesebb gondosság követelhető meg, mint amelylyel a rendes kereskedő el szokott járni. Sajnálom, hogy Nagy Ferencz e véleményét nem oszthatom. Erre kettős okom van. Az egyik az, hogy a részvénytársaság igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjainak gondosságát nemcsak a szerint lehet, vagy kell megállapítani, hogy vájjon az általuk végzett ügykör ő reájuk nézve kereskedelmi ügyletet képez-e, hanem aszerint is lehet, sőt kell megállapítani, hogy ők a részvénytársaságnak, illetve szövetkezetnek, mint jogi személynek physikai képviselői, tehát annak, mint kereskedőnek képviseletében mint kereskedők járnak el, továbbá figyelembe veendő, hogy ők a jogi személynek üzletvezetéssel megbízott szervei. Ebből folyólag, még ha megengedem is, hogy a kifelé való viszonylatban megnyilatkozó kereskedői minőség egymagában talán nem állapitana meg kötelezőleg kereskedői gondosságot befelé a megbízó társaság irányában, nem lehet kételyem az iránt, hogy ha a kereskedelmi meghatalmazottól (segéd, üzletvezető) és illetve czégvezetőtől rendes kereskedői gondosságot joggal megkövetelhet az alkalmazó részvénytársaság, hogy az ezek fölött álló, ezekkel rendelkező igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagoktól ugyanazon részvénytársaság kisebb gondossággal is köteles volna beérni. Másik okom, amiért a hivatkozott véleményt nem osztom, következő : Feltéve, hogy az igazgatósági stb. tagok, tényleg csakis a rendes családapa gondosságával tartoznának eljárni, véleményem szerint ez a gondossági fok akkor, amikor egy részvénytársaság igazgatója köteles családapai gondossággal eljárni, nem lehet kisebb, mint a kereskedőé. Ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy az a gondosság, amit egy rendes (jó és szorgalmas) családapa a maga, a reá bizott feleség és gyermekek élete, egészsége és vagyona érdekében kifejt, amelylyel azok életét óvja, betegségükben őket ápolja és jólétüket biztosítani igyekszik, a maga fajában maximális mértékű, nyilvánvaló, hogy az, aki egy másik működési körben ugyanily lelkiismeretességgel kiván eljárni, annak eme másik fajú cselekményben is legnagyobb mértékű gondosságot kell gyakorolnia. Hogy ez a másik fajú cselekmény milyen természetű, vagyis ez a gondossági fok milyen hivatási szak betöltése körül gyakoroltatik, e szempontból teljesen mellékes. És épen úgy, amint ugyanezen elv alapján megkövetelhető, hogy az orvos a gyógyítás körül a rendes orvosi gondosság czimén a legnagyobb gonddal kezelje betegét ; hogy az ügyvéd a reábízott jogügyben a * Kereskedelmi Jog 122 §. első bekezdése.