Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 3. szám - A váltó utólagos telepítése. 1. [r.]

3. sz. Kereskedelmi Jog 59 gorunak tetszhetik ugyan a legközvetlenebbül érdekeltek szemében, de az megfelel teljesen a törvényben lefektetett váltószigor elvének ; a váltó mint formális ügylet bizonyos alakiságokhoz van kötve, a melyektől eltekinteni egyenlő volna a váltószigor elvének elejtésével, ha tehát egyes esetekben a váltóbirtokos jogai gyakorlása közben, ezen alakiságok által, az üzleti forgalom által követelt cselekvési szabadságában túlságosan kötve is érzi magát, — mindaddig, mig ezek az alakiságok a váltói jogok gyakorolhatásának alapfeltételéül a törvényben meg vannak határozva, a birói gyakorlatnak nem lehet és nem szabad azok gyakorolhatásának megkönnyítése érdekében a törvényben megkívánt formáktól bármily mértékben is eltekinteni és azok alkalmazásának módjában egy oly ösvényre lépni, a mely az alapfeltételek fenforgása kérdésében a törvény szigorát szem elől tévesztve, a lazább alkalmazás módját keresné. Ott, ahol a törvény a legapróbb részletekig parancsolólag intézkedik, ott a gyakorlatnak nincs tere a törvény szigorának enyhítésére. A törvény meghatározza tüzetesen a váltóbirtokosnak jogkörét a váltó kitöltése tekintetében. A törvény értelmében a lényeges kellékeire nézve kitöltött váltónak jogellenes telepítése: a váltó tarlalmának meghamisítása. Ennek a meghamisításnak a jogkövetkezményeit a törvény meghatározza. A törvénynek ezen határozmányait a gyakorlatnak alkalmazni kell a maguk teljességében, a magok szigorában. Ahol az utólagos telepítés kétségtelenül jogellenesnek mutatkozik, ott e jogtalan cselekmény jogvesztő következményeit a maguk teljességében le kell vonni. Ebben a jogkérdésben a törvény teljes szigorának az alkalmazása tehát helyén van. Másként áll a dolog már abban a ténykérdésben, hogy ez az utólagos telepítés teljesen jogellenesnek tekintendő-e és hogy nem lehet, nem kell-e a fenforgó körülményekből alapos következtetést vonni arra: hogy a kifogásoló váltókötelezett ebbe az utólagos telepítésbe beleegyezett, — ebben a kérdésben már igen is tág tere nyílik a birói gyakorlatnak a törvény szigorán az élet gyakorlati követelményeinek megfelelőleg enyhíteni és a mint azt alább kimutatni fogjuk, a birói gyakorlat ebben az irányban fejlődött is ki, különös tekintettel az intézeteinknél általánosan meghonosult fentebb kiemelt üzleti szokásokra. A váltónak utólagos jogellenes telepítése a váltó eredeti tartalmának a váltótörvény 82. §-ának tekintete alá eső meghamisításának levén minősítendő, ebből önként következik, hogy az adott esetben a bizonyítási teher nem a kifogásoló adósra fog nehezedni abban a tekintetben, hogy a váltó utólagos telepítése nem felel meg a felek közötti megállapodásnak, hanem a váltóbirtokosnak lesz kötelessége bizonyítani, hogy az utólagos telepítés egy e részben létrejött megállapodáson alapszik, a váltóadós csupán azt tartozván kimutatni, hogy a váltó forgalomba hozatalakor a telepítés a váltón rajta nem volt.7) Annak a ténykedésnek a megítélésénél, hogy jött-e létre a szerződő felek között oly megállapodás, amelyből alapos következtetés vonható a váltóbirtokosnak az utólagos telepítésre adott jogosultságra, birói gyakorlatunk az ujabb időkben elment a legszélsőbb határig abban az irányban, hogy egy az erre nyert felhatalmazás a váltóbirtokos részéről könnyen igazolható legyen. Abból az általános felfogásból indulván ki ugyanis, hogy az utólagos telepítésre nyert jogosultság nem csak kifejezetten erre vonatkozó valamely nyilatkozatból, hanem concludens tényekből vont okszerű következtetés utján is megállapítható, birói gyakorlatunk a többek között kimondotta, hogy oly esetben, a melyben valamely pénzintézetnél az a gyakorlat áll fenn, hogy a nála leszámítolt váltókat magánál telepiti, az olyan egyén, aki ismerve a pénzintézetnek ezt az állandó gyakorlatát, a váltót leszámítolja anélkül, hogy a gyakorlattól eltérő kikötést tenne, — belegyezettnek tekintendő abba, hogy a váltó az illető pénzintézetnél követelt állandó gyakorlat szerint telepíttessék ; 8) valamint, kimondotta azt is, hogy abból a megállapodásból, hogy a váltóösszeg a leszámítoló pénzintézetnél fizetendő, okszerűen következtetendő az utólagos telepítésre adott jogosítvány is;9) más esetben pedig az utólagos telepítésre való jogosultságot abból a körülményből is megállapította a prolongácziós váltóban, hogy az alapváltó ugyancsak igy telepítve volt, vagy hogy ugyanannál a meghatározott személynél volt fizetendő.10) Mindezekben az esetekben azonban a birói gyakorlat abból a helyes felfogásból indulván ki, hogy az utólagos telepítésre ezekből a concludens tényekből vont okszerű következtetés utján megállapíthatóan nyert jogosultság csak azokkal a váltószemélyekkel szemben fogadható el kötelezőnek, akikkel szemben ezeknek a concludens tényeknek fenforgása bizonyittatott, az utólagos telepítést csakis azokkal szemben fogadta el jogosultnak és kötelezőnek, akiknek saját eljárása és ténye avagy saját tudomása alapján lehetett az okszerű következtetésre alapul szolgálható tények és körülmények fenforgását bizonyítottnak tekinteni; két egészen magában álló esetben11) ugyan arra az álláspontra is helyezkedett volt birói gyakorlatunk, hogy a váltót valamely pénzintézetnél leszámi7) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 300. sorszám alatti jogesetet. 8) Lásd Magyar Döntvénytár 260., 261., és 262. sorszám alatti jogeseteket. 9) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 257. sorszámú jogesetet. 10) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 258., 259. sorszámú jogeseteket. u) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet, 251. 252. sor számú jogeseteket.