Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - Magyar döntvénytár

56 történik, az ajánlattevő az elfogadásról szóló értesítés helyett más módot is választhat, azaz az értesítés megkövetelését egyáltalában mellőzheti és e szándékát ajánlatában akár expressis verbis, akár implicite kifejezheti. Ha már most az ajánlatból az tűnik ki, hogy az ajánlattevő nem tartja szükségesnek az értesítést, elégséges a feltételek teljesítése, hogy az ajánlattevő köteleztessék. Az ajánlat komofyságát jelen esetben pedig mutatja az a körülmény, hogy ajánlattevő az esetleges igények biztosítására 1000 fontot helyezett letétbe. Hazai jogirodalmunk szerint az ilyen követelést alig lehelne bírói úton sikerrel érvényesíteni. (Sz. J.) Váltó 13. Minő feltételek mellett szabad a váltóadósnak fizetés nelyett a váltó értékét letétbe helyezni, ha a váltóbirtokos tulajdonosi minősége iránt kételyei vannak ? (Német Reichsgericht határozata.) A német váltótörvény 36. §-a, mely azonos a magyar váltótörvény ugyanily számú szakaszával, kimondja, hogy a váltóadós a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. Kérdés marad, hogy jogosítva van-e az adós a hátiratok valódiságát vizsgálni, s amennyiben kételyei merülnek fel, megtagadhatja-e a fizetést s mentesül-e az által, ha a váltó értékét letétbe helyezi? A német Reichsgericht Ítélkezése elé került esetben a váltó egyik forgatmányosa arról értesítette a váltóadóst, hogy a váltót ellopták birtokából s a jelenlegi váltóbirtokos vétkes gondatlansággal jutóit a váltó birtokába. A váltóadós erre a váltó kifizetését megtagadta s a váltó értékét birói letétbe helyezte. A váltóbirtokos erre fizetés végett perbe fogta a váltóadóst, ki a per során azzal védekezett, hogy a váltón egy hátirat hamis volt, egy másik pedig oly czégtől származóit, mely a valóságban nem is létezik. Ezenkívül a váltóbirtokost a leszámítolásnál további gondatlanság is terhelte. A váltóbirtokost megelőző forgató ugyanis posta utján küldötte be a leszámítolandó váltókat a leszámítoló váltóbirtokos czégnek és a kisérő levélben a leszámítolási összeget utalványozni kérte Génuába. Váltóbirtokos e meghagyásnak megfelelt, Génuában azonban nem honorálták az utalványt, mert az utalványos személyazonosságát nem tudta igazolni. Ezen körülmény daczára a leszámítoló felperesi czég kifizette a váltó értékét a nála utólagosan jelentkező leszámítol tató előzőnek. Ezen körülményekből következtette a váltóadós, hogy a váltóbirtokos a váltó megszerzése körül gondatlansággal járt el, miért is fizetés helyett jogosítva volt a váltó értékét birói letétbe helyezni. A hamburgi Oberlandesgericht alperest fizetésre kötelezte ; a Reichsgericht helybenhagyta az Oberlandesgericht Ítéletét. Az indokolásból kiemeljük a következőket: „Alperes elsősorban azzal a kifogással él, hogy felperes formailag sincs mint váltótulajdonos igazolva, mert a felperest megelőző forgató személy a valóságban nem is létezik. Ez a kifogás alaptalan. A váltótörvény 36. §-a ugyanis világosan kifejezi, hogy a váltóbirtokos mint tulajdonos igazolva van, ha a váltó megtekintés révén a forgatmányok szakadatlan lánczolata őt ilyennek tünteti fel és hogy az igazolásnál a forgatmányosként jelentkező váltónyilatkozatok formai összefüggése mérvadó. A kérdés azon fordul meg, hogy felperes vétkes gondatlansággal járt-e el a váltó megszerzésénél, illetve forogtak-e fenn a váltóöszszeg letétbe helyezésekor oly körülmények, a melyek alperes jogi helyzetét a polgári törvénykönyv 372. § 2. pontjára való tekintettel (a hitelező személyének kétséges volta) bizonytalanná tették. E körülmények elbírálásánál azt kellett mérlegelni, hogy alperesi czég tagjai, mint értelmes kereskedők tisztában lehettek-e azzal, hogy ha a váltót felperesnek kifizetik, ez által kötelezettségüktől szabadulnak, avagy okuk volt-e arra, hogy ebben kételkedjenek? E kérdés vizsgálatánál ismét figyelembe veendő, hogy a váltóadós fizetése által több valószínűséggel szabadul kötelezettségétől, mint a közönséges magánjogi adós; amiből viszont az következik, hogy a váltóadós azon joga, hogy fizetés helyett biztosítja az összeget, szűkebb körű, mint a magánjogi adósé. A magánjogi adós ugyanis rendszerint csak akkor szabadul adósságától, ha valóban a hitelezőnek fizet; a váltóadós azonban csak akkor nem szabadul fizetése által a váltótartozásától, ha tudta, vagy vétkes gondatlanság folytán nem tudta, hogy a váltóbirlokos nem tulajdonos. Ez a jogszabály a váltótörvény 74. § ából folyik. (Magyar váltótörvény 80. §.) Valamint az oly váltóbirtokos, aki a váltót vétkes gondatlanság nélkül szerezte, váltótulajdonosnak tekintetik és az igazi tulajdonossal szemben is védelmet élvez, azonképen az oly váltóadós is, aki a formailag igazolt váltóbirtokosnak a váltó kiadása ellenében jóhiszeműen és vétkes gondatlanság nélkül fizetést teljesített, biztos lehet abban, hogy ujabb fizetésre nem lesz kötelezhető. A kérdés tehát oly módon alakul, hogy alperesek, mint értelmes kereskedők, tisztában lehettek-e azzal, hogy fizetésük nem fog rosszhiszeműnek, vagy vétkesen gondatlannak minősittetni. Minthogy az alperes által felhozott körülmények nem bizonyítják azt, hogy felperes vétkes gondatlansággal járt el a váltó megszerzésénél és így alperesnek nem volt oka feltételezni, hogy fizetését vétkesen gondatlannak fogják minősíteni, őt a kereset értelmében elmarasztalni kellett. Közli: dr. Ransehburg Nándor. Pénzügyi döntvények. (A m. kir. közigazgazgatási bíróság határozatai.) 10. Nem értékesített váltók visszakövetelése iránt indított per tárgya — az ítéleti illeték megállapítása szempontjából — meg nem becsülhető, (ls.982/1903. P. szám.) 11. Érvénytelen szerződés alapján eszközölt helytelen telekkönyvi bejegyzés törlése után bejegyzési illeték nem követelhető. (10276/1903. P. szám.)