Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 3. szám - A váltó utólagos telepítése. 1. [r.]

KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., Váczi-körút 42. sz. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA KIK. CTJRIAI BIRÖ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre . . . 20 K. Félévre 10 K. Egyes szám : 1 K. Telefon: 30—06. ELSŐ ÉVFOLYAM. — 3. SZÁM. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1904. NOVEMBER 1. V A váltó utólagos telepítése. ' Irta : Grecsák Károly. I. A váltó telepítésének nem az az értelme és joghatálya, hogy az elfogadó a telepesnek tarto­zik fizetni, hanem az, hogy az elfogadó a váltó­összeg fizetését a telepes által, a váltónak a telepesnél leendő bemutatása ellenében igéri, amiből következik, hogy a váltónak a telepesnél való bemutatása nélkül fizetni nem is tartozik. A telepítés valódi értelmének és joghatályának ilyetén meghatározása mindenki által felismer­hetővé és indokolttá teszi a törvénynek azt a rendelkezését, mely a telepítés eszközlését a ki­bocsátó, illetve, a váltótörvény 24. §-ának ese­tében, az elfogadó jogkörébe utalja. A kibocsátó az elfogadó által igér fizetést, ők ketten tehát azok a váltó-személyek, akiknek érdekében áll meghatározni a fizetés módját, vagyis azt, hogy hol és ki által kívánják a váltó bemutatása elle­nében a kötelezett váltóösszeget megfizetni. A nem telepitett váltóban a kibocsátó az intézvé­nyezett által anélkül Ígérvén fizetést, hogy annak hol és ki másnál leendő eszközlése iránt külön intézkednék, a dolog természetében fekszik, hogy ez a fizetés az intézvényezettnél, annak lakhe­lyén keresendő. Annak meghatározása tehát, hogy a váltó a lejáratkor nem az intézvénye­zettnél s annak lakhelyén, hanem attól külön­böző más földrajzi helységben lakó harmadik személynél lesz keresendő, első sorban és ki­zárólag a kibocsátót, mint a váltó sorsának első intézőjét illeti meg. A váltó telepítése e szerint a váltó kibocsátójának oly sajátos joga, melynek gyakorlása az ő személyétől annyira elválaszthatlan, hogy eltekintve a törvény fent­idézett 24. szakaszának esetétől, azt más valaki még az ő beleegyézésével és tudatával is csak addig gyakorolhatja az összes váltókötelezettek irányában érvényesülő joghatálylyal, amig a váltó a forgalomnak át nem adatott.1) A törvénynek fent­idézett 24. §-a a kibocsátón kivül csupán az elfoga­dónak adja még a telepítés tekintetében azt a kor­látolt jogot, hogy abban az esetben, ha a kibo­csátó a váltón az intézvényezett lakhelyétől kü­lönböző földrajzi helységet jelölt meg fizetési i) Lásd „Magyar Döntvénytár* U. kötetében 250. sorszám alatt közölt jogesetet. hely gyanánt, anélkül azonban, hogy kitüntette volna azt a személyt is, aki által lesz ott a fizetés teljesítendő, az elfogadás alkalméval ő maga, t. i. az elfogadó kijelölje magát a telepest is, vagyis azt a személyt, aki által fogja a fizetést teljesíteni. Semmiféle más váltó-személynek nincs megadva a lelepités joga, amiből követ­kezik, hogy a bárki, tehát a váltóbirtokos ál­tal is, a váltókötelezettek tudta és beleegyezése nélkül a váltóra utólag vezetett telepítésnek nincsen joghatálya és ez sem a kibocsátót, sem az ö jogán fellépő forgatókat, sem pedig az ő intézvényét elfogadó intézvényezettet nem kö­telezi, hanem kötelezi csupán azt, akitől ez az utólagos telepítés ered. Ennek pedig a váltójogi következménye az, hogy az utólagosan és a fent kiemeltek szerint jogtalanul telepitett váltó, mindama váltókötelezettekkel szemben, akik a telepítésnek a váltóra utólag történt reávezetése előtt vállaltak kötelezettséget, a váltótörvény 82. §-a értetmében nem telepitettnek tekintendő és így az ő felelősségük ezen alapon bírálandó el. Ezekkel a kötelezőtekkel szemben tehát a nem telepitettnek tekintendő váltó alapján érvényesí­tendő kereseti és visszkereseti jogok fentartására szükséges cselekmények, u. m. a váltónak fizetés végetti bemutatása és a fizetés hiánya miatt fel­vett óvás, nem az utólag jogtalanul a váltóra vezetett telephelyen és telepesnél, hanem magá­nál az intézvényezettnél teljesitendök és teljesít­hetők csak joghatályosan. A telepítésre jogosultság eme, a kibocsátó, illetve bizonyos esetben az elfogadó személyé­hez kötöttségéből tehát következik, hogy téves az a mi pénzintézeteink nagy részénél gyöke­ret vert felfogás, mintha a váltóbirtokosnak, mindazokban az esetekben, amelyekben a váltó­ban külön fizetési hely kitüntetve nincsen, jo­gában állana a váltót utólag telepíteni, vagyis a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző helyen más harmadik személyt, a legtöbb eset­ben magát a leszámítoló pénzintézetet, fizető személy gyanánt megjelölni. A váltóbirtokosnak joga van ugyan a váltótörvény 93. §-a értelmé­ben a váltón hiányzó lényeges kellékeket, erre vonatkozó külön megállapodás hiányában tet­szése szerint kitölteni és igy joga van ahhoz is, hogy a váltón a fizetési helyet kitöltse, ámde ennek a jogának határt szab a váltótörvény 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom