Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - A főnök és alkalmazott jogviszonyainak szabályozása

34 Kereskedelmi Jog 2. sz. állását „különállólag, esetleg mint az ipartörvény egy részét veendi szabályozás alá". Az ezen irányban tett igéretét a kereskedelmi miniszter csakhamar be is váltotta, mert még az 1900. évben kiadta a „Törvényjavaslat a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyai nak szabályozásáról" szóló előadói tervezetet. A gyors munkában azonban nem volt köszönet. Az előadói tervezet az 1897. évi német kereskedelmi törvény I. könyv 6. részében foglalt intézkedések nyomán készült ugyan, azonban nem elégedett meg az ott megállapodott keretekkel, hanem azokat mérték nélkül kitágította, úgy, hogy bátran elmondhatjuk, hogy mig a német törvény a kereskedelmi jogéletben általánosan elismert jogelveket épségben tartotta, addig a javaslat azokat halomra döntötte. A tervezet készítőjét humanismusa annyira ragadta, hogy még messze túl ment azon kívánalmakon is, melyeket a kereskedelmi alkalmazottak hangoztattak és több oly intézkedést vett fel a tervezetbe, melyet az érdekeltek egyike sem tartott helyesnek és szükségesnek. Ilyen volt pld. mindjárt az 1. §. mely szerint kereskedelmi alkalmazott „csak írásbeli szerződés mellett alkal mázható," az 5. §., mely szerint a vasárnapi munkaszünet „az ünnepnapokra is kitérj esztéták" stb. A mondottak folytán nem csodálható, hogy a magyar kereskedői világ erélyesen tiltakozott a tervezet ellen; egyenes csapásnak mondták, ha abból törvény válnék. A kereskedelmi testületek a miniszterhez intézett felterjesztéseikben kimutatták, hogy az előadói tervezet több oly intézkedést tartalmaz, (pld. a végkielégítést), melyet még azon nemzetek törvényhozása, melyeknek kereskedői osztálya erős és hatalmas, sem mert törvénybe foglalni és kérték a minisztert, vonja vissza a javaslatot, és a kereskedelmi alkalmazottak viszonyainak szabályozását az új kereskedelmi törvény keretében ejtse meg. A kereskedői körök ezen tiltakozása után a szóbanforgó kérdés éveken át nyugodott. A kereskedelmi alkalmazottak egész figyelmöket a teljes vasárnapi munkaszünet kivivására fordították, a kereskedők az uj perrentartásnak rájuk nézve sérelmes intézkedéseivel voltak elfoglalva, és a minisztériumban sem foglalkoztak tovább e kérdéssel. A mostani kereskedelmi miniszter megbízást adott a folyó évben az ipartörvény módosítása tárgyában szükséges munkálatok megejtésére ; ennek eredményeként megjelent néhány hét előtt az „Ipartörvény módosítása" czimü munka, melynek II. kötetében össze van foglalva az iparos- (kereskedö-)segéd alkalmazotti viszonyaira vonatkozó hazai joganyag; ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a minisztérium a kereskedők kívánsága folytán a kereskedősegédek viszonyainak különálló szabályozását végleg elejtette és az uj ipartörvényben akarja azokat szabályozni. Milyen alapelvek szerint történjék a szabá- . lyozás ? Két felfogás áll egymással szemben: az egyik a korlátlan szerződési szabadságot akarja fentartani, a másik a gazdaságilag gyengébb érdekében a szerződési szabadságnak korlátokat óhajt emelni. Felesleges bővebben fejtegetnünk, hogy a korlátlan szerződési szabadság, melyet a főnökök és kereskedősegédek irányában már az 1840: XVI. t.-cz. 24. §-ában törvénybe iktattunk és amely elvet a kereskedelmi törvény 55. §. és az ipartörv. 88. §-ában fentartottunk, a szabadelvű jogpolitikának az eredménye, fontolóra kell tehát vennünk azt, vájjon indokolt-e a követelt korlátolás, vájjon igaz-e az, hogy „a jelenlegi szabadság csak álszabadság, mely botrányos állapotokat teremtett8?* Németországban, midőn a kereskedelmi alkalmazottak panaszokat hangoztattak, a birodalmi kanczellár 1892. június 3-án felhívta a Commission für Arbeiterstatistik tagjait, tegyék vizsgálódás tárgyává a munkaidő, a felmondási idő és a tanonczok tartása kérdését és adjanak tapasztalataik alapján véleményt a panaszok jogosultsága tárgyában. A bizottság vizsgálódásait háromféle uton ejtette meg: 1. kérdőiveket küldött a birodalom minden részébe a legkülönbözőbb üzletágakban müködö kereskedőknek és segédeknek; 2. ezen kérdőivek áttanulmányozása után a kereskedők és segédek egyleteitől kéxt véleményt és végül 3. a közvetlen tapasztalatok szerzgse czéljából a legkülömbözőbb üzletágakból bizalmi férfiakat (Auskunftspersonen), főnököt és segédet egyaránt, számszerint 86-ot hallgatott meg. A bizottság két évig terjedő munkássága eredményét több kötetbe foglalva, kiadta és az azokban lefektetett anyag alapján véleményét ekkép foglalta össze : A törvényhozó beavatkozása a munkaidő tartamára, a felmondási időre és a tanonczügyre sürgősen szükséges és az megejthető a kereskedők károsítása nélkül.** A bizottság által gyűjtött anyag és a most idézett vélemény eredményezte, hogy az uj német kereskedelmi törvény rést ütött a szerződési szabadság elvén és több intézkedést állított fel a kereskedelmi alkalmazottak védelmére, mint pl. a felmondási idő minimuma (67. §.), a fizetés kiszolgáltatásának ideje (64. §.) stb. A német példa és az élet mindenfelé azt mutatja, hogy igazuk van azoknak, kik azt állítják, hogy a szerződési szabadságot hirdető manchesteri iskola tanai az életben be nem * Magántisztviselők országos egyesülete törvénytervezetének indokolása. Központi értesitő II. évfolyam 349. oldal. ** Drucksachen der Commission für Arbeiterstatistik, 8. kötet.