Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - A főnök és alkalmazott jogviszonyainak szabályozása

2. sz. Kereskedelmi Jog 33 kereskedelmi czikket tartani és illetőleg elárusítani, mit a másik tart és elárusít, mert e kikötések a szerződő felek üzleti érdekeit védelmezik egymással szemben, tehát érvényes szerződés tárgyát képezhetik és sem a szabad verseny korlátozására, sem a vevőközönség károsítására nem irányulnak." (Márkus V. 48. lap Guria 6G30/98). A Curia felülvizsgálati tanácsa egy másik esetben kimondotta, hogy oly „szerződés, mely szerint az egyik szerződő fél a másikkal szemben arra kötelezi magát, hogy meghatározott ideig és meghatározott területen versenyvállalatot nem folytat, törvénybe nem ütközik, mert a feleknek jogukban áll bizonyos, őket megillető jogosítvány gyakorlásáról lemondani és ez nem oly eset, midőn a termelők vagy kereskedők szerződésre lépnek arra nézve, hogy áruikat bizonyos meghatározott áron alul nem árusítják." (Gottl. IV. 500. 1. I. G. 123/99.) Más esetekben a Curia hasonló álláspontja indokolásául azt jelenti ki, hogy az iparszerü foglalkozás csak meghatározott iparágra és csak megszabott időre korlátoztatván, az nem képezi az iparszabadságnak oly megszorítását, mely a közérdeket sérthetné; (Márkus IV. 140. Guria 1430/92.) egyik legújabb határozatában még tovább megy és kijelenti, hogy „az egyén minden jogát, tehát az ipar szabad gyakorolhatási jogát is, szerződésileg korlátozhatja és az ilyen korlátozás az iparszabadság elvét nem érinti." (Judikatura III. 41. lap. Curia 514/902.) Ámde mindezen megállapodásokban nemcsak az illető szerződő fél iparűzési jogosítványának felfüggesztéséről volj szó, hanem az oly nagy közérdeknek tekintett korlátlan versenyszabadság sértetett meg a lehető legmélyebben, sokkal mélyebben, mint az ezekkel szemben is tiltottaknak jelzett ár-megállapodásokban, mert míg ezek a versenyt még nem szüntetik meg, addig ama kikötések a szerződő felek között meghatározott időre és területre nézve a versenyt teljesen kizárják és az egyik szerződő fél számára rendszerint monopóliumot teremtenek. Ha tehát ezek nem szolgálnak a fogyasztó közönség oly károsodására, ha ezek nem sértik annyira a közérdeket és a közrendet, hogy a\ bíróság turpis causá-nak volna kénytelen őket minősíteni és velük szemben még az önjogu/ személyek rendelkezési jogát, szerződési szabadságát és önként elvállalt kötelezettségeik érvényességét is hatályon kivül helyezni: akkor nyilván a versenyszabadságot sokkal kisebb mértékben korlátozó ármegállapodások sem tekinthetők a közerkölcsbe ütköző tilalmas szerződéseknek és akkor nyilván az a titkon érezve sejtett baj, melyet a joggyakorlat a kartelltilalom éles késével akar kiirtani, másutt lappanq. Ezt helyesen ismerte fel a német jogszolgáltatás, midőn szabályként kimondotta, hogy nem ütközik az iparszabadság elvébe, ha iparosok arra a jóhiszemű czélra egyesülnek, hogy valamely iparágat termékeinek elértéktelenedése és egyesek féktelen versenyéből származó hátrányok ellen megvédjenek, hanem ily szerződések a közérdek szempontjából csakis az esetben kifogásolhatók, ha azok czélja vagy tényleges eredménye az egyedáruság megszerzése utján a fogyasztó közönség kizsákmányolása. A mi joggyakorlatunk kartelltilalma ama egyházi és középkori törvényekre emlékeztet, melyek az uzsora megakadályozása végett a kamatvételt egyáltalán megtiltották. Valamint a hitelnek is vannak káros kinövései, melyek miatt azonban magát a hitel intézményét megszüntetni végzetes tévedés volna, ugy lehetnek hátrányos kinövéseik a kartelleknek is, amelyek miatt azonban a kartellek alakulását magát elitélni és az erkölcs és jogellenesség vádjával sújtani nem szabad. Az evolueziónak, mely a gazdasági életben végighullámzott, a birói felfogásban is érvényesülnie kell, hacsak kinai fallal nem akarjuk öröklött ősi joghagyományainkat megvédeni. Legfelsőbb bíróságunk utolsó helyen idézett indokaiban már jelentékenyen közeledik ahhoz a nézethez, mely a szerződési szabadságot és az elvállalt kötelezettségek jogérvényét nem engedi feláldozni oly szempontoknak, melyeket csak az ipar és kereskedelem fontosságával és nehéz küzdelmeivel szemben közömbös szemlélőt azonosíthat a közérdekkel. Innen csak egy lépés kell még annak elismeréséhez, hogy a termelők és kereskedők szervezkedései az egészséges forgalmi viszonyoknak a tisztességtelen versenynyel, féktelen árhajszával szemben való megvédése, létük fentartása, méltányos ipari hasznuk biztosítása végett jogosak és jogvédelemre számiihatnak mindaddig, míg ezen czélok keretén belül maradnak. Számithatnak pedig erre mai fennálló törvényes jogrendünk alapján, melyet helyesen értelmezve, ugyanazon eredményre kell jutnunk, mint a német judikaturának, anélkül, hogy erre a czélra külön törvény alkotása szükséges volna. (Folytatjuk.) főnök és alkalmazott jogviszonyainak szabályozása. Irta: Dr. Spitzer József budapesti ügyvéd. A kilenczvenes évek második felében nálunk a kereskedelmi alkalmazottak nagyobb mozgalmat indítottak jogi állásuk szabályozása érdekében ; egyesületeik és kongreszusaik csaknem kizárólag e kérdéssel foglalkoztak és többrendbeli felterjesztést intéztek a kereskedelmi miniszterhez, melyben jogi állásuk mielőbbi szabályozását sürgették. A kereskedelmi miniszter el is ismerte a kérdés sürgősségét és 1900. április 6-án a kereskedelmi törvény revisiója tárgyában 24185/1900. sz. a. kiadott rendeletében kiemelte, hogy a kereskedelmi alkalmazottak jogi