Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

1. sz. Kereskedelmi Jog 27 tésére a legalkalmasabb konjunktúrát választja. Felperes tehát elutasítandó volt, mert elmulasztotta ama kereskedői kötelességet, hogy válasza által ellenfelét felvilágositsa ott, ahol hallgatása azt megtévesztheti és károsíthatja. Pénzügyi döntvények. (A m. kir. közigazgazgatási bíróság határozatai.) 1. A m kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának '24 1004. sz. döntvénye. Kérdés: Ha valamely jelzálogintézet oly jelzálogkölcsönnel terhelt ingatlant vesz meg birói árverésen, amelynek alapján zálogleveleket bocsátott ki, a jelzálogkölcsön egy évi bekebelezett kamatának 10% a az ingatlan általános jövedelmi pótadójából levonandó-e vagy sem ? Határozat: Ha valamely jelzálogintézet oly jelzálogkölcsönnel terhelt ingatlant vesz meg bi ói árverésen, amelynek alapján zálogleveleket bocsátott ki, a jelzálogkölcsön egy évi bekebelezett kamatának 10°/o-a az ingatlan általános jövedelmi pótadójából levonandó. 2. Abban az esetben, ha a névre szóló részvények másra ruháztatnak át, az ily átruházástól a II fokú illeték nem a részvényekre befizetett összegtől, hanem az átruházáskori értek szerint fizetendő. 17973 1903. P. szám. Ö Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság a V -i takarékpénztár illetékügyét, melyben a v.-i majryar királyi adóhivatal az 1901. évi Ask. 628, 820, 1022, 1203, 13G2, 1438. és 1472. t. sz. a. 60 kor. 36 fil'ér illetéket szabott ki s ezt a ny.-i magyar királyi pénzügyigazgatóság 1902. évi április hó 29. napján 21960. sz. a. kelt vég zésével57 kor. 76 fillérre leszállította, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1903. évi október 13. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt : A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Az illetékszabályok 1. § ának a) pontja, valamint az illetéki dijjegryzék 32. t. f) pontja, illetve az 1869. évi XVI. törvényczikk 7. §-ában foglalt rendelkezések szerint, abban az esetben, ha a II. fokú illeték alá eső részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztatnak át, az ily átruházástól a II fokú illeték az uj részvény kiállításakor, nem mint panaszos tévesen vitatja, a részvényekre tényleg befizetett részösszeg, hanem, az átruházáskori érték szerint fizetendő. Panaszosnak az elrendeltbizonyitási eljárás során 1903. évi június hó 7-én 102. sz. a. tett nyilatkozata szerint, az ideiglenes részvényeknek átruházása — amidőn az uj tulajdonosnak saját nevére szóló uj ideiglenes részvény állíttatik ki — nagyobb részt vétel ulján történt; ezen átruházások alkalmával tehát a II. fokú illeték a visszteher értéke — és nem a befizetett részösszeg után fizetendő ; minthogy pedig arra nézve, hogy az átruházott részvények mily árban szereztettek meg az egyes szerzők által, panaszos adatokat szolgáltatni nem tudott, de a 200 kor. névértékű részvényekre befizetett 60 koronás ideiglenes részvények értékét V. község elöljárósága 170 kor.-ra tette : panaszost, figyelemmel az illetékszabályok 70. §-ának rendelkezésére, a tőle követelt illeték megfizetésének kötelezettség alól felmenteni nem lehetett. 3. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának meg állapításánál az értékpapírok tőzsdei árfolyamának leszállásából előállott értékcsökkenés a nyers jövedelemből le nem vonható. 21.765/1903. P. sz. Ö Felsége a király nevében a m. kir. közigazgatási birósáq a magyar jelzálog-hitelbank budapesti czégnek üzleti adóügyét, melyben az adókivető bizottság 1901. évi október hó 14. napján 63. szám alatt kelt határozatával 1901. évre 10ő 474 kor. 84 fill. üzleti adót állapított meg s ezt az adót az adófelszólamlási bizottság 1902. évi november hó 12. napján 104. szám alatt kelt határozatával 84.141 kor. 46 fillérre leszállította, a felszólamlási bizottság előadója által beadott panasz folytán tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a felszólamlási bizottság előadója panaszának helyet ad s kimondja, hogy az értékpapírszámlán mutatkozó 637.8C 6 kor. 74 fill. tőzsdei árfolyamkülönbözetből származó veszteség az adóköteles jövedelemből levonásba nem hozható s ehhez képest a székesfővárosi magyar királyi adófelügyelőt az üzleti adónak ez alapon való számszerű kiszámítására utasítja. Indokok : A kincsári előadó panaszának helyet kellett adni azért, mert ama vagyon-csökkenés, amely az 1900. év végén jegyzett tőzsdei árfolyamkülönbözetből származott, valóságos veszteségnek nem tekinthető, mert a társulat tulajdonában levő értékpapírok tőzsdei árfolyama folytonos hullámzásnak van kitéve s ezen papírok által a társaság vagyonában tényleges szaporodás vagy apadás csak akkor állhat be, amidőn az értékpapírok eladatnak, amig azonban az értékpapírok a társaság tulajdonában vannak, addig az adóztatásnál tényezőként szereplő jövedelmet, vagy veszteséget megállapítani nem lehet. Azon körülmény, hogy ezen tőzsdei árfolyam-veszteséget az intézet által alakított árfolyamkülönbözeli tartalékalapból fedezte, a fenti megállapításon mit sem változtat azért, mert ezen fedezet sem képez tényleges kiadást. 4. Az I. fokozat alá eső váltóra a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után vezetett forgatmány illetékmentes. 22.273/1902. P. szám. A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt ad és panaszost a követelt illeték megfizetésének kötelezettsége