Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

i. sz. A kérdés az volt, vájjon a felebbezö biztosító társulat által 1891. január 17-én kiállított kötvény érvénytelennek tekintendő-e a kötvény helytelen értelmezése miatt. A biztosított fél 1891. év elején 6000 font sterlingre biztosította életét egy a new-yorki törvények alatt álló biztosító társaságnál. A perben a biztosított azt állította, hogy a biztosító társaság akként imformálta őt, hogy az ő üzleti elvei és szokásai szerint a biztosítási díj körülbelül a felét fogja kitenni annak, amit angol biztosító vállalatok számítani szoktak. Megmutattak neki egy táblázatot, mely feltüntette az összeget, amit kéthavi részletekben minden 100 font sterling után dijban Jizetni kell és ezen táblázat szerint a legmagasabb dij, amit egy 30 éves férfi 6000 fontos biztosítása után kéthavonkint fizetni kellett, 12 font 2 shilling és 6 pence volt. A biztosított ezt az összeget fizette is dijban 1897. végéig de már a következő év február havában a társaság minden két hónapban 13 font 7 shilling és 6 pencet követelt tőle, majd október 1-től kezdve 14 font 12 shilling és 6 pencet. Az első fokban eljárt biró megállapította, hogy a társaság nem volt jogosult a kezdetbeninéi magasabb dijat szedni és elrendelte 68 font 7 shilling, 6 pence visszafizetését, de elutasította a biztosítási szerződés „félretétele" (to set aside), ami jogi kifejezésünk szerint: érvénytelenítése iránt támasztott kereseti kérelmet. Ámde a felebbezési bíróság azon véleményen volt, hogy a biztosítási kötvény teljesen érvénytelenítendő és* ezért a társaság köteles a biztosítottnak visszatéríteni az összes befizetett dijakat kamatostul együtt. A Lordok háza előtt lefolyt tárgyaláson az elnök, a Lord Chancellor, azon nézetének adott kifejezést, hogy a felebbezés visszautasítandó és egyetért a felebbezési bíróság azon megjelölésével, mely szerint a biztosító társaság által a biztosított felnek adott kötvény „csaló" (tricky, befonó) volt; ő, (a Lord Chancellor) azt a benyomást szerezte, hogy a mód, mely szerint a fentemiitett díjtáblázaton a korjegyzék egy bizonyos évnél megakadt és a nyelvezet, melylyel az ifva volt, homályos, — és megvallja, igen erős kételye van az iránt, hogy nem-e szándékosan volt homályos, — s ennek következménye, az ő nézete szerint, az volt, hogy bárki, még egy ügyes, járatos ember is képtelen lett volna azt megérteni igen körülményes vizsgálás és megfontolás nélkül; ő nem lát okot kételkedhetni abban, hogy a biztosított fél nem értette meg a kötvényt és hogy ez azt hitte annak igazi tartalma felől, hogy csakis a kezdetben fizetett magasságú dijak iránt van későbbre is kötelezve. Az egyik lord szavazóbíró ehhez a véleményhez hozzájárult és a másik biró még azt is kijelentette, hogy az ő nézete szerint is a felebbezési bíróság nem ment messze, midőn a kötvényt csalónak (tricky) és megtévesztőnek (deceptive) nevezte. Ehhez képest a felebbezés elulasittatott és a felebbezö a költségekben elmarasztaltatott. Tőzsdejog. 6. A kereskedői hűséggel és tisztességgel ellenkezik a vevőnek az az eljárása, hogy az eladót bizonytalanságban tartja az iránt, hogy az eladó utazója által megkötött, de az eladó által azonnal visszautasított vételhez ragaszkodik-e ? (A bécsi terménytőzsde bírósága.) (S. J.) Ugy a magánjog, mint a kereskedelmi jog terén általánosan uralkodik az a felfogás, hogy a szerződéshez hü fél nem köteles a szerződéstszegő felet figyelmeztetni, hogy utóbbinak ténykedése jogellenes, és jogait érvényesítheti akkor is, ha a szerződéstszegő nyilatkozatait hallgatással mellőzi és igényeivel egyenest a bírósághoz fordul (Isd. pl. Dtr. XXVII. 104.) A tőzsdebiróságok ezzel szemben áruüzleti szokásaikban megkövetelik, hogy a késedelem óvással megállapittassék (lsd. Budapesti tőzsdei szokások 89. §.) Mivel azonban ezen szokások csupán a tőzsdén kötött ügyletekre vagy azokra, melyek a tőzsdei szokásokra való határozott hivatkozással köttetnek (lsd. Budapesti tőzsdei szokások 1. és 12 §.), birnak joghatálylyal, kérdés, mily álláspontot foglalnak el e kérdésben a tőzsdebiróságok akkor, mikor oly ügyben Ítélkeznek, melyekre a tőzsdei szokások hatálya ki nem terjed, melyekben tehát a rendes bíróságok a „hallgatást" megengedettnek tartják ? E kérdésre adott választ a közelmúltban a bécsi terménytőzsde bírósága, kimondván, hogy a kereskedelmi forgalomban uralkodó Treu und Glauben elvét sérti az a kereskedő, aki hallgat akkor, mikor hallgatása alkalmas arra, hogy a másik, habár szerződéstszegő felet károsítsa és megtévessze. Maga az eset ez : Felperes 1903. február 17-én alperestől ennek utazója útján kukoriczát vásárolt azonnali szállításra ; 1903. február 18-án az eladó közölte felperessel, hogy utazója az előirt limitet túllépte és ő az árut csak a megjelölt magasabb ár mellett adhatja, egyúttal kér azonnalj választ ; felperes nem válaszolt, hanem 1903. márczius 22-én eladót a szállításra, majd a tárgyaláskor alperes beleegyezésével az árkülönbözetre megperelte. A bíróság a keresetet elutasította; az ítélet indokaiban kifejti, hogy igaz ugyan, miként alperes nem volt jogosult az utazója által megkötött ügyletet stornírozni, mégis elutasítandó volt felperes, mert ő már 1903. február 19 én tudta, hogy alperes az utazója által kötött ügyletet el nem ismeri, mégis az értesítésre hallgatott és bár az áru azonnal szállítandó volt, több mint egy hónapot várt igényei érvényesítésével. Ez a konok hallgatás és a jogainak érvényesítéséig elmúlt időtartam különösen oly ügyletnél, melynek tárgya gyakori árhullámzásnak van kitéve, össze nem egyeztethető a kereskedelmi forgalomban uralkodó Treu und Glauben elvével. Mert ha megengednők, hogy az igény érvényesítése hosszú időre kitolassék még oly esetben is, mikor az eladó bejelenti, hogy nem szállít és nem is szállít, beállana az az eset, hogy míg az eladó ama hiszemben volna, hogy a vevő a szerződéstől való elálláshoz hozzájárult, addig a vevő az eladó veszélyére spekulál és igényei érvényesi-