Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

s amely követelés alapján az alperes a közadós ezég tagjai ellen végrehajtást is vezetett. A megtámadás alapját tekintve, még ha a H. H. és H. E. czégtagoknak a 2. alatti váltón alapuló tartozása valóban a „H. J." czég tarto­zását képezte és illetőleg a „H. J.* czég által e czég vagyonából fizettetett is ki, felperest ter­helte a megtámadhatóság alapfeltételeinek vagyis annak a közadós czégre vonatkoztatható bizo nyitása, hogy maga a közadós közkereseti tár­saság megszüntette fizetéseit már akkor, amikor felperesnek formailag csak a czégtagok ellen fennálló követelését kifizette és hogy alperes czég ugyanekkor erről tudomással is birt Felperes azonban bizonyítékot egyik irány­ban sem szolgáltatott, nevezetesen nem muta­tott ki semmi oly külsőleg észlelhető tényt, amely a fizető czég irányában a fizetés idejé­ben a fizetések megszüntetését megállapíthatóvá tenné és még kevésbé mutatta ki azt, hogy alperes a fizetések elfogadásakor a fizető czég fizetéseinek megszüntetéséről tudott volna. Az az egyedül bizonyított tény pedig, hogy alperes nem a fizető czég ellen, hanem annak csődbe utóbb sem jutott tagjai ellen, a czég­tagokat saját személyükben terhelő tartozás alapján, nem a czég, hanem a czégtagok vagyo­nára biztosítási, majd kielégítési végrehajtást vezetett, a közadós czég által teljesített fizetést alperessel szemben megtámadhatóvá nem teszi, mert a czégtagok a czégtöl különálló jogalanyok és a czég által teljesített fizetés csak akkor támadható meg, ha a megtámadási jog előfel­tételei, tekintet nélkül a czégtagok fizetéseinek megszüntetésére, amely itt jelentőséggel nem bir, a fizetést teljesítő czég irányában megálla­píthatók, e részben azonban, amint fennebb ki­fejtetett, felperes semmit sem bizonyított és igy megtámadási keresetével elutasítandó volt A m. Tcir. Curia: A másodbiróság ítélete indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert a kereskedelmi törvény 95. §-ának ren­delkezéséből is következik, hogy a kereskedelmi társaság egyes tagjainak vagyonára vezetett végrehajtás nem bizonyítja a társaság fizetései­nek megszüntetését. 3. A közadósnak átadott óvadék a csődtömegből csak abban az esetben követelhető vissza, ha a tömegben külön kezelve feltaláltatott, ellenesetben ez az óvadék a tömeg ellen csak mint csödköveteles érvényesiihetö. (M. kir. Curia. 1013,904. V. sz. — 1904. jun. 18). A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Ha valónak el is fogadtatnék fel­peresnek az a tényállítása, melyből keresetének jogalapját származtatja, hogy t. i. a közadós­nak 2000 koronát óvadékul adott át, minthogy nem is állította felperes, hogy a visszakövetelt összeg a közados által külsőleg is felismerhető módon különállóan, elkülönítetten, állított minő­ségének megjelölésével kezeltetett és mint olyan a csődtömegben feltalálható, felperes a csőd­törvény 42. §-a alapján visszakövetelési jogot a fenti esetben sem érvényesíthetne. Tőzsde. 10. Azok a határidő ügyletek, melyeknél pótfedezet nyújtása köt­tetett ki, oly személyekkel szemben, kik nem foglalkoznak hivatásszerüleg gabona adás vételével, reális kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők és ilyenekből származó köve­telések meg nem ítélhetők. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróága az előtte folyamatba tett, 133/1904. számú perben következőleg ítélt: A bíróság felperest keresetével elutasítja stb. Indokok : A tőzsdetanácsnak 1888. deczem­ber 14 én tartott ülésében a tanács ugy is, mint a választott bíróság teljes ülése kimondotta, hogy azokat a határidöügyleteket, melyeknél pótfedezet nyújtása köttetik ki, oly egyénekkel szemben, kik nem foglalkoznak hivatásszerüleg gabona adásvételével, reális kereskedelmi ügy­leteknek nem tekinti s a pótfedezet hiányából lebonyolított ügyletekből származott követeléseket meg nem ítéli. Minthogy a tárgyal is anyagából megállapithatólag alperes községi jegyző s gabona adásvételével hivatásszerüleg nem foglalkozik, a keresethez csatolt számla pedig arról tesz tanú­ságot, hogy az ügyletek lebonyolítása pótfedezet hiányából történt: felperest az idézett határo­zat értelmében keresetével elutasítani, a per­költségeket azonban a per körülményeire való tekintettel kölcsösen megszüntetni kellelt. Buda­pest, 1904. július 1. II. Külföldi joggyakorlat. Altalános. i. Vis major-e a sztrájk ? (A rotterdami legfőbb törvényszék határozata.) A rotterdami törvényszéknek e kérdésben hozott határozata annyiban bir érdekességgel, hogy különböztet a sztrájk neme szerint. A szóban forgó esetben a rotterdami járás­bíróság a sztrájkra, mint vis majorra történt hivatkozásnak nem adott helyt a következő indokokból: A munkaadó engedhetett volna a munkások követelésének. Hogyha pedig a maga­sabb munkabér koczkázatát nem akarta magara vállalni, ugy ezt szerződésileg ki kellett volna kötnie. Egyébiránt a sztrájk épen nem ritka dolog s igy nem is minősíthető előre nem lát­ható eseménynek. Ezen ítéletet a rotterdami törvényszék meg­semmisítette és kimondotta, hogy jóllehet a sztrájk nem tekinthető mindig vis majornak, viszont azt sem lehet mondani, hogy sohasem volna az. A sztrájk vis major minősége annak természetétől és jelentőségétől függ. Ezért szabad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom