Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

Kereskedelmi Jog 1. sz. ságában áll felebbezönek bebizonyítani, hogy a sztrájk, a melyre hivatkozik, általános jellegű volt, mert nem mondható, hogy valóban általános jellegű sztrájk esetén a munkaadó módjában volna, hogy a munkásoknak engedjen, mert ily esetben a munka felvétele egyrészt a munkaadók csoportjának, másrészt a munkások csoportjának magatarlásától függ. 2. Azon k kötés, melylyel az alkalmazott kötelezettséget vállal főnökével szemben az iránt, hogy a főnök vállalata hoz hasonló üzletet bizonyos helyen, bizonyos időn belül nem fog folytatni, érvényes és kötelező. (Párisi Cour d'appel határozata.) E kérdésben a franczia joggyakorlat párhuzamosan halad a miénkkel. Mig egyrészről érvénytelennek tekinti az oly kikötést, mely az iparszabadsággel ellenkeznék és a segédet feltétlenül és korlátlanul eltiltaná attól, hogy főnökéhez hasonló vállalatot bárhol, vagy bármikor alapítson, addig másrészről elismeri az ugyanily irányú kikötést az esetben, ha a tilalom helyhez és időhöz van kötve. A párisi Cour d'appel alant közölt határozatát érdekessé teszik azon gyakorlati szempontok, melyeket a franczia bíró a kérdés elbírálásánál figyelembe vett; a határozat a következő : „Tekintve, hogy A. üzletében alkalmazta B.-t és megengedte, hogy B. az üzletfelekkél azok lakásán közvetlenül érintkezzék, tekintve hogy A meglévén elégedve B. szolgálataival, utóbbinak jó fizetést juttatott, sőt az 1899. év július 1-én kelt szerződésben B-nek fix fizetésén felül nyereségrészesedést is biztosított, A keresete értelmében azonban B. ezen szerződés 2-ik czikkének 4-ik pontját megszegte és az abban kikötött 20,000 fr. kötbérre rászolgált, tekintve, hogy a hivatkozott szerződés 2-ik czikkének 4-ik pontja a szerződésszegés tár gyát és szankezióját határozottan körülirja a következő szavakkal: „B. kötelezi magát, hogy mindaddig, mig A. szolgálatában áll és még további 2 évig A.-nak sem jelenlegi, sem volt üzletfeleinél, sem pedig az ezek által netán ajánlandó czégeknél sem közvetve, sem közvetlenül nem vállal el oly megbízást, mely főnökének üzleti körébe vág; továbbá, hogy főnöke jelenlegi vagy volt üzletfeleinél, vagy az ezek által ajánlandó czégeknél állandó alkalmazást nem vállal és e kötelezettségek megszegése esetén kötbér czimén mindannyiszor 2000 K-t tartozik fizetni; kötelezi magát továbbá, hogy alkalmazásának tartama alatt és azután további 2 év leteltéig semmiféle okból és semmiféle czimen nem vesz részt oly vállalatban, mely a szajnai départmenlban A.-val versenyt folytat és nem is alapit hasonló vállalatot; e kötelezettség megszegése esetén pedig 20,000 írar.c kötbért tartozik fizetni"; tekintve, hogy jóllehet az olyan kikötés, mely helyre és időre való tekintet nélkül feltétlenül eltiltja az alkalmazottat attól, hogy a főnökével hasonló vállalatot alapítson, sérti a kereskedelem és ipar szabadságának elvét, ámde az oly szerződési záradék, mely mint a jelenlegi, csak időleges és határolt helyre szorított tilalmat foglal magában, érvényes és kötelező ; tekintve, hogy B. 1902 márczius havában vált meg A. czégtől s csakhamar ezután oly czélból, hogy a kötbért kikötő záradékot kijálsza, Saint Cicádban a Dailly-ulcza 4. számú ház első emeletén helyiséget bérelt, melyben ő maga nem lakott, e ház homlokzatán a főnökéhez hasonló üzletet hirdetett, a jelentkező üzletfelek azonban a házban senkit nem találtak, ki a homlokzaton hirdetett üzletet folytatta volna, tekintve végül, hogy számos bizonyíték megerősíti azt a tényt, miszerint B. el sem hagyta Párist és Párisban tényleg oly üzletet folytatott, amelyei A. üzletének versenyvállalata volt: A. keresetének helyt adni és B.-t a kötbér és perköltség megfizetésében marasztalni kellett. 3. Jogtalan károkozás téves hitelértesités adásával. (Németországi Reichsgericht.) Hazai jogunk szerint kártérítéssel tartozik az, aki másnak jogtalanul kárt okoz. Természetesen, igen tág tere nyilik itt a birói mérlegelésnek annak megállapítása körül, vájjon melyik cselekmény jogos és melyik jogtalan. A német polgári törvénykönyv a kártérítési kötelezettséget még nagyobb körre terjeszti ki és ugyanily mértékben növeli a biró szabad mérlegelési jogkörét is. A német polgári törvénykönyv 826. §-a szerint ugyanis kártérítésre köteles az, aki a jó erkölcsökbe ütköző módon másnak szándékosan kárt okoz. Hogy ez a kártérítési jogezim tágabb a mi jogunk által megállapítottnál, kitűnik ugyanazon német törvény 823. §-ából, mely megfelel a mi jogállapotunknak és mely szerint az, aki szándékosan vagy gondatlanul másnak életét, testét, egészségét, szabadságát, tulajdonát vagy egyéb jogát jogellenesen megsérti, annak az ez által okozott kárt megtéríteni köteles. Legutóbb a németországi Beichsgerichtnek feladatát képezte az, hogy egy perben eldöntse, vájjon az alább ismertetett tényállásban fennforog-e a német ptkv. 826. §-a alkalmazhatásának két előfeltétele, t. i. a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény és szándékosság. A Leipziger Bank akkori igazgatójához, Exnerhez C. kereskedő, akinek „Treber"-részvényei voltak, kérdést intézett a Trebergesellschaft vagyoni állapota iránt. Exner igazgató, jobb tudomása ellenére, téves értesítést adott. Ezt az értesítést G. kereskedő közölte W. kereskedővel, ki azután e miatt kárt szenvedett. Ezért W. kereskedő kártérítésre perelte a Leipziger Bankot.