Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

22 Kereskedelmi Jog 1. sz. jesithet és viszont az intézeti ügyész is csak az esetben teljesíthet az illető pénzintézet nevében hasonló váltójogi cselekményeket, ha arra általános vagy különös megbízást nyert, mindez azonban a B. alatti óvásból ki nem tűnik; és minthogy a felperesnek az a válaszirati érvelése, hogy a nevezett ügyvédsegéd, mint e váltó puszta birlalója jogosítva lett volna a fizetés végett való bemutatásra, a fent kifejtettek szerint nyilván téves, annálfogva a B '/. alatti óváslevél tartalma szerint történt fizetés végetti bemutatás joghatályosnak és a felvett óvás a visszkereset fentartása alkalmasnak nem tekinthető. Ehhez képest a felebbező III. és V. r. alpereseknek a B "/. alatti óvás hatálytalan voltára alapított kifogását a kir. Ítélőtábla alaposnak találta s amennyiben a felperes szabályszerű óvás hiányában visszkeresetét az alperesek mint forgatók irányában a V. T. 41. §-a értelmében elvesztette : a kir. törvényszék ítéletének e részben való megváltoztatásával a felperest keresetével az alperes irányában elutasította. A. m. Tcir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy csak a felebbezéshez csatolt, de az első bíróságnál elő nem fordult helyettesítési meghatalmazás az 1881: 59. t.-cz. 29. §-a értelmében figyelembe nem jöhet, nem osztja ugyan a kir. Curia a másodbiróság Ítéletének indokaiban kifejezést nyert azt a jogi álláspontot, hogy az intézeti ügyész csak abban az esetben teljesíthet az illető pénzintézet nevében óvás felvételére vonatkozó váltójogi cselekményeket, ha arra magából az óvásból kitűnő általános vagy különös megbízást nyert, nem osztja pedig azért, mivel az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva jogositva van az illető óvatoló közeget az óvásban megnevezett váltóbirtokos részére való\ óvás felvételére megkeresni: mégis a másodbiróság ítéletét a benne felhozott egyéb indokok alapján annál inkább helyben kellett hagyni, mert a felperes nem is állítja, hogy az óvásban megnevezett D. J. ügyvédsegéd az intézet tisztiügyészének oly segédje lenne, aki az ügyvédi rendtartás 15. §-ában megjelölt ügyvédjelöltek közé tartoznék s aki mint ilyen, az intézeti ügyésznek helyettese lehetne; sőt felperes válasziratában maga adta elő, hogy az ő segédjének az óvás felvétele körüli eljárásánál sem az intézet által kiállított ügyvédi meghatalmazásra, sem főnökétől helyettesítési megbízásra szüksége nem volt. *7. Ha a váltóbirtokos a váltót az eredetileg kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalóra utóbb jogellenesen intézvényezte és igy azt intézvényezettnek tüntette ki, akkor ez a váltókötelezett sem mint elfogadó, sem mint kibocsátó nem marasztalható. (M. kir. Curia. 1107J1904. — 1904. július 5.) A szabadkai kir. törvényszéle, mint váltóbiróság (6657/1901. P.): A kifogásoknak hely adatik s a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresettel elutasittatik stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (2773/1904. P.): Az első bíróság ítélete helyben hagyatik. Indokok: Az első bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó, valamint a felperest perköltség fizetésére kötelező részét vonatkozó indokainál fogva és még azért kellett helyben hagyni, mert azzal a ténynyel szemben, hogy az előző törlesztési váltókon, amelyeknek részbeni kiegyenlítésére a kereseti váltók szolgáltak, az alperes mint kibocsátó szerepelt, — továbbá tekintettel arra, hogy a válasziratban maga a felperes adta elő, hogy a kereseti váltókat alperes egy a közte és K. K. közt előzőleg létesült külön megállapodás alapján irta alá elfogadó gyanánt, ugy hogy ez alapon volt joga felperesnek a váltókat az alperesre szóló intézvénynyel utólagosan kitölteni, felperest terhelte a bizonyítás kötelessége az általa vitatott megállapodás létrejöttére nézve, ez a bizonyítás azonban az első bíróság ítéletének helyes mérlegelése szerint nem sikerülvén, azt kelleti megállapítani, hogy az alperes kibocsátói minőségben irta alá a kereseti váltókat, tehát a felperes ezen váltókat jogellenesen intézvényezte utólagos kitöltéssel az alperesre, s ez által az alperesnek eredeti váltókötelezetti minőségét jogellenesen változtatta meg, ezért ezen jogellenesen intézvényezett váltók alapján az alperes se mint elfogadó, se mint kibocsátó nem marasztalható és pedig mint elfogadó azért nem, mert mint kibocsátó vállalt váltói kötelezettségét, mint kibocsátó pedig azért nem, mert az általa, mint kibocsátó által vállalt váltóbeli kötelezettség magából a váltóból ki nem tűnik. A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete indokai alapján helyben hagyatik. Csödjog. 8. Abból, hogy a közkereseti társaság tagjai megszüntették fizetéseiket, nem vonható következtetés arra, hogy maga a társaság is megszüntette fizetéseit. (M. kir. Curia. 30 1904. szám. — 1901. június 15.) A budapesti kir. Ítélőtábla (2664/1903. V. szám): Az első bíróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, amely szerint felperes 44 kor. 26 fillér tőke és ennek kamata iránti követelésével elutasittatott, nem érinti, felebbezett egyéb részét ellenben megváltoztatja, felperest keresetével egészben elutasítja. Indokok: Felperes a közadós „H. J." czég által alperesnek teljesített fizetéseket támadja meg és megtámadási keresetét a csődtörvény 27. §-ának 2. pontjára alapítja. A per adatai szerint a fizetések arra a váltókövetelésre teljesíttettek, amely az alperest a közadós czég tagjai H. H. és H. E. ellen az ezek által a 2. alatt csatolt váltó szerint saját személyükben elvállalt váltói kötelezettség alapján megillette,