Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

21 A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felebbezett abban a részében, amely szerint felperes kereseti követelésének 736 kor. 81 fillért tevő tökerészletével és annak kamatával, továbbá a keresetbe vett tőke után az 1901. évi január hó 31. nap át megelőző időre 1ámasztott kamatkövetelésével elutasittatott és alperes 16085 kor. 94 fill. tőke, annak 1901. évi január hó 31-töl járó 5% kamatának és stb. költség fizetésére köteleztetett, helybenhagyatik, — felebezett egyéb részében pedig az elsőbirósági ítéletre is kihatólag megváltoztaltatik és alperes köteleztetik, hogy felperesnek további 2665 kor. 65 fill. tőkét, ennek 1901. január 31-től járó 5% kamatát és stb. költséget fizessen. Indokok : A másodbiróság Ítélete a rendelkezésben részletesen körülirt elutasító és helybenhagyó részében a benne vonatkozóan felhozott és elfogadott indokokból és még azért is helybenhagyandó volt, mert alperesnek a K. T. 490. §-ára alapított az a kifogási, hogy felperes a kazlaknak az épülettől való távolságára vonatkozó változást alperesnek be nem jelentvén, a szerződés megszűnt, már csak azért sem bír alappal, mert az idézett törvényszakasz csak a biztosított épületben vagy annak rendeltetésében beálló és a tűzveszélyt fokozó változás bejelentésének elmulasztásához köti a szerződés megszűnésének jogkövetkezményét, ez az eset azonban fenn nem forog, felperes tehát a törvényben foglalt és a szerződés megszűnésének jogkövetkezményével járó közlési kötelezettséget meg nem sértette az által, hogy a kazlak távolságában beállott változást be nem jelentette. Ellenben mindkét alsóbirósági ítéletnek részbeni megváltoztatásával alperes további 2665 kor. 65 fill. tőke, ennek kamata és a felebbezési költség fizetésére kötelezendő volt, mert felperes a biztosítási szerződés alapján alperestől tényleges kárának teljes megtérítését követelheti, ennek a tényleges kárának megállapításánál pedig az az érték irányadó, amelylyel a biztosított és elégett tárgyak a megsemmisülés időpontjában és a megsemmisülés helyén birtak. Ennek az értéknek megállapításánál, tekintettel arra, hogy a gazdálkodó felperesre nézve az elégett takarmány, széna, szalma azzal a rendeltetéssel birt, hogy az a gazdaságban felhasználtassák, nem a szikszói piaczi ár, hanem az az összeg irányadó, mely ennek a piaczi árnak és széna-szalmának Szikszótól a tüzeset színhelyéig történendő fuvarozásáért felmerülő költségének öszetételéből alakul. Ehhez képest felperesnek az elégett széna és szalmában szenvedett tényleges kára csak akkor lévén megtérítve, ha szikszói piaczi áron felül a tüz színhelyéig való fuvarköltség is meg téríttetik, alperes még a szakértők által megállapított fuvarköltségben is marasztalandó volt. Váltójog. 6. Az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva külön meghatalmazás nélkUI jogosítva van az óvatoló közeget (közjegyzőt) az óvásban megnevezett váltóbirtokos részére az óvás felvételére megkeresni, de nem ügyvédjelölt segédje erre jogosítva nincs és ezért az utóbbi megkeresésére fel vett óvás hatálytalan. (M. kir. Curia. 297|1904. — 1901. jun. 23.) A kassai kir. Ítélőtábla (3799/1903. V. sz.): Hitelegylet részvénytársaság felperesnek M. bőrgyár részvénytársaság I. rendű stb. alperesek elleni 7865. k. és jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének az I., II. és IV. alperesekre vonatkozó részét felebbezés hiányában érintetlenül hagyja, ugyanannak az ítéletnek a III. és V-öd r. alperesekre vonatkozó felebbezett részét megváltoztatja, a felperest a III. és V. r. alperesekkel szemben keresetével elutasítja. Indokok: A sikertelen fizetés végetti bemutatásról felvett óvás szabályszerűnek és a visszkereset fentartására alkalmasnak csak abban az esetben tekinthető, ha a fizetés végetti bemutatás és óvás fölvétel a rendelvényesnek, illetve forgatott vá toknál a V. T. 36. §. szerint igazolt váltóbirtokosnak avagy meghatalmazottjának megkeresésére történt, mert a V. T. 27. és 29. §-ai a váltó puszta birlalóját csupán az elfogadás és biztosítás végetti bemutatásra jogosítják fel, a fizetés végetti bemutatásra ellenben nem. A váltót ugyanis fizetés végett csak az mutathatja be, akinek az intézvényezett, esetleg telepes a lejáratkor a váltóösszeget megfizetni tartozik, ilyenül pedig a V. T. csakis az igazolt váltóbirtokost ismeri el. (V. T. 3. §. 3. p., 9., 36., I 42., 45., 49. 50. §§.) Ha tehát a váltóbirtokos más személy utján eszközölteti a fizetés végetti bemutatást, az ilyen személy meghatalmazotti minőségének magából az óvásból is ki kell tűnnie, mert enélkül az a kérdés, hogy a megkereső fél a fizetés követelésére, vagyis a váltónak fizetés végett való bemutatására jogosítva van-e, s hogy ennélfogva a fizetési visszkeresetnek a V. T. 41. §-ában megállapított feltételei fenforognak-e, az eme körülmény kizárólagos tanúsítására hivatott óvásból meg nem állapitható. A kereseti váltónak fizetés végetti bemutatása a váltókeresethez B 7. alatt csatolt óvás szószerinti tartalma szerint: „a rózsahegyi hitelintézet részvénytársaság ügyésze, D. ügyvéd segédje D. J. rózsahegyi lakosnak megkeresésére" foganatosíttatott, anélkül, hogy D. J. a nevezett váltóbirtokos részéről a váltó bemutatására s a váltóösszeg felvételére történt meghatalmazása az óvásban megállapittatott volna. Minthogy pedig az ügyvédsegéd különös meghatalmazás nélkül váltójogi cselekményeket (bemutatás, óvás) még főnöke nevében sem tel-