Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Igazságügyi teendők

i, sz. dései a törvénynek azok, amelyek a legnagyobb mérvben igényelnek módosítást és kiegészítést. Itt mindenekelőtt a részvénytársaságok megalakulása tekintetében szigorúbb felelősségét kell megállapítani ugy az alapitóknak, mint az aláíróknak, mert egyrészt nem lehet megengedni, hogy az alapítók illetékleien nyereségre tehessenek szert és spekulálhassanak a részvény árfolyamával az egyes aláirók terhére, másrészt pedig annak is útját kell állani, hogy a részvénytársaság tényleges alaptőke nélkül alakuljon meg. Meg kell továbbá határozni a törvényben, hogy a részvények különböző fajai, u. m. törzsrészvények és elsőbbségi kötvények, valamint a részvény bevonása esetében kiadott u. n. élvezeti jegyek és továbbá a későbbi kibocsátású részvények miképen viszonylanak egymáshoz. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jogkörének törvényes szabályozása, valamint azok tagjai felelősségének megállapítása pzinte oly kérdések, melyek a gyakorlatban e részben felmerült kételyek és ellentétes felfogások következtében hiteles és részletes szabályozást igényelnek, különösen abban az irányban, hogy ez a felelősség mennyiben és mily mérvben áll fenn nem csupán a részvénytársasággal, hanem annak hitelezőjével és az egyes részvényessel szemben is. Magának az egyes részvényesnek jogköre a társasággal szemben sincsen kereskedelmi törvényünkben megfe'elően körülírva, így jelesül nincs szabályozva a részvényesnek kereseti joga. A 174. §. ugyan megadja az egyes részvényesnek a jogot arra, hogy a közgyűlési határozatot megtámadhassa, ha az a törvénybe avagy az alapszabályokba ütközik, de oly esetben, amelyben ez a határozat a törvény vagy az alapszabályok keretén belül érinti és sérti az ő jogi érdekeit és jogait, az egyes részvényes teljesen ki van szolgáltatva a többnyire nagyrészvényesekből alakult többségnek. Az uj német törvény ilyen esetre is megadja, nem ugyan az egyes részvényesnek, hanem a kisebbségnek, jelesül a részvényesek egy ötödének a jogot a megtámadásra, amely törvényes rendelkezés tárgyalásánál igen tekintélyes szaktekintélyek szólaltak fel a birodalmi gyűlésben ama nézet mellett, hogy ily esetben az egyes részvényesnek is meg kell adni a kereseti jogot. Kiegészítést igényelne törvényünk a szavazati jog gyakorlására vonatkozóan is. A szövetkezetekről szóló rendelkezések módosítása kérdésében ezúttal csak azt jegyezzük 3 meg, hogy ennek megoldását czélozza a Nagy Ferencz, volt kereskedelemügyi miniszteri államtitkár által kidolgozott javaslat, amelynek méltatására más alkalommal visszatérünk. A kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozataiban kereskedelmi törvényünk nagyobb hiányokat ugyan nem mutat fel, de azért a megváltozott viszonyok itt is követelnek kiegészítéseket. így például megoldandó volna és pedig „a külföldi joggyakorlat" rovatban e lapok más helyén közölt németbirodalmi Reichsgericht ítéletének megfelelően, annak a kereskedőnek felelőssége, aki akár üzletszerűen, akár nem, egy másik kereskedő hitelviszonyairól és hitelképességéről felvilágosítással szolgál. Ki-kellene továbbá terjeszteni a K. T. 299. §-ának rendelkezését bemutatóra szóló értékpapírok eladásának, vagy elzálogosításának eseteire is. És megfontolandó az érdekelt szakkörök ama kifejezett óhaja is, hogy kereskedelmi utalványnak az is tekintessék, amelynek elfogadója nem kereskedő. Összhangba kellene továbbá ho?nunk kereskedelmi törvényünknek vonatkozó rendelkezését a joggyakorlatunkban már amúgy is gyökeret vert felfogással, hogy a helyi ügylet a helykülönbség melletti ügylettel egy tekintet alá kell, hogy essék. A legfontosabb kérdés azonban, amely a vételügyletben megfelelőbb megoldást követel: az elévülés. Kereskedelmi törvényünk tudvalevőleg ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza egyrészt, hogy a vevő azon kifogással, hogy az áru minőségileg meg nem felelő, csak is az átvételtől számított hat hó alatt élhet és másrészt, hogy a vevőnek a hiányokra alapított kereseti joga ugyancsak az átvételtől számítandó hat hó alatt elévül. Ha már most el is kell fogadnunk azt, hogy a kereskedelmi forgalom biztonsága megköveteli ennek a rövidre szabott határidőknek fentartását, lehetetlen el nem ismernünk azt is, hogy rejtett hibák esetében, amikor a minőségi hiány felfedezése ez alatt az idő alatt lehetetlen, ez a hat havi határidő egyenesen konfiskálja a vevőnek ugy kifogásolási, mint kereseti jogát. És hogy ez nem csupán üres feltevés, e részben elég, ha reámutatunk joggyakorlatunkban előfordult arra az esetre, amikor az eladó magkereskedő ellen azon a czimen indított kártérítési keresetével, hogy az nem megfelelő magot küldött, a vevő a törvények fent idézett parancsoló rendelkezésére való utalással elutasittatott. Kereskedelmi Jog