Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Igazságügyi teendők

4 Itt van továbbá kereskedelmi törvényünknek a fuvarozási jogra vonatkozó része. Beihajózásunk ügye mindeddig nincs szabályozva, tengerjogi kérdésekben pedig kénytelenek vagyunk még mindig a franczia code de commerce vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni. A postajog különösen a posta felelősségére való tekintettel régi, elavult regulamentumokban van szabályozva. Vasutjogunk ugyan megfelelő rendezést nyert a nemzetközi érintkezésben a beczikkelyezett berni egyezményben foglalt kielégítő rendelkezések által, mindamellett szükséges volna azoknak a belföldi forgalomra való megfelelő kiterjesztése. De legsürgősebb teendő a vasutjog terén egyrészt a megváltozott üzemekre való tekintettel az 1874 : XVIII. t.-cz. vonatkozó rendelkezésének megfelelő módosítása és kiterjesztése, valamint az 1851-iki vasúti rendtartásnak modern alapokra fektetett átalakítása. És végezetül a biztosítási ügyletek. Több egy évtizedénél, hogy a biztosítási ügyletek és ezzel kapcsolatosan a biztosító társaságok megfelelő jogi rendezését mindenki sürgeti. Ismerjük az e részben a kormány megbízásából kidolgozott javaslatot is, amely főczéljának voltaképen a biztosítási jog közigazgatási részének szabályozását és rendezését tekinti és csak mellesleg vesz fel némely más rendelkezést is, különösen a biztosítási ügynökök visszaélései által teremtett jogi helyzeteknek orvoslására. És ha egyénileg szivesebben is látnók, hogy, ha már eddig késlekedtünk, a biztosítási jog nálunk is most már az uj német törvénytervezetnek megfelelően az egész vonalon nyerjen ujabb, megfelelő rendezést, még is nem tudjuk eléggé kárhoztatni, hogy a tudós szerzője által elkészített ezen javaslat ezideig törvényerőre nem emeltetett s hogy a magyar jogélet annak elvitázhatlan előnyeit mindeddig nélkülözni volt kénytelen. A strikte kereskedelmi jogra vonatkozó fentismertetett tennivalók egész lánczolatával azonban a hiteljog terén még nincsen az igazságügyi teendők sorozata lezárva. Hiszen váltótörvényünknek is van egy intézménye, amely a megváltozott forgalmi viszonyok mellett továbbra alig tartható fenn. Ma, amikor a fizetés teljesítésére megjelölt személy késedelméről a többi kötelezettek inkább és előbb nyerhetnek értesülést, mint arról, hogy a váltó helyesen ovatoltatott-e meg, vagy sem, a tisztán alakszerűség1. sz. nek tekinthető óvás intézményének eltörlésében bátran átvehetnők mi a váltójog nemzetközi területén a kezdeményezés szerepét, abban a biztos tudatban, hogy a többi nemzeteknél hamarosan elég követőkre fogunk találni. A csődön kivüli megtámadási jog kodifikálásának követelése évek óta állandóan tárgya ugy az ügyvédi kamarák, mint a kereskedelmi szaktestületek felterjesztéseinek és ha mi ehez hozzákapcsoljuk annak hangoztatását, hogy a csődtörvénynek a megtámadási jogra vonatkozó határozmányai is megfelelő módosítást igényelnek abban az irányban, hogy egyrészt a jóhiszemű jogszerzés sérelmet ne szenvedjen csupán azért, mert az adósnál beállottak azok az anyagi zavarok, amelyek nem minden esetben jelenthetik egyúttal az anyagi csőd fenforgását is, másrészt pedig a rosszhiszemű jogszerző ne bújhasson a törvény sánczai mögé, csupán azon az alapon, hogy követelését a megtámadási jog gyakorlására megállapított határidőn tul érvényesiti a csődtömeg ellen, amely hibás állapoton a joggyakorlat segített ugyan az által, hogy a megtámadási jognak kifogás alakjában történt gyakorlása esetében a csődtörvénynek vonatkozó rendelkezését kiterjesztőleg alkalmazta oly értelemben, hogy ilyen esetben a meglámadási jog gyakorlására meghatározott hat havi határidő nem a csődnyitás napjával, hanem azzal a nappal veszi kezdetét, a melyen a csődtömeg képviselője az érvényesített követelési igényről tudomást szerzett, — mindamellett a jogbiztonság megköveteli, hogy a joggyakorlat eme helyes felfogásának megadassék a pozitív törvényes alap. Amint a fent előadottakból látjuk, szép sorozata az igazságügyi teendőknek vár sürgős megoldásra a hiteljog terén, ha nem is vesszük külön számításba azokat is, amelyek nem ugyan a nagyobb szerves törvényalkotások keretében, de mint önálló fontos részletkérdések ugyancsak már huzamosb idő óta döngetik a törvényhozás kapuját: rendezést igénylendők. Pedig a részletügy szabályozása, avagy a tisztességtelen versenynek a kereskedelemben való megakadályozása, úgyszintén az abszolút időből származó 1852. évi szeptember 4 iki „nyílt parancs"-csal szabályozott házalási ügy törvényhozási rendezése, mindenesetre olyannyira fontos részletkérdések, amelyek a kereskedelmi jog kodifikácziója szempontjából sürgősebb megoldást igényelnek, mint amilyent az illetékes törvényhozási tényeKereskedelmi Jog