Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

20 Kereskedelmi Jog 1. sz. ilyen, a vasúti hozzájárulásnak a törvény által kijelölt czéljával és rendeltetésével ellenkező eljáráshoz segítséget nem nyújthat. (2694/1902. sz.) u 1 m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete a benne felhozott és az első bíróság ítéletéből átvett indokaiból helybenhagyatik. Biztosítási jog. 5. A biztosítási szerzödésban foglalt azon kitétel mellett, hogy az egymástól 30 ölnél kisebb távolságban felállított asztagok tekintetében a biztosított e körülményt bejelenteni köteles és hogy ennek folytán 10 százalékkal nagyobb pótdijat köteles fizetni, ha a biztosított a bejelentést elmulasztja, elmulasztása nem eredményezi a biztosítási szerződés érvénytelenségét, hanem csupán azt, hogy a pótdíj fizetendő. (A m. kir. Curia 130/1904. — 1904. május 10.) A budapesti Tcir. Ítélőtábla (1633/v. 1903. szám.): H. M. felperesnek a „B. biztositó-társaság magyarországi fiókigazgatósága" czég alperes ellen 19488 K 40 fül. tőke és jár. iránt, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság előtt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének azt a részét, melylyel az alperes a felperes részére 13430 K 29 fill. tőkének és ez után az 1901. évi január hó 31 ik napjától járó 5% kamatnak és 970 K részköltségnek a megfizetésére köteleztetett és a felperes keresetének 16085 K 94 fill. tőkét és kamatát felülhaladó részével és a keresetbe vett tőke után az 1901. évi január hó 31-ik napját megelőző időre támasztott kamat követelésével elutasittatott, helybenhagyja, egyéb részében azonban megváltoztatja s az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek az első bíróság által megítélt 13430 K 29 fill. tőkén felül még további 2655 K 65 fill. tőkét és ezután az 1901. évi január hó 31 ik napjától járó 5% kamatot és az első bíróság által megítélt 970 K részköltségen felül még további . . . költségeket megfizessen. Indokok: Az alperes a kereset alapját képező biztosítási szerződés érvényét a K. T. 474. és 475. §-ára hivatkozva, azon az alapon támadja meg, hogy a felperes az őt terhelő közlési kötelességét megszegte, amennyiben a 3'/. alatti bevallási ív s a H 7. alatti kötvény l2. kérdésére azt a feleletet adta, hogy az a legkisebb távolság, amelyre az asztagokat a legközelebbi épületektől rakják, 30 öl körüli s ennek daczára a tűzvész-kiütése alkalmával a felperes kazlai a legközelebbi épülettől csak 5, illetve 12 ölnyi távolságban voltak s ennek következtében a felperes kártérítési igényét a leégett épületeken kívül elhelyezett ingókban szenvedett tűzkárra nézve megtámadja. A K. T. 474. és 475. §-ai szerint azonban a biztosított csak a szerződés megkötésekor előtte tudvalevő azokat a körülményeket tartozik a biztositóval közölni, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek s a biztosító csak ilyen körülmények elhallgatása vagy valótlan előadása alapján támadhatja meg a biztosítási szerződés érvényét. Ez az eset azonban ebben a perben fenn nem forog, mert az alperes maga sem vonja kétségbe azt, hogy a szerződés megkötésekor, 1898. évi május hó 5-ik napján az a legkisebb távolság, melyre a felperes az asztagokat a legközelebbi épülettől rakta, a bevallásnak megfelelően 30 öl körüli volt. Az a körülmény tehát,- hogy a hét évre kötött biztosítási szerződés harmadik évében a felperes asztagjait a legközelebbi épülettől nem 30 ölnyi, hanem kisebb távolságra rakatta, nem a biztosítási szerződés megkötésekor fennforgott körülménynek, hanem a biztosítási szerződés tartama alatt előállott változásnak minősítendő. Ezen az alapon tehát a biztositási szerzőzés érvénye meg nem támadható. De nem támadható meg azon az alapon sem, hogy a felperes a szerződés tartama alatt a biztosított ingókon az által, hogy azokat a legközelebbi épülethez 30 ölnél kisebb távolságra helyezte, a tűzveszélyt fokozó, jogosulatlan változtatást tett, mert az ajánlatra és a biztositási kötvényre vezetett abból a jegyzetből, hogy amennyiben egyes asztagok egymástól és a szomszédos épülettől 15 méternél kisebb távolságra rakatnak, az egész átalánykötvénydijösszeg 10% kai, mint pótdíjjal emelkedik, nyilvánvaló, hogy az alperes biztosító-társaság a felperes által eszközölt, szóbanforgó változtatáshoz csak azt a jogkövetkezményt fűzte, hogy a biztositási díjösszeget felemelje, de azt nem tüntette fel olyannak, ami a biztositási szerződés megszűntét vonja maga után s igy alperes ezt a körülményt, valamint azt, hogy felperes ezt a változást be nem jelentette, nem a biztositási szerződés megtámadására, hanem csak pótdij fizetésének követelésére vehetné alapul, ezen az alapon azonban alperes ebben a perben kérelmet elő nem terjesztett. Az alperesnek a K. T. 474. és 475. §-aira alapított kifogása tehát az itt felhozott okokból mellőzendő. Minthogy pedig az első bíróság az alperesnek a felperes vétkességére alapított kifogását az arra vonatkozóan felhozott indokok szerint helyesen mellőzte: ennélfogva az első bíróság ítéletét annyiban, amennyiben az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította, az itt felsorolt indokok alapján helyben kellett hagyni stb. Az első bíróságnak a kamatok feletti rendelkezését a kir. ítélőtábla azért hagyta helyben, mert az alperes a kártéritésfizetés tekintetében mindaddig nem tekinthető késedelmesnek, mig a felperes a tűzvész előidézésében való ártatlanságát nem igazolja s igy az első biróság a kárkövetelés után a kamatokat az ártatlansági bizonyítvány bemutatásának napjától helyesen itélte meg.