Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

6. sz. Kereskedelmi Jog 169 kozó tagadásával szemben bizonyítékot fel nem hozott, a m. kir. Curia megállapította, hogy a szóban forgó vételügylet tényleg attól a feltételtől volt függővé téve, hogy alperes a próbapalaczkokban küldött bort megfelelőnek fogja-e találni. Igaz ugyan, hogy a K. t. 361. §-a értelmében, oly esetben, amint az a fenforgó esetben is történt, ha a vétel próbára történt, de az áru a vevőnek átadva nem lett, a vevő pedig a kikötött szokásos idő alatt nem nyilatkozik, a vétel meg sem történtnek tekintendő, abból a körülményből tehát, hogy alperes a C) alatti levelében jelzett idő alatt sem nyilatkozott, nem következik, hogy ő a próuát megfelelőnek találta és hogy ilykép ezáltal a K. T. 359. §-a értelmében felfüggesztő hatálylyal kötött vételügylet feltétlenné vált, minthogy azonban a D) alatt csatolt levél szerint létrejött ügylet alapján a felperes által a 4 '/. alatt csatolt számla mellett szállított két waggon bőit alperes minden kifogás nélkül tényleg átvette, alperes ezen ténye által fogadta el utólag a küldött próbát megfelelőnek, ami által a vételügylet a D) alatt csatolt levél szerint megrendelt egész mennyiségre, tehát a felperes által utóbb küldött második két waggon borra nézve is feltétlenül és igy az alperesre nézve is kötelezővé vált. Ezek szerint alperes a másodízben szállított két waggon bor átvételét abból az okból, mert azt meg nem rendelte, megtagadni jogosult nem volt, a másodbiróság ítéletének felebbezett része tehát, arra való tekintettel, hogy minőségi kifogás nem tétetett, mellőzve azt az indokát, hogy alperes a küldeményt csak annak előzetes megvizsgálása után lett volna jogosítva a felperes rendelkezésére bocsátani: helybenhagyatott. 97. Vétel csak akkor lévén létrejöttnek tekintendő, ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek, oly esetben, midőn az eladó a vételár meghatározásánál egy harmadik személylyel állítólag megkötött vételügyletre hivatkozik, amely ügylet azonban a valóságban meg nem köttetett, a vételi ügylet egyik lényeges alkateleme, a vételár meghatározása hiányozván, a vétel létrejöttnek nem tekinthető. (M. kir. Curia. 1278/1903. — 1904. október 4.) 98. Az általánosságban megszemlélt és az ilyetén megszemlélés után átvett árunak szerződésszerűségét az eladó nem, hanem szerződésellenességet a vevő tartozik bizonyítani. (M. kir. Curia. 331/1903. — 1904. június 21.) Biztosítás. 99. , A biztosítási dij elévülésének ideje a fizetésre adott halasztás esetében a halasztási határidő lejártával veszi kezdetét, de csak abban az esetben, ha a halasztás iránt mindkét fél között létrejött a megállapodás; az egyik félnek egy. oldalú ténye tehát az elévülési idő kezdetét ki nem tolja — A főnök jogosítva van^ saját nevében érvényesíteni a kereskedelmi meghatalmazottjának, mint ilyennek javára szóló jogokat Ez alapon az „X biztosító társaság szolnoki föügy nöksége" rendeletére kiállított váltót az „X biztosító társaság" perelheti (M. kir. Curia 1239 1903—1904. május 6.) A bud ipesti kir. Ítélőtábla: Első magyar általános biztosító társaság felp3resnek E. D. alperes ellen 258 korona 56 fili. tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletet megváltoztatja s a sommá? végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereseti váltók mindegyikében az „Első magyar általános biztosító társaság szolnoki foügynöksége" és nem maga a felperesként fellépő „Első magyar általános biztosító társaság" van ugyan rendelvényesként megnevezve, alperesnek ebből a körülményből merített és a felperességi jog hiányára alapított kifogása azonban helyesen mellőztetett; mert a kereskedelmi meghatalmazott, mint ilyen javára szóló jogoknak saját nevében való érvényesítésére az illető főnök maqa jogosult, az pedig vita tárgyává sem tétetett, hogy a rendelvényes főügynökség felperes biztosító társaságnak nem volna kereskedelmi meghatalmazottja. Egyébként azonban alperesnek kifogásai alaposak. Nem vitás ugyanis, hogy a kereseti váltó mindegyike a peres felek között a B) alatti kötvény értelmében létesült tüzbiztositási szerződésre vonatkozólag, az alperes biztosítottat terhelő dijak fedezetéül állíttatott ki és pedig a B) alatti válió az 1900. évi november 15-én esedékessé vált 2-ik díjrészlet, az A) alatti váltó pedig az 1901. évi november hó 15 én lejáró 3 ik díjrészlet fejében. Az ezen váltókon alapuló követeléssel szemben alperes kifogása az, hogy a B) alatti váltó alapján követelés nem illeti meg a felperest azért, mivel a követelés ezen részét illetően felperesnek kereseti joga a perindítás idején már elévült, az A) alatti váltóval fedezett díjösszeghez pedig törvényes jogczime felperesnek azért nincs, mivel a biztosítási szerződés a korábban esedékessé vált s a B) alatti váltóval fedezett visszatérő dij lejáratkor való megfizetésének elmulasztása okából hatályát veszítvén, felperesnek a kérdéses váltóval fedezett biztosítási díjhoz való igénye is elenyészett. Alperes tagadásával szemben felperesnek az általa felhívott tanuk vallomásával nem sikerült bebizonyítani azt az állítását, hogy az 1900. évi november hó 15-ik napján lejárt B) alatti váltóval fedezett 129 kor. 28 fitt. díjrészlet kifizetésére alperes a felperestől több mint három hóra terjedő idöhaladékot kért és kapott s igy még ha felperes bizonyította volna is, hogy egri főügynöke, a tanuként kihallgatott L. M. fel volt jogosítva arra, hogy alperesnek a lejáró dijak fizetésére a felperes társaságot is kötelező joghatálylyal halasztást adjon ; nyilvánvaló, hogy felperesnek az 1900. évi november hó 15 én lejárt B) alatti váltóval fedezett követelésre vonatkozó kereseti joga a keresetnek az 1902. évi január hó 20-án történt