Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

6. sz. Kereskedelmi Jog 167 hogy néhai R. K. örökösei a közgyűlésen megjelenjenek és szavazzanak, s igy ők ebbeli jogaikat bemutatóra szóló részvényeik átruházásával mások utján is gyakorolhatták. 92. A kereskedelmi iörveny 218.*) és következő szakaszaiban foglalt rendelkezések büntetőjogi természettel bírván, kétségtelen, hogy az általános büntetőjognak az elévülésre vonatkozó rendelkezései joghasonszerüségnél fogva az emiitett §-okon alapuló határozatoknál is alkalmazandók. Ebből pedig az következik, hogy a büntetőtörvény 106. íjában foglalt rendelkezés, joghasonlatosságénál fogva, a keresk. törv. 218., 219. és 221. §-aiban felsorolt cselekmények és mulasztások tekintetében az eljárás megindítása az elkövetés napjától számított három év elteltével elévül. (Budapesti kir. Ítélőtábla 3018/1904. V. 1904. nov. 2.) Ugyanígy határozott a m. kir. Curia 1904. május 17-én 607/1901. sz. a. L. „Ker. Jog' 2. szám 12. sz. jogesetet.) Vétel. 93. Ha a vétel tárgyát képező sertések, mint a sertésvészen már átmentek és igy vészmentesek adattak el, akkor a sertésekben kiütött vész esetében a minőségi hiány miatti kifogás hetek múlva is megtehető, mivel ily esetben a kereskedelmi csalás esete forogván fenn, a K T. 346. § ának rendelkezései (haladéktalan megvizsgálás és a hiányról való azonnali értesítés) nem alkalmazhatók. (M. kir. Curia. 470/1903. — 1904. november 10.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezése hagyatik helyben. Indokok: Felperes kereseti követelését kizárólag arra fektette, hogy öt alperes a szóban forgó vételügylet ama kikötött feltétele tekintetében, hogy annak tárgyát oly malaczok képezik, amelyek előzőleg a sertésvészen már átestek és igy ennek folytán vészmentesek, megtévesztette, mivel az alperestől megvett malaczok ily vészen előzőleg nem menvén át, a kikötött minőségnek meg nem feleltek. Minthogy pedig ennek hiányában a megvett malaczok közt a sertésvész kiütött és azok legnagyobb része abban elpusztult, felperes a szerződés felbontását és alperest a már felvett vételár visszafizetésére kérte kötelezni. A D—L. alatt csatolt levelek tartalma, valamint a szavahihetőség szempontjából kifogás alá nem eső D. M. tanú vallomása alapján a kir. Curia bizonyítottnak fogadta el azt, hogy a szóban forgó vételügylet kikötött feltétele az volt, hogy az ennek tárgyát képező malaczok előzőleg a sertésvészen már átestek és hogy alperes ezeket a malaczokat felperes*) A kereskedelmi törvény által felsorolt vétkes cselekmények vagy mulasztások esetén az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok 3 hónapig terjedhető fogházzal, esetleg 2000 koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetendők, nek mint olyanokat adta el, melyek ily vészen már átestek. Minthogy pedig alperes előadásából is kitűnik, hogy az általa a felperesnek ama vételügylet alapján átadott malaczok előzőleg sertésvészen át nem mentek és igy felperest ezen lényeges feltétel tekintetében megtévesztette, felperes a szerződés felbontását ebből az okból jogosan követelheti. A fenforgó megtévesztés folytán a K. T. 350. §-a rendelkezésénél fogva az eladó alperes a K. T. 346. §-a határozataira nem hivatkozhatván, abból, hogy felperes öt az általa eladott malaczokban kiütött sertésvészről állítólag elkésve értesítette, hogy az értesítés nem a K. T. 346. §-ában meghatározott időben történt is, felperesre hátrány nem háramlik. Ezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezése hagyatott helyben. 94. Ha valamely üzlet mint külön vagyontárgy képezte az adásvétel tárgyát, akkor a dolog természetéből következik, hogy a vevő a szintén eladott áruk átadását mindaddig nem követelheti, mig az üzletért megalkudott vetelárt meg nem fizette. (M. kir. Curia. 213,1904. — 1904. október 25.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság : Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a keresetben A. alatt csatolt szerződés alapján 300 kor. kártérítési összeg és 100 kor. foglaló visszafizetésében azért kérte alperest marasztalni, mert a szerződés értelmében felperesnek eladott üzlet átadását megtagadta. Nem vitás, hogy az A. alatti okiratba foglalt szerződés tényleg létrejött, de tagadta alperes, hogy az üzlet átadását megtagadta volna, s tagadta, hogy felperes az átadás feltételét képező kötelezettségét teljesítette volna, mert felperes a szerződés értelmében az üzlet és berendezése vételárának még hátralékos 440 kor. összegét azoknak átadása előtt nem fizette meg. A szerződés vonatkozó része akkép intézkedik, hogy felperes a hátralékos 440 kor. vételárt 1901. évi decz. 21. napjáig köteles lefizetni, amidőn alperes üzletét és ennek berendezését s a lakást köteles felperes rendelkezésére bocsátani. Külön rendelkezés foglaltatik az üzleti árukra vonatkozólag, amelyre né^ve kiköttetett, hogy azok vételára az átadás alkalmával lesz meghatározandó. A kir. törvényszék megállapítja, hogy felperes még az üzlet és a berendezés átadása előtt tartozott ezeknek hátralékos vételárát megfizetni, s csak ezután tartozott alperes az üzleti árukat kifizetni és átadni. Hogy a szerződés ekként értelmezendő, kitűnik annak szövegéből, mert eszerint az üzlet és a berendezés fejében már előlegesen megállapított hátralékos vételár fizetési határidejé-