Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

166 Kereskedelmi Jog 6. sz. illetve, hogy ezek közül melyik bir joghatálylyal, perenkivüli eljárás utján el nem dönthető és igy meg nem állapitható az sem, hogy L. V. nak a nevezett társaságból való kilépése tényleg már bekövetkezett-e : a másodbiróság végzése a most felhozott és a benne foglalt, ezekkel ellentétben nem álló egyéb indokai alapján helyben hagyatik. Részvénytársaság. 91. A közgyűlésnek az a határozata is megtámadható a részvényes által, a melylyel a felügyelő bizottságnak a felmentvény megadatott. Az a körülmény, hogy az igazgatóságtól a felmentés megtagadtatott, nem vezethet szükségkép arra, hogy a felügyelő bizottságnak meg ne adassék az. (Budapesti kir. itélő tábla. 2373/1904. — 1904. október 9.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: L. F. felperesnek Folyószámla leszámítoló bank r. t. alperes ellen közgyűlési határozat megsemmisítése iránti ügyében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék felperest az alperesnek 1902. évi márezius hó 28-án és 1903. évi április 7-én tartott közgyűlésén hozott határozatok megsemmisítése iránti keresetével elutasítja, stb. Indokok: A részvénytársaság közgyűlésének a K. T. 179. §-ának 1. p. alapján hozottad a határozatát, melyh/el a felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadta, az egyes részvényes keresettel sikeresen meg nem támadhatja. Mert a társaság közegeivel szemben a felmentés megtagadása vagy megadása a közgyűlés korlátlan elhatározási és rendelkezési jogkörébe tartozik. Az e tárgyban a többség által hozott határozat a kisebbségben lévő részvényesekkel szemben is kötelező. A közgyűlésnek ebből a korlátlan hatásköréből következik, hogy a felmentést a felügyelő bizottságnak abban az esetben is megadhatja, ha, mint a jelen esetben, a felmentést az igazgatóságnak nem adta meg. Ez a körülmény tehát a felmentés megadását tárgyazó határozat megsemmisítésére alapos okul el nem fogadható. De különben is a társaság közegeivel szemben a felmentés megadása tárgyában létrejött közgyűlési határozat az illető közegek felelősségének kérdését végleg el nem dönti és a felmentés megadásának ténye nem zárja ki azt, hogy a részvénytársaság a felmentésben részesített közeget utólag felelősségre vonhassa. Minthogy azonban az ebből eredő igényeket is csak maga a részvényesek összeségét képviselő közgyűlés, nem pedig az egyes részvényes van jogosítva érvényesíteni, czélja és értelme nem volna annak, ha a társasági közeg felmentése tárgyában a közgyűlés többsége által hozott határozat az egyes részvényesek keresete alapján megsemmisíttetnék. Alperes közgyűlésének rendelkezést magában foglaló azt a nyilatkozatát, melylyel a felmentésben nem részesített igazgatók egyikének addigi működéséért elismerését fejezi ki, olyan határozatnak, mely a társaság jogviszonyait érintené, tekinteni nem lehet. Miért is ez a határozat megtámadás tárgyául szintén nem szolgálhat, annál kevésbé, mert a felmentést az igazgatósággal szemben megtagadó határozattal a felelősségre vonásra irányuló igény ezen igazgatósági taggal szemben is kifejezetten fentartatott. Ha való volna is, hogy a szóban forgó közgyűlésen újonnan választolt K. A. igazgató az egyik főrészvényestől és annak nejétől fizetést élvezett és igaz, hogy G. K. lí.-nek rokona, ezek a körülmények a nevezett igazgatók megválasztását tárgyazó közgyűlési határozatok érvényességére befolyással nem bírnak. Mert a törvény nem ismer oly rendelkezést, a mely a részvényessel fizetéses alkalmazási vagy rokonsági viszonyban álló egyéneket az igazgatói állás elnyeréséből kizárná és felperes az alapszabályoknak ily irányú tiltó rendelkezését nem igazolta stb. (109.480/1903.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybsnhagyja. Indokok : A kir. ítélőtábla az 1902. évi márezius 28-án megtartott közgyűlésnek az 1901. évi mérleg megállapítását és a nyereség felosztását tárgyazó határozatait megtámadó keresetnek azért nem adhatott helyt, mert a felperes egyáltalán nem hozott föl oly adatokat, melyekből következnék, hogy az 1901. évi mérleg, melyet felperes be sem mutatott, annak megállapítása és a nyereség felosztása a törvénynyel, vagy az alapszabályokkal ellenkeznék. Ugyanez áll az 1902. évi mérleg tekintetében is, melyet felperes csak az igazgatóság részéről javasolt, nem pedig a közgyűlés által az igazgatósági indítvány lényeges módosítása mellett megállapított alakjában csatolt. A kir. Ítélőtábla nem tartja kizártnak azt, hogy egyes részvényes sikerrel megtámadhassa azt a határozatot, melylyel a közgyűlés a felügyelő-bizottságnak a felmtntést megadta, mert a K. T. 174. §-a a részvényes kereseti jogát ez irányban nem korlátozza. Azonban az a körülmény, hogy az igazgatóságtól- a felmentés megtagadtatott, nem vezethet szükségkép arra, hogy az a felügyelő-bizottságnak meg ne adassék, más okot pedig, mely miatt a felügyelő-bizottságnak megszavazott felmentést a törvénybe, vagy az alapszabályokba ütközőnek találja, a felperes elő sem adott. Egyebekben a kir ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének indokolását magáévá teszi azzal a hozzáadással, hogy, ha való volna is az, hogy azok a részvények, melyek alapján dr. K. Á. és más személyek, akiket a felperes egyenként meg nem nevez, az 1903. évi április 7-iki közgyűlésen résztvettek, néhaiR. K. hagyatékához tartoztak, ez a körülmény magában véve a megtámadott határozatok megsemmisítését nem vonhatja maga után, mert a felperes sem oly alapszabályi intézkedésre nem hivatkozott, sem oly tényre nem utalt, mely már a törvénynél fogva útjában állana annak,