Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

79 osztásánál egyes tagok vagy tagcsoportok személyes közreműködésükkel arányban nem álló előnyben részesülnek. Erre a kritériumra vonatkozólag megjegyezzük, hogy valóban fontos ismérveket sorol fel a fentiekben a rendelet, de a jövőre nézve ezekben a vonatkozásokban a szövetkezeti törvény már teljesen tisztázta a helyzetet. A szavazati jog kérdését ugyanis szabályozza szövetkezeti törvényünk 51. §-a, amely cogens intézkedéssel írja elő az „egy tag egy szavazat" elvét. Ugyancsak szabályozza szövetkezeti törvényünk a feleslegfelosztás kötelező elveit is 93. §-ában s így ma már az a veszély sem áll fenn, hogy a szövetkezetek a feleslegfelosztás tekintetében a valódi szövetkezeti elvtől eltérhessenek. A rendelet szerint a választott bíróság vizsgálni köteles, hogy a szövetkezeti tagok életkörülményeiből (lakóhely, foglalkozás) megállapítható-e hogy azok résztvehetnek-e személyesen a szövetkezet működésében, illetve igénybevehetik-e annak szolgáltatásait ? Nézetünk szerint ez a legfontosabb kritérium, mert a többször említett szövetkezeti kooperáció lényegét ez a kritérium fejezi ki és így valóban megbízható ismérve a valódi szövetkezeti jellegnek. Végül előírja a rendelet, hogy a bíróság azt is tegye mérlegelés tárgyává, hogy a szövetkezet tagjainak alacsony számára való tekintettel a szövetkezeti eszme szempontjából hasznos működést fejthetett-e ki a szövetkezet. Ezt a kritériumot valóban fontosnak kell tekintenünk, mert a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az álszövetkezetek egy részénél a tagok száma valóban meglepően alacsony volt. Fel kell hívnom itt külön a figyelmet, hogy a tagok magas létszáma még önmagában véve nem lehet megnyugtató az álszövetkezeti jelleg elbírálása szempontjából, miután különbséget kell tennünk a szövetkezet működésében tényleg résztvevő és a csak papíron, csak a tagnévjegyzékben szereplő, egyébként azonban a szövetkezet működésében egyáltalában nem érdekelt tagok között. Adott esetben tehát gondos vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogy a nagy számban szereplő tagok tényleg résztvesznek-e a szövetkezet működésében ? 9. Felfogásunk szerint azzal a rendszerrel, amelyet új szövetkezeti törvényünk léptetett életbe, az álszövetkezeti kérdés tulajdonképpen a megnyugtató megoldás stádiumába került. 10. Annak ellenére, hogy szövetkezeti törvényünk valóban körültekintő gondossággal igyekezett megtisztítani a magyar szövetkezeti mozgalmat az álalakulatoktól, a probléma még sem jutott teljes nyugvópontra. Ugyanis a magánkereskedelem és annak érdekképviseleti szervei már közvetlenül a törvény életbeléptetése után kifejezték elégületlenségük e szabályozás tekintetében és az álszövetkezetek körének kiterjesztését követelik. A magánkereskedelmi érdekképviseletek a budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara vezetésével felterjesztéssel fordultak a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez, amelyben az álszövetkezetek ismérveit magában foglaló rendelet kiegészítését kérik, mégpedig a következő szempontok alapján : a) Az olyan álszövetkezetek felderítése céljából, amelyeknek tagjai nem kis gazdasági egyedek, kérik a kereskedelmi érdekképviseletek a kis gaz dasági egyedek fogalmának meghatározását és az arra vonatkozó adatszol gáltatásra az említett rendelet hatályának kiterjesztését.