Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

80 Ezt a követelést teljesen feleslegesnek tartjuk, mert a szövetkezeti törvény és annak miniszteri indokolása bőségesen elegendő útmutatást nyújt a kis gazdasági egyedek fogalmának megállapítására, s mint fentebb rámutattunk, ez a fogalom szövetkezeti ágazatokként változó és relatív. b) Az üzletrészek megoszlása miatt, álszövetkezeteknek minősített vállalatok megállapítása céljából kérik a kereskedelmi érdekképviseletek, hogy a bejelentési kötelezettség ne csupán, a tagok által jegyzett üzletrészek számának feltüntetését írja elő, hanem a megvizsgálás időpontjában működő szövetkezeti tagok nevének és birtokukban tartott üzletrészek számának közlését is. Meg kell állapítanunk, hogy a kereskedelmi érdekképviseleteknek ez a követelése nyitott kapukat dönget, mert a 101.300/1947. K. Sz. M. számú miniszteri rendelet 1. §-ának 5. pontja ennek az adatnak beszolgáltatását előírja. c) A kereskedelmi érdekképviseletek álszövetkezetnek kérik minősíteni mindazokat a vállalatokat, amelyek az üzletrésztőkén és a szokásos hitelműveleteken kívül olyan idegen tőkékkel dolgoznak, amelyek a vállalkozás hasznát tőkés érdekeltségek számára biztosítják. Első pillantásra a kereskedelmi érdekképviseleteknek ez a kívánsága indokoltnak látszik. Ha azonban a kérdés mélyére tekintünk, megállapíthatjuk, hogy amennyiben a kérdéses szövetkezet egyéb vonatkozásokban megfelel a valódi szövetkezet lényeges kritériumainak, ez a kívánságban feltételezett eset fennforgása legalább is nem valószínű. Senki sem lesz hajlandó ugyanis olyan szövetkezetben tagként közreműködni, ahol a vállalkozás haszna, vagy annak túlnyomó része idegen tőkés érdekeltségnek jut. Ha mégis akadna ilyen szövetkezet, úgy vagy a választott bíróság, vagy a későbbiek folyamán a szövetkezeti bíróság amugyis feloszlatná, vagy esetleg átalakulhatna kereskedelmi társasággá. d) Továbbiakban a kereskedők azt kívánják, hogy minősüljön álszövetkezetté az a vállalat, amely a szövetkezeti törvény 93. §-ának előírásai ellenére — ha egyébként arra lehetőség volna — tagjai részére a túlfizetések, vagy burkolt juttatások miatt visszatérítést nem nyújtanak. Erre a kereskedői kívánságra nézve megjegyezzük, hogy kb. ugyanaz az eset, mint az előző pontnál. Itt újból utalnunk kell arra, hogy a szövetkezeti törvény rendelkezései értelmében a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter állandóan figyelni fogja az egyes szövetkezetek és szövetkezeti központok működését. Szövetkezeti szempontból kifogásolható működés esetén a miniszternek módjában van a cégbiztos útján bírói eljárást indítani a gyanús szövetkezetek ellen és így kétségtelen, hogy abban az esetben, ha túlfizetések, vagy burkolt juttatások miatt nem ad visszatérítést a szövetkezet tagjainak, úgy a szövetkezeti bíróság elrendelheti éppen a 93. szakasz előírásainak figyelembevételével a szövetkezet feloszlását. Újólag irá kell mutatnunk azonban arra is, hogy a visszatérítés hiánya önmagában még nem konstituálja az álszövetkezeti jelleget, hiszen vannak esetek, amikor a szövetkezet nem visszatérítés formájában, hanem más formában juttat előnyöket a tagok összességéniek.