Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

78 7. A magyar szövetkezeti törvény 1. §-ában foglalt definíciót teháí a fenti megállapítások alapján he'y esnek kell tartanunk, hiszen ezen 1. § harmadik mondata úgy szól, hogy a szövetkezet „tagjai, személyesen közreműködésükkel, vagy a szövetkezet igénybevételével, valamint vagyoni szolgáltatással vesznek részt a társaságban". 8. Szövetkezeti törvényünk tehát az előbb említett speciális szövetkezeti kooperációt tekinti a valódi szövetkezet egyik lényeges vonásának s egyben ugyancsak szövetkezeti törvényünk intézkedik arról is, hogy miként küszöböltessenek ki az álszövetkezetek a bejegyzett szövetkezetek köréből ? A törvény 185. §-a elrendeli a szövetkezeti törvény rendelkezéseinek meg nem felelő szövetkezetek feloszlatását és ennek a kérdésnek elbírálását választott bíróságok hatáskörébe utalja. Lehetővé teszi a törvény a szövetkezeti szempontból kifogásolható szövetkezeteknek kereskedelmi társasággá való átalakulását (100. §), a későbbiek folyamán pedig a külön e célira szervezett szövetkezeti bíróságok elbírálására bízza annak megítélését, hogy a cégbiztos által esetleg megtámadott szövetkezet a szövetkezeti törvény szerint szövetkezetnek tekinthető-e, vagy nem ? Külön rendeletben állapította meg a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter azokat az irányelveket, amelyeket a választott bíróságok a szövetkezeti jelleg elbírálásánál tekintetbe venni tartoznak. E rendelet szerint a bíróság elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy a szövetkezet tagjai kis gazdasági egyedeknek tekinthetők-e Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a „kis gazdasági egyed" fogalma semmiképpen nem vehető abszolút értelemben tekintetbe. Hiszen a szövetkezet azokat a gazdasági egyedeket kívánja tömöríteni és gazdasági érdekvédelemben részesíteni, akik a szabadversenyben az erősebb gazdasági egyedekkel, legfőképpen a tőkével szemben apró tőkéik tömörítése nélkül, tehát elszigetelten nem képesek boldogulni. Ezzel csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a kis gazdasági egyed fogalma (relatív és mindig az adott eset különleges természete szerint bírálandó el. Nézetünk szerint ezt a kérdést szövetkezeti fajták szerint különbözőképpen kell mérlegelni. így pld. fogyasztási szövetkezeteknél ez a kérdés tulajdonképpen háttérbe szorul, mert a fogyasztók rétegéhez mindenki hozzátartozik és semmiképpen nem veszélyezteti a kisfogyasztók érdekeit az, ha nagyobb anyagi erőkkel rendelkező tagok is belépnek a fogyasztási szövetkezetbe és annak forgalmát a maguk nagyobb összegű vásárlásaival mozdítják elő. Ugyancsak óvatosan kell elbírálni a kis gazdasági egyedek fogalmát a hitelszövetkezeteknél, ahol pld. a 100 holdas gazda belépése igen nagy előnyt jelent a tagok összességének, mert az esetleges nagyobb üzletrészhozzájárulástól eltekintve, belépésével fokozza a szövetkezet hitelképességét és megbízhatóságát. Ez a helyzet a tejszövetkezeteknél is, ahol szintén előnyt jelent az 1 tehenes gazdák részére, ha a 20—30 tehenes gazda is csatlakozik a tejszövetkezethez és annak forgalmát a maga nagyobb tejhozamával emeli. A rendelet szerint a választott bíróság vizsgálni köteles azt is, hogy a szövetkezet működésével kizárólag, vagy túlnyomórészben csak egyes személyeknek és nem összes tagjainak érdekeit szolgálta, pl. az egy üzletrész egy szavazat esete, vagy az az eset, ha a szövetkezet tiszta feleslegének fel-