Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

77 igénybevételével, vagy pld. termelő szövetkezet esetében, személyes közreműködésükkel, közös munkájukkal vesznek részt a szövetkezet tevékenységében. Ez az a lényeg, amit Kuncz Ödön „speciális szövetkezeti kooperációnak" nevez. 6. Ezzel a lényeget jelentő szövetkezeti kooperációval függ össze a szövetkezet speciális felesleg — felosztási rendszere, amely a visszatérítésben öltött testet, mint a rochdalei szövetkezeti úttörők legfigyelemreméltóbb újítása Még sem állíthatjuk azonban, hogy ezt a visszatérítési rendszert minden szövetkezeti fajtánál megtalálhatjuk, illetve, hogy ahol nincs visszatérítési rendszer, ott már feltétlenül álszövetkezettel van dolgunk. Vannak ugyanis olyan szövetkezetek, amelyeknél a visszatérítés nem érvényesülhet a szövetkezeti üzletág különleges természete miatt, ilyenek pld. a hitelszövetkezetek. Elképzelhető lenne ugyan, hogy a hitelszövetkezetek kamatvisszatérítést adnak tagjaiknak az év végén mutatkozó feleslegből az 1—1 tag által igénybe vett kölcsönök arányában. Nagy Ferenc 1904-ben készített szövetkezeti törvény tervezetében a visszatérítési rendszert a fogyasztási szövetkezeteken kívül a hitelszövetkezetekre is ki akarta terjeszteni. A gyakorlatban azonban mégis azt látjuk, hogy a hitelszövetkezeteknél ez a visszatérítési elv nem érvényesül. Ennek oka az, hogy, — miután a hitelszövetkezetek a törvény (rendelkezései értelmében, csak tagjaiknak nyújthatnak kölcsönököet, nyilvánvaló, hogy ennél a szövetkezetfajtánál nincs is szükség a visszatérítési elv érvényesítésére, mert a tag amugyis oly mértékben élvezi a hitelszövetkezet által nyújtott előnyt, azaz a kölcsönnyújtási lehetőséget, amilyen mértékben a hitelszövetkezetet igénybe veszi. De gondolnunk kell arra, hogy a hitelszövetkezet éppen azzal szolgálja tagjainak érdekeit a legjobban, ha az év végén mutatkozó feleslegből elsősorban saját tartalékait gyairapítja, mert a tartalék nemcsak az esetleges veszteségek fedezésére szolgál, hanem egyben a hitelszövetkezet legfontosabb tőkeforrása is, amely után sem osztalékot, illetve — az új szövetkezeti törvény terminológiája szerint — részesedést, sem pedig kamatot (mint a takarékbetétek után) nem kell fizetni. Emellett a tartaléktőke nagysága fokozza a hitelszövetkezet hitelképességét a központtal és a betételhelyező közönséggel szemben. Ezenkívül különleges fontossága van a tartaléktőkének nemcsak a hitelszövetkezeteknél, de másfajta szövetkezeteknél is azért, mert ez a tartaléktőke ellensúlyozza az állandóan hullámzó üzletrésztőkét. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a szövetkezetek által nyújtott előnyök nem mindig nyilvánulnak meg pénzben kifejezett visszatérítésben, haem úgynevezett szövetkezeti járadéknak tekinthetjük általában a tartalékok képzését, fogyasztási szövetkezetnél termelő üzemek, gyárak létesítését, értékesítő szövetkezeteknél tárolók, raktárak, tisztító-telepek, stb. felállítását. Mindezekkel nem kívántuk a visszatérítés jelentőségét a valódi szövetkezeti jelleg elbírálása szempontjából lebecsülni, csak azt kívántuk dokumentálni, hogy vannak egyes szövetkezeti fajok, ahol a visszatérítési elv a szövetkezeti üzletág különleges természete miatt gyakorlatilag nem érvényesülhet.