Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

76 egyéb állami szervek megkeresése alapján a legtöbb esetben gondos, revízió után nyilvánított véleményt egyes kereskedelmi társaságok szövetkezeti jellegére vonatkozólag. Természetesen az álszövetkezeti alakulatok nagy mértékben hozzájárultak az egész szövetkezeti mozgalom discreditálásához és így nagy károkat okoztak a valódi szövetkezeteknek. Ennélfogva kétségtelen, hogy elsősorban a szövetkezetek érdeke az álképződményeknek kiküszöbölése, de —- mindeddig — megfelelő jogi szabályozás és önálló törvényes érdekképviselet hiányában az álszövetkezetek elleni védekezés nem Jehetett hatásos. 2. Az álszövetkezetek kiküszöbölésének első és legfontosabb előfeltétele a valódi szövetkezet fogalmának meghatározása, mert ennek a definíciónak alapján állapítható meg, hogy melyik társas vállalkozás bitorolja a szövetkezeti jelleget és az ebből folyó védelmet és előnyöket. 3. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a szövetkezet fogalommeghatározása egyike a legnehezebb feladatoknak, amellyel a szövetkezeti tudomány eddig tulajdonképpen megbirkózni nem tudott. Ennek oka elsősorban az, hogy a szövetkezet egyik heterogén, többrétű jelensége a mai társadalom-gazdasági rendszernek. Emellett a szövetkezetek a gazdasági élet legkülönbözőbb területein működnek és valóban nehéz egy rochdalei mintán felépült fogyasztási szövetkezetet egy földbérlő szövetkezettel vagy egy ipari termelő szövetkezetet egy zenekari szövetkezettel egy nevezőre hozni. 4. Habár a fenti okokból mindeddig a tudomány nem produkálhatta a szövetkezetek szociológiai, közgazdasági és jogi szempontból egyaránt tökéletes meghatározását, mégis mód van arra, hogy legalább a szövetkezetek lényegét, azaz, leglényegesebb jellenvonásait megállapítsuk, azaz, kihámozzuk a szövetkezetek sokféle ismertető jeleiből azt a magot, amelynek minden fajta szövetkezetben benne kelt lennie, egyszerűen azért mert ez a lényeg, ez a mag ad minden valódi szövetkezetnek életet és létjogosultságot. 5. Ha társadalompolitikai szempontból vizsgáljuk a szövetkezetek lényegét, úgy lehetetlen észre nem vennünk, hogy a szövetkezet az egyes társadalmi osztályokban elhelyezkedett gazdálkodó egyedek felfelé irányuló törkevésének egyik eszköze. A szövetkezet tehát a társadalmi kapillaritást mozdítja elő s ennek következtében megállapíthatjuk, hogy csak az a szövetkezet valódi, amelyik a szövetkezeti tag gazdaságát magasabb színvonalra emeli. A szövetkezet tehát nem egyéb, mint folytatása, megerősítése, sőt, kiegészítése a szövetkezeti tag magángazdaságának. Ezért a szövetkezet csak akkor valódi, ha szerves és kimutatható kapcsolat van a szövetkezet hivatása, alapszabályszerű üzletköre és a szövetkezeti tagok gazdálkodása, élethivatása között. A szövetkezet célja tehát soha sem lehet eltérő a tagok élethivatásszerű gazdasági tevékenységétől. A szövetkezetben a tag nemcsak a társas vállalkozás érdekelt részese, mint pl. a részvényes, hanem egyben ügyfél, vagy munkatárs is. A szövetkezetnél tehát a socius és a cliens egy személyben olvad össze. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezet a gazdasági célú társas vállalkozáson kívül a szövetkezet szolgáltatásainak lalista jellegű vagyoni hozzájáruláson kívül a szövetkezet szolgáltatásainak